A szezon legjobbja cím is Zuglóba került a labdarúgóknál

2023. június 4-e biztosan aranybetűs napként vonul be a BVSC történetébe, hiszen ekkor jutott vissza 22 év után a felnőtt labdarúgó együttesünk a profi bajnokságok vérkeringésébe. Közben a Keleti csoport legjobbjának Kelemen Patrikot választották a szurkolók. Vele beszélgettünk!

Egykoron, a 2000-2001-ben elért másodosztály Keleti csoportjának 5. helye jelentette a vasutas klub számára profi szinten a végállomást, és bő két évtized után érkezett el a BVSC, ahhoz a mérföldkőhöz, amit a Szentlőrinc ellen összesítésben 2-1-re megnyert párharc jelentett. 2022-23-ban a zuglói teljesítmény, 102 pontos alapszakasz, összesen pedig 40 meccs, 33 győzelem, 7 döntetlen, 103-16-os gólkülönbség, 26 kapott gól nélküli találkozó. Ez így együtt eredményezte a veretlen szezont, a lenyűgöző számok mögött, pedig nagyszerű egyéni teljesítmények állnak, akik megtöltötték tartalommal ezeket a statisztikákat.

Az NB III-as pontvadászatokkal legtöbbet foglalkozó internetes portál a hunfoci.hu közösségi médiafelületén hagyományosan megszavaztatja a szurkolókat a szezon végén, mindhárom csoportban a legjobb játékos kitüntető címre. A díjra való jelölésben bár számtalan kiváló egyéni teljesítmény született csapatunkban – elég csak a góllövőlista élmezőnyére tekinteni –, Kelemen Patrik és Szilágyi Máté került fel a listára. Az összesített szavazáson végül Kelemen Patrik bizonyult 33%-kal az NB III Keleti csoport legjobb játékosának, megelőzve a tiszafüredi Tajti Bencét (24%), és a Pénzügyőrből a voksok 17%-át begyűjtő Bíró Ákost. A BVSC támadója 18 gólja mellett 18 gólpasszt is kiosztott – ebben a kiharcolt tizenegyesek is benne vannak – és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy jó helyre került ez a kitüntető cím. A zuglóiak egyik közönségkedvencével a szavazás eredménye után beszélgettünk.

Amikor a beszélgetésre kértelek és írtam, hogy mi lenne az apropó, akkor nagyon megörültél és úgy reagáltál, hogy eddig mindig másodhegedűs voltál, aki ráadásul nem nyert címeket, most pedig ebben a szezonban három dologban is teljes volt a siker, számítottál rá, hogy a bajnoki cím és kiharcolt feljutás mellett még valami megédesíti ezt a szezont?

Szoktam ugyan nézegetni ezeket a csoportokat, de a feleségem hívta fel rá a figyelmemet, hogy nézd már ott vagy az élmezőnybe, ebből még lehet valami. Nagy jelentőséget ennek az elsőségnek azért nem tulajdonítok, de az jól esett, hogy sokan gondoltak rám, az pedig különösen, hogy a kommentekben nagyon sok BVSC szurkoló emelte ki a teljesítményemet.

Saját megítélésed szerint, egyénileg hová tennéd ezt a szezont?

Ketté bontanám, és úgy érzem a tavasz sokkal jobban sikerült, mint az ősz, több gólt is szereztem, jobb formában is voltam, megérkezett a kisfiúnk, teljesen megnyugodott az életem, a bizalmat pedig megkaptam a szakmai stábtól is, amivel úgy érzem, hogy éltem.

Ha a számokat nézzük, akkor a 7. és a 14. forduló között volt nyolc meccs amikor nem voltál eredményes, ezt te hullámvölgynek tekintetted?

Nem az a típusú játékos vagyok, aki mindenáron gólt akar szerezni, így eredményesség szempontjából sokkal jobban foglalkoztat, hogy ha azokban a támadásokban valamilyen formában benne tudok lenni, amelyekből a csapat gólt szerez, az engem már jó érzéssel tölt el. Így önmagában az egyéni góltalanság még nem feltétlenül jelent hullámvölgyet.

Megkértelek előzetesen, hogy gondolkodj el rajta melyik volt a kedvenc gólod, te pedig kapásból válaszoltad, hogy a Tiszafüred elleni. Így mondhatjuk a legnagyobb bombádat választottad, amely után a vezetőedzőhöz is kiszaladtál.

Az összes gólom után kimehetnék Flórihoz, mert nagyon tisztelem őt, de elég furcsán venné ki magát és ömlengésnek tűnne, ha ez így lenne, azt a gólomat amúgy pont egy nagyon jó barátomnak lőttem.

Amikor utoljára beszélgettünk, még a biztossá váló bajnoki cím előtt áprilisban, akkor említetted, hogy majd fel tudsz robbanni, amikor lecserélnek, de azután a szezon hajrájában a meccsek zömét, hetet is végig játszottál.

A legfontosabb a bizalom, ami végig töretlen volt irányomba, és ez rengeteget jelentett. A jó játékhoz, ez elengedhetetlen, utólag megértem, hogy egyrészt mindenkinek szeretett volna lehetőséget adni a mester, másrészt a szezon végén talán pont ez kellett ahhoz, hogy a legfontosabb meccseket végig bírjam erővel és fent tudjak maradni a pályán, mint például az osztályozó visszavágón, ahol tőlem is kérdezte a vége felé, hogy bírom-e még, de mondtam, hogy még megy, és szerencsére nem is sikerült rosszul, hogy végig fent maradhattam.

Mielőtt rátérünk az osztályozóra, azt mennyire számoltad, hogy összesen hat győztes gólod volt a szezonban, amelyből négy kimondottan fontos is, mint például a DEAC és a Hatvan otthonában az utolsó percekben lőtt, de mindkét Eger elleni és a Vasassal szemben vesztésre álló találkozón is a tiéd lett a győztes találat?

Így, hogy soroltad a meccseket, beugranak a gólok. Az Eger ellen idegenben szerkezetet váltottunk a szünetben, hátrébb rakott a középpályára a mester, és onnan sikerült felérnem kétszer a kapu elé. A DEAC ellen kaptam egy labdát a tizenhatoson belül egy olyan meccsen, amin alig volt helyzet és 7-8 méterről becsőröztem, a Hatvan ellen az utolsó fordulóban, pedig pihentetett a mester, csereként szálltam be, elég feszült volt a hangulat, de sikerült a 92. percben bekotornom a labdát. Mindenki szereti, amikor ezekben a kiélezett pillanatokban a csapat hasznára tud lenni és számíthatnak rá a társak. A fontosabb gólokat, gólpasszokat amúgy el szoktam tenni, és egyszer majd megmutatom a fiamnak, hátha ő is focizni akar.

Voltak emlékezetes gólpasszaid is, és szemmel láthatóan ezeknek sokszor jobban örülsz, mint amikor téged ünnepelnek gólszerzőként.

Ez néhány éve fordult meg nálam, főleg amióta nincs olyan elvárásom magammal szemben, hogy 10 vagy 20 gólt kell szereznem egy szezonban, hanem hálát adok az Istennek, ha sikerül betalálnom, de úgy vagyok vele, hogy gyerünk srácok, csináljuk, menjünk tovább a dolgunkra, és nem kezdek el őrjöngeni, vagy letépni magamról a mezt. Ha más szerzi a gólt, akkor viszont szeretek az elsők között odaérve ünnepelni.

Igen ezt az oldaladat az osztályozón is láthattuk, még ha ott végül a szurkolókat is választottad elsőként a gólok ünneplésénél.

Mindkét találatunk a meccs vége felé született, a tizenegyesnél ráadásul számít is rá az ember, hogy ebből gól lesz, és amikor a Sziszka (Szilágyi Máté) lövése bement, már szinte úgy voltam vele, hogy innen már megvan a győzelem. Azután egyenlítettek, de igazán meg sem fordult a fejemben, hogy itt hosszabbítás lesz, mert tudtam, hogy még megnyerhetjük ezt a rendes játékidőben, vagy annak a ráadásában.  Amikor belőtte a Roli (Horváth Roland) a végén a labdát a kapuba, annyira különleges volt átélni, hogy mennyien eljöttek nekünk szurkolni erre a meccsre, és együtt örülnek velünk, hogy ez ugrott be elsőként és ezért mentem oda a kerítéshez és rángattam le mindent, ami a kezem ügyébe került.

Horváth Roland gólja előtt döntő érdemeid voltak, ahogy ő mondta, „hihetetlen ez a csávó, mert a bika testével mindenbe beledobja magát”, és még ha két fejjel kisebb is vagy az ellenfélnél, de számított rá, hogy valamilyen módon oda fog kerülni hozzá a labda.

Igen, éreztem, hogy nagyjából egy súlycsoport és magasság vagyunk – mondja viccesen Keló. Az elsődleges cél miután láttam, hogy jön a labda, az volt, hogy ezt meg kellene tartanom, azután érzékeltem, hogy erre nem lesz esélyem, viszont a Roli érkezik egy védővel és ebből még lehet valami, így arra törekedtem, hogy csak ne tudja a mezőnybe visszafejelni a labdát a védő, akivel harcoltam, ez össze is jött, és amikor Roli megkerülte az emberét és belőtte a kapus alatt a labdát, akkor már biztosak voltunk benne, hogy ez meg van. Én amúgy azt hittem a gól után először, hogy nem is a lába görcsölt be, hanem hogy agyrázkódása van, mert úgy összefejelt pár perccel korábban az ellenféllel, hogy úgy kellett letámogatni, de már nem először láttuk tőle a szezonban, hogy eszébe nem jut amíg a pályán van, hogy ő fáradt, vagy fáj valamije, hanem bekapcsolnak az ösztönök, és csinálja kimerülésig, mert nyerni akar.

Mennyire volt bennetek a szentlőrinci meccs előtt, hogy bármi is történt ezt megelőzően a szezonban, csak ez az egy meccs az, ami számít?

Szerintem ezzel mindenki tisztában volt, hogy ki tudja mi lesz jövőre, ha nem sikerül, együtt tudunk-e maradni. Ez egy egyszeri alkalom, és ilyenkor küzdeni kell, magadért, a családodért, a gyerekeidért, és amikor látod a lelátón, hogy ott van az egész családod, akkor úgy vagy vele, hogy nem lehet az, hogy ne legyenek büszkék rád, hogy ne jussunk fel, és hogy nem lehet, hogy mi vesztesként jöjjünk le a pályáról.

Ez érződött rajtatok Májer Geri barátoddal, amikor a lefújás és az ünneplés első hulláma után hosszú percekre visszaültetek a vendég kispadra és szinte győzködtétek magatokat, meg mindenkit, aki arra járt, hogy megcsináltátok amiért jöttetek?

Most, hogy elkezdtük a felkészülést, most érezzük talán igazán, hogy egy komolyabb szintre léptünk, elhinni pedig végérvényesen a feljutást akkor fogjuk, ha majd elkezdődik az első NB II-es meccs, ott Szentlőrincen azt tudtuk, hogy ezt az osztályozót nekünk kellett megnyerni, mert mi akartuk jobban a győzelmet.

Ezt tényleg lehetett érezni a pályán is?

Igen, mi nálunk nem volt opció, hogy kikapunk. Én úgy voltam vele, hogy inkább felrobbanok, vagy neki megyek a kerítésnek, de nem kaphatunk ki, és az ellenfélnél meg nem ezt éreztem. Meccs közben mondta is nekem az egyik védő, hogy ők be vannak tojva, és mi nem félünk? Mondtam neki, hogy ez a jó, és csak ezzel is spannoltam magam, hogy ilyeneket mondott. Amikor ültünk Gerivel, nagyon fáradtak, de teljesen felszabadultak voltunk, mintha egy felhőn lépkedtünk volna, és mondogattuk, hogy megcsináltuk azt, amiért jöttünk. Ez egy nagy dolog, hogy ezt a sikert a barátaival érhette el az ember, mert elmondható, hogy ebben a csapatban mindenki igaz barát.

Időközben megtartották a jövő évi másodosztályú bajnokság sorsolását. Az egy hónap múlva, július utolsó hétvégéjén rajtoló szezon első két fordulójában a BVSC nagymúltú zöld-fehér riválisokkal veszi fel a küzdelmet. A bajnoki nyitányon hazai pályán a szombathelyi Haladást fogadjuk, egy hét múlva pedig az ETO parkba, Győrbe látogatunk. Az első öt fordulóban csak egyszer kell kimozdulni a fővárosból. Az NB I-től búcsúzó riválisok közül, a Vasast a kilencedik kanyarban fogadjuk, az őszi szezont pedig Kispesten búcsúztatjuk. Csapatunknak eredményes felkészülést kívánunk az elkövetkezendő hetekhez. Hajrá, BVSC!

Léderer Ákos