Nagy bravúrt ért el a 2021-es országos bajnokságon a 19 éves Terék Norbert, aki a nála 33 évvel idősebb, 52 éves – szintén BVSC-s nevelésű – Vitsek Ivánnal megnyerte a párosok versenyét – legutóbb Turbók Attila lett bajnok párosban, még 1991-ben, Somosi Miklóssal. A 2018/19-es csapatbajnoki sikert félig meddig már az asztal mellől élte meg (a döntőben nem játszott) dr. Do Phuong Nam, a BVSC asztalitenisz- szakosztályának vezetője, aki 2021 februárja óta látja el ezt a feladatot a Szőnyi úton. Őt senkinek sem kell bemutatni a klubban, Dodo ugyanis hatéves kora, 1999 óta a BVSC-ben pingpongozik. „Nagyon jó döntés volt, hogy édesapám idehozott, ma is nagyon erős a kötődésem a BVSC-hez, ahogyan mindenkinek, aki itt van a klubban. Tényleg egy kis család vagyunk a nagy családon belül, nagyon mély elkötelezettséggel” – fogalmazott a még mindig csak 28 éves sportvezető. – Korán, már utánpótlás-válogatottként rájöttem, hogy nem feltétlen az élsport a legmegfelelőbb karrierválasztás a számomra, de semmiképp sem szerettem volna elszakadni tőle, a mai napig aktívan játszom első vagy a másodosztályú bajnokságban. Herendi Iván három évtizeden keresztül volt szakosztály-vezető, őt 2019-ben Martinez Gyula váltotta ebben a pozícióban, a váltásig neki nyújtottam segítséget a háttérből. A szakosztály vezetését igazán nagy kihívásként élem meg, hiszen egyrészt itt nőttem fel a BVSC-ben, szívügyemnek tartom a szakosztály sorsát, másrészt a jogi pálya mellett komoly szervezést igényel a napi munka elvégzése, de törekszem arra, hogy hosszú távú céljaimat meg tudjuk valósítani a szűk apparátussal és az itt dolgozó edzőkkel, szakemberekkel – a második családommal.” A BVSC-ben hat edző foglalkozik az utánpótlással, ez ideálisnak tűnik, különösképpen azért, mert a trénerek személye beleillik a klub szellemiségébe: mindannyian a BVSC egykori játékosai voltak. A két főedzőt, Jakab Jánost és Molnár Krisztiánt igazi ikonként tudja felvonultatni a klub a hazai terepen. Rendkívül hasznos képet ad az utánpótlás versenyzőknek, hogy saját edzőiket – Marsi Mártonnal kiegészülve – a mai napig láthatják első osztályú bajnokságban eredményesen szerepelni. A családiasságot és a klub iránti lojalitást jól jelzi, hogy Dodóval három edző foglalkozott a pályája kezdetén, közülük ketten ma is a Szőnyi úton dolgoznak, míg Tokaji Sándor – aki idén MOL Mester-M Díjban részesült – nyugdíjazását követően is rendszeresen visszajár a gyerekekhez, volt kollégáihoz.

A klub mintegy 30 igazolt versenyzővel rendelkezik (közülük két-három felnőttjátékossal, akik kölcsönben is játszanak), de eléri az 50-et azok száma, akik rendszeresen lejárnak edzésre, akár a szenior korosztályból. Melléjük jönnek a szabadidős célból asztalt bérlők, akik szintén hozzájárulnak az aktív BVSC-s pingpongélethez. Kiemelendőek a szakosztály parasportolói, a londoni paralimpiai bajnok, riói bronzérmes Pálos Péter, a riói ezüstérmes Csonka András, valamint Szvitacs Alexa, akik a tokiói olimpián is öregbítették a BVSC-Zugló hírnevét. „Nagyon kevés olyan év volt, amikor a BVSC nem adott utánpótlás-válogatott versenyzőt az elmúlt évtizedekben. A tradíciókhoz méltó tudott maradni a klub, de úgy érzem, hogy kicsit megváltozott a sportág helyzete. Globálisan csökken a nézettségszám, itthon az (igazolt) játékosok száma, különösen a női szakágban. Talán nincs benne a köztudatban eléggé az asztalitenisz, sem, mint profi, sem, mint szabadidős sportolási lehetőség, pedig a pingpongasztal ott van a nyaralóban, a park közepén, a lakótelepek közt, mégsem mozgatja meg au embereket, holott – valljuk be – mindenki tud és szeret pingpongozni. Ez egy nagyon játékos, szórakoztató, hasznos, élvezhető és közösségi élményeket adó sportág, ahol sokkal kevesebb technikai tudás szükséges a játék élvezetéhez, mint mondjuk a tenisznél. Tudásszinttől függetlenül mindenkinek van élménye a pingponggal kapcsolatban, és most van itt az az idő, amikor kreatívnak lehet és kell lenni ahhoz, hogy megmozgassuk az embereket” – mondja Dodo, aki úgy gondolja, nemcsak a gyerekeket kell megszólítani a helyzet javulásához. „Mi is szoktunk toborozni, nyílt napokat tartani és a jövőben is fogunk, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szülőkre, fiatal felnőttekre. A gyerek dönti el ugyan (ideális esetben), hogy mit szeretne csinálni, de a választékot, a kínálatot a szülő mutatja meg neki. Ha ők nem tudnak arról, mit adhat és nyújthat a sportág, milyen lehetőségek vannak benne, kevesebb az esélyünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem kell mindenáron, mindenkiből világbajnokot faragni. A lényeg, hogy minél több gyerek szeresse meg a játékot, mozogjon, legyen egy családias közösség tagja, élje meg a sport nyújtotta pozitív hozadékokat.

A sportággal rengeteg testi és szellemi képességet lehet elsajátítani és fejleszteni, amiket akkor is hasznosítani lehet felnőttkorban, akár az élet teljesen más területein is, amennyiben nem lesz valakiből élsportoló. Az edzések, hétvégi versenyek, edzőtáborok természetesen lemondásokkal járnak, de ez az élet relatív korai szakaszában megtanítja, illetve megtaníthatja a gyerekeknek, hogy a kitűzött célokért, eredményekért bizony meg kell dolgozni, azokért áldozatokat kell hozni.” A BVSC-Zugló szakosztály-vezetője szerint eddig élesen el lehetett választani a férfi és a női szakosztályokat, de nem ördögtől való ötlet, hogy a klub nyisson a lányok felé: az edzői apparátus, a szaktudás és a körülmények is adottak ahhoz, hogy általuk is bővüljön a létszám a klubban. S ha már körülmények: a BVSC évtizedes otthona, a nagyterem megújítása több lépcsőben zajlott, elengedhetetlen volt a rekonstrukció, hiszen megfelelő szigetelés, fűtés, szellőztetés és légkondicionáló nélkül szolgálta a sportolókat. „Volt olyan edzés, hogy két pólóban, pulóverben és a szabad kezemen kesztyűben edzettem” – emlékezett Dodo. A termet leszigetelték, szellőzőrendszert kapott, a fűtésrendszert korszerűsítették, majd szövetségi közreműködéssel a parkettát is lecserélték a nemzetközi szintű taraflex borításra. „Az utóbbi 50 év legnagyobb volumenű beruházása emellett a kisterem és a kiszolgáló-helyiségek megújítása volt, ezt 2020 végén adták át. Ez már tényleg XXI. századi, nyugati körülményeket garantál, aminek azért örülök, mert az utánpótlás- nevelés mellett nagyon hangsúlyosnak gondolom a tömegsport kiszolgálását is. Ezzel az infrastruktúrával a BVSC nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is vonzóbb lett, a versenyeken kívül edzőtáborokat is lehet ide szervezni vagy akár egy edzőközpontot, akadémiát is létre lehet hozni.” – tette hozzá a szakosztályvezető. Természetesen az asztalitenisz-szakosztály is látja a lehetőségeket a tervek között szereplő multifunkcionális központi csarnokban, abban egészen nívós nemzetközi versenyeket is lehetne rendezni, 16 asztallal, lelátóval. A kérdésre pedig, miszerint milyen körülmények között készülne el a BVSC-Zugló 120. születésnapjára íródott könyv asztalitenisz-fejezete, dr. Do Phuong Nam így válaszol: „Az időpont-egyeztetés biztosan nem ment volna ilyen gördülékenyen, hiszen a szakosztály két olimpikonjának felkészülését szerveznénk, teljes erőbedobással készülnénk a közelgő Olimpiára. Az edzőket is nehéz lenne szóra bírni, hiszen telt házzal működnének a nyári táborok, de amennyiben időt még tudnánk is szakítani egy interjúra, azt valahol máshol kellene lebonyolítanunk, mert az ezernyi labda pattogásától, fürge lábak dübörgésétől és az örömteli gyermekzsivajtól nem tudnánk érdemben beszélgetni.” Ha rajtunk múlik, tíz év múlva visszatérünk a kérdésre.