Kisteleki István: „Totális siker volt az az időszak a klub életében”
Kisteleki István tudja, hogy kell feljutni a BVSC-vel magasabb osztályba. A korábban a kölni főiskolát is elvégző szakmai igazgatónkkal beszélgettünk, múltról, jelenről és a csapat előtt álló kulcsfontosságú félévről is! Az első részben a múlttal foglalkozunk!
Ha van valaki, aki tudja a receptet arra, hogyan kell a BVSC-nek eljutnia egészen az élvonalig az Kisteleki István, aki a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején vezetőedzőként irányította a felnőtt csapatot, most pedig szakmai igazgatóként igyekszik egyengetni az útját a labdarúgó szakosztálynak, a BVSC padjára egy meccs erejéig idén ősszel is leülő szakember.
Amíg az ország nagy erőkkel rendszert váltott, addig a BVSC labdarúgó szakosztálya azon tüsténkedett, egy fiatal ambiciózus edzővel a padján, hogy olyan magasságokba emelkedjen, amelyben korábban csak elvétve járt. Kisteleki István első meghatározó élményei a vasutas klubbal kapcsolatban azonban még aktív játékos korába vezetnek vissza. A Vasas nevelésű középpályás bár szerepelt az NB I-ben, magát leginkább a másodosztályban látta meghatározó futballistának.
„Az első emlékeim a hetvenes évek közepére nyúlnak vissza a BVSC-vel kapcsolatban, amikor az ellenfél játékosaként a Budafok színeiben komoly rangadókat vívtunk egymás ellen a másodosztályban. (A Budafok akkoriban két ízben is 3. lett és éppen, hogy csak lemaradt az élvonalról, a BVSC pedig a Volánnal vagy a Vasas Izzóval (Tungsram) karöltve a dobogósokat ostromolta – szerk.) Emlékszem olyan Szőnyi úti mérkőzésre, amikor 9-10 ezer ember volt a lelátókon és még a kapu mögötti karéjok is megvoltak és megteltek. Rangos klubnak számított a BVSC, ahol remek szakmai munka folyt, egy karakán csapattal (1974-ben került például Újpestre Törőcsik András szerk.) Az első meccsen ők nyertek, a visszavágón Budafokon pedig, ahol jó 3-4 ezren voltak kint, ott mi. Olyan edzők vezették a két csapatot, akik azután a magyar válogatott élén évekkel később együtt is dolgoztak, a BVSC kispadján Mezey György, a Budafokén pedig Mészöly Kálmán ült.”
A korabeli feljegyzések szerint is azokban az években, amikor Kisteleki István főszereplésével is nyüstölte egymást a 70-es években a két csapat minden alkalommal a hazai pálya előnyét győzelemre is váltották a felek vagy a BMTE sporttelep domboldalában, vagy a Szőnyi úti jegenyék árnyékában, amelyek talán akkoriban még nem is értek annyira az égig. Kisteleki Istvánnak a kapcsolata jó másfél évtizeddel később teljesedett ki a zuglói egyesületnél, hiszen edzői karrierjének egyhuzamban leghosszabb és saját bevallása szerint is legszebb időszakát töltötte a Szőnyi úton, ráadásul a csapatot a harmadosztályt követően vette át és az élvonalig vezette, majd ott egy kiváló őszi idénynek köszönhetően, biztosan bent is tartotta.
„Azt hiszem egy vagy két évre szóló szerződésem volt kezdetben és ebből lett végül négy év, mondhatni totális siker volt az az időszak a klub életében. A terv a stabil másodosztályú szereplés volt, de közben úgy alakult, hogy megteremtettük magunknak az esélyt a feljutásra. Hozzáteszem remek közösség jellemezte akkor is a klubbot és ezt próbáljuk most is kialakítani, olyan vezetőkkel az élen, mint Tóth Pista, Molnár Karcsi, Balázs Ákos, Szemők Béla bácsi, akik sajnos most már nincsenek közöttünk, de nagyon szerették a sportot, a BVSC-t és minden segítséget megadtak. Továbbá volt egy 2-3 ezres stabil nézőközönségünk és nem utolsó sorban egy kiváló csapatunk, az akkor feljutó együttes olyan játékosokból állt, akikre nyugodtan mondhatom, hogy mai viszonyok között egy nagyon stabil első osztályú gárda lenne.”
A BVSC akkoriban, leszámítva, hogy 30 évvel korábban két szezon erejéig az NB I-ben is szerepelt, leginkább a második és a harmadik vonal között ingázott. 1991-ben azután a DVTK-t és a Csepel-t megelőzve megnyerte a másodosztályt és közel egy évtizedre gyökeret eresztett a csapat az élvonalban. Az akkori NB II-es csapatból olyan játékosok, mint a jelenleg is a klubért tevékenykedő Króner Péter, vagy a kapusedző Erdélyi Károly is az NB I-be jutott, de Nahóczky Attila vagy Farkasházy László mellé olyan játéksok kerültek a Szőnyi útra, mint a válogatott Pintér Attila, a klub mellett a következő évtizedben végig kitartó Farkas József „Bringa”, és azután szezon közben a 90-es éveket a BVSC-vel végig kisérő Bognár György, de említést érdemel az első szezonból a három orosz légiós is Vaszilij Iscsak, Alekszander Nyikiforov és Viktor Gracsov „Apó”. A BVSC szurkolókat a szezon végén váratlanul érte, hogy négy sikeres év után távozott a vezetőedző.
„Erős csapatunk volt és a legjobbak ellen sem játszottunk alárendelt szerepet, de úgy láttam, nem áll akkora anyagi háttér a vezetők rendelkezésére, amivel a fejlődés és előre lépés biztosított lett volna. Ez volt az, ami miatt úgy éreztem, hogy négy év után felállok, pedig annyira megbecsülték a munkámat, hogy talán nem túlzás kijelenteni, ha akarok, akkor örök életemben maradhattam volna BVSC edző. A klub azonban talán így járt végül jól, hiszen sikerült a vezetőknek hazahozni Kuvaitból Mezey Györgyöt, aki mögé azután olyan támogatói kör sorakozott fel, amellyel később a bajnoki címet és kupagyőzelmet ostromolta a csapat és olyan magyar klasszisok kerültek a klubhoz, mint pl. Dárdai Pál, Csábi József, Orosz Ferenc vagy Vincze István.”
Hihetnénk, hogy ezután Kisteleki István évtizedekre elszakadt a BVSC-től, ám hogy ez mégsem így volt, többek között erre is fény derül, ha velünk tartanak az interjú következő fejezetében!
Léderer Ákos
