Kisteleki István: „Ő lehet az, aki a csapatot kiragadja a szürkeségből”

Az első részben a múlt, most pedig a visszatérés került szóba a labdarúgó szakosztályunk szakmai igazgatójával folytatott beszélgetés során. Kisteleki István elárulta többek között a nyári edzőválasztásnak is a hátterét, de a tavalyi szezont is értékelte.

Kisteleki István 1992 nyarán tehát hivatalosan távozott a BVSC-től, átadva a stafétabotot az NB I-es vezetőedzői székben annak a Both Józsefnek, aki a klubhoz ezer szállal kötődött és egyben az elődje is volt. Azután egy év múlva végül a Mezey György irányította klubvezetés Egervári Sándort bízta meg a csapat dirigálásával és ekkor következett a labdarúgó szakosztály kétségkívül legeredményesebb időszaka. Kisteleki István nem gondolta, hogy közel 30 év múlva ismét hivatalos pozíciót tölt majd be a zuglói klubnál, de az sem igaz, hogy eltávolodott volna a Szőnyi úttól.

„Egyrészt megmaradt a jó kapcsolat a vezetőkkel, másrészt családilag is erős szál kötött a klubhoz, hiszen a fiam ott futballozott, a lányaim pedig mindhárman voltak BVSC-sek és összesen vagy 20 évet biztosan lehúztak a vízilabdázóknál (Dóri világbajnoki, Hanna Európa-bajnoki címig vitte – szerk.) Szóval az egész gyereksereg ott focizott, úszott, vízilabdázott és ezáltal a család is megmaradt BVSC-snek attól függetlenül, hogy én már nem voltam ott edző.”

2020 őszén ettől függetlenül sokakat váratlanul ért, hogy Kisteleki István szakmai igazgatóként visszatért a Szőnyi útra. A felnőtt csapat akkoriban már újra az NB III-ban vitézkedett, pontosabban első évét taposta ott a Keleti csoportban, hiszen aki nem annyira járatos a klub történetében, annak nem árt tudni, hogy 2004 és 2012 között egyáltalán nem volt felnőtt csapata a szakosztálynak. Az persze egy másik történetet is megér, hogyan juthatott idáig a klub és az is, hogy kiknek az állhatatos munkája kellett ahhoz, hogy 10 év alatt a hetedosztálytól eljusson odáig a BVSC, hogy 2022 év végén kimondhassuk, a magyar labdarúgás első három profi osztályának egyetlen veretlen csapata a BVSC, amely 13 pont előnnyel vezeti az NB III Keleti csoportját.

„Amikor szóba került a visszatérésem lehetősége, akkor én valójában már felszámoltam azzal, hogy valaha a futballal foglalkozzak, hiszen bejártam a labdaszedőtől az MLSZ elnökig a teljes vertikumot és nem volt bennem hiányérzet. Amikor azonban Szatmáry Kristóf elnök és Tóth Sándor alelnök felvázolta ezt a lehetőséget, hogy milyen feladatom lenne, úgy éreztem, hogy jó lesz nekem itt, szabadkezet adtak teljesen az építkezésben. Nem voltak már világmegváltó terveim, az volt a cél, hogy idevegyem magam mellé azokat, akik úgy érzem, hogy tudnak abban segíteni, hogy egy rendezett polgári klub legyünk. Mostanra úgy gondolom kialakult itt egy jó társaság és ez inkább egy baráti körnek tűnik, mintsem, hogy a főnök-beosztott viszonyt helyezzem előtérbe. Mentorálni szeretném az itt lévőket, edzőket, játékosokat, hogy jó emlékeik legyenek az itt töltött időszakról.”

A kitűzött cél elérése azonban központi szerepet játszik a mindennapokban, ennek megfelelően próbálta alakítani a játékosállományt és a szakmai stábot is a klubvezetés. A BVSC két éve kacérkodik azzal, hogy elérje a korábbi koncepció céljaként is megnevezett másodosztályt. Az elmúlt két év második helye azt bizonyítja, hogy nincs elérhetetlen távolságban az a szint, ahol utoljára bő 20 évvel korábban járt a BVSC. Idén azonban, mint köztudott nem elég megnyerni az NB III adott csoportját, hanem az MLSZ NB II-es létszámcsökkentési tervének köszönhetően, két meccses osztályozó megnyerésével lehet csak kivívni a feljutást.

„Nem kiáltanám ki magunkat bajnokoknak, de azért erre nagy esélyt látok, nyilván ez az osztályozó nem lesz egy leányálom, viszont ami fontosabb, hogy alkalmasnak tartom a csapatot, hogy ezen a nehezített pályán is elérje a kitűzött célt. Úgy érzem, hogy beleszürkülnénk ebbe a mezőnybe, ha nem jutnánk fel, és nem lebecsülve senkit sem, de itt bolyongunk most már egy ideje az NB III erdejében, hol Keleten, hol Nyugaton nekem ebből pedig kezd elegem lenni, és szeretnénk innen kikerülni.”

A tavalyi szezonban kézzelfogható közelségbe került a másodosztály, de osztályozó nélkül is egy végül 100 pontos ellenféllel kellett versenyezni és a véghajrá rámutatott, valami hiányzott nálunk, ami a Mosonmagyaróvárban megvolt. Ugyan egy éve nyilatkozta Kisteleki István, hogy Buzsáky Ákos kinevezése telitalálat volt, és a téli szünetben vezette is a tabellát a BVSC, ám végül nyáron, miután a feljutás nem sikerült elváltak az edző és a csapat útjai.

„Ez a labdarúgás egy furcsa játék, nagyon kemény, brutális dolog, az egyik hétről a másikra történhetnek olyan események, ami a mindennapi életben nem. A mi elválásunk és együttlétünk nem volt rossz, most is azt gondolom, hogy egy nagyon tehetséges edző, de valahol menet közben kiölődött a csapatból az a szenvedély, amit én szerettem volna látni a pályán, és ezt kellett nekünk mindenképpen visszacsempészni, mert ha ez nincs meg, akkor mi egy gyenge vagy közepes NB III-as csapat lennénk szív nélkül, így nyáron olyan személyt kerestünk, aki a játékosokba képes visszahozni a szenvedélyt és a futball iránti alázatot.”

Ezt a személyt Urbán Flóriánban sikerült megtalálni, akivel Kisteleki István jó 20 évvel ezelőtt dolgozott együtt az Újpest csapatában. Az akkori emlékek sokat nyomtak a latba, hiszen Flórit úgy kellett visszahozni a labdarúgásba, és bizonyára csak kevés ember hívó szavára lett volna hajlandó visszatérni a futballedzők világába. A szakmai igazgató, viszont elmondta, hogy nagyon kevés volt játékosával tartja a kapcsolatot – Króner Péter az egyik kivétel, aki csapatkapitánya, pályaedzője volt és az évek alatt nagyon jó barátja lett, amellett, hogy a BVSC-ért is rengeteget dolgozik –, de nem volt magától értetődő az edzőválasztás.

„Több szakemberrel felvettük már a kapcsolatot és többekkel tárgyaltunk is, azután egyszer csak az emlékeimből előjött a Flóri. Mindig is olyan emberekkel szerettem együtt dolgozni, akiknek egy nagy lehetőséget tudtunk az adott feladattal biztosítani. Idesorolnám Buzsáky Ákost is, de az MLSZ elnöki időm alatt Bozsik Péter, Várhidi Péter és Erwin Koeman kapitánnyá választását is. Flórinak megvan a képzettsége, hiszen nem mellékes, hogy pro licenszes edző, válogatott játékos, komoly múlttal, de a döntő érv az volt, hogy nagyon jó emlékeim voltak vele kapcsolatosan, és ha mindezt összerakom, akkor ő lehet az, aki a csapatot kiragadja abból a szürkeségből, ahová nyáron kerültünk.”

Fél évvel ezelőtt elkezdődött tehát a munka az új edző vezetésével, akkor még nem lehetett tudni, hogy hol fogunk tartani ennek a mostani „maratonnak” a felénél. Ugyanakkor azt is kevesen gondolhatták, hogy harminc év után Kisteleki István életében is eljön az a nap, amikor újra leül a BVSC kispadjára, pedig eljött, hogy hogyan arról is beszélgetünk vele az interjú harmadik, befejező részében.

Léderer Ákos