A pillanat, ami beleég a retinánkba

A pillanat, ami beleég a retinánkba

Már egy hete tudjuk, hogy egyedüli NB III-as csapatként a BVSC-Zuglónak sikerült az a bravúr, hogy az osztályozókon felülmúlta NB II-es riválisát és kiharcolta a feljutást. Visszatekintőnket vezetőedzőnkkel, Urbán Flóriánnal zárjuk!

40 bajnoki tétmérkőzést hozott le veretlenül a vasutas együttes és mindössze a Magyar Kupában, az első osztályú Kisvárda mondhatta el magáról az egész szezonban, hogy megszerezte a BVSC skalpját. Labdarúgásban bármely nívós, vagy kevésbé neves pontvadászatban is, komoly kalaplengetést érdemel az a csapat, amely végig visz veretlenül egy szezont, hiszen ez az a csapatsportág, amely legfőképp a várható csekély gólszám miatt, a legtöbb meglepetést tartogathatja, és ahol a kicsi is, főleg egy meccsen képes legyőzni a nagyot. A BVSC 38 veretlen meccs alatt bizonyította azt, amelyre kevesen gondolhattak a szezon előtt, hogy egy NB II-es csapattal való összevetésnél, a fogadóirodák oddsai alapján, otthon és idegenben is esélyessé léphet elő. Végül ezzel a teherrel is megbirkózott a BVSC és a hazai 0-0 után, mondjuk így, beváltotta a fogadóirodák reményeit. Ezzel együtt mégis mondhatjuk, egy előzetesen csak legmerészebb álmainkban remélt csodálatos utazás végéhez ért ebben a szezonban a Zugló-Expressz, melyet Urbán Flórián irányított, és most megtudjuk tőle, két nappal a kivívott feljutás után és néhány perccel a BVSC éves szokásos kerti partyja előtt, amely ezúttal éremátadó ceremóniává is avanzsált, hogy mit talált ki az edző, a még mindenkiben élénken élő szentlőrinci visszavágót megelőzően.

Kevés olyan edző van, aki a négy leggólerősebb játékosa közül, hármat is – Tóth Milánt, Szalánszki Gergőt, és Szilágyi Mátét – csak a kispadra ültet, egy ilyen sorsdöntő mérkőzés előtt, ez a döntés, hogy született meg benned?

Ennek a döntéssorozatnak taktikai okai voltak, ezt nekik is mindig elmondom, hogy ebben semmi személyes nincs, és nem azt számolgattam, hogy ezzel hány gólt hagyok a padon, és mennyi lesz a kezdőben, rájuk is ugyanúgy számítottam csak most csereként.

Belemegyünk a taktikai részébe?

Más rendszerben álltunk fel. A 3-4-3 helyett, egy 5-3-2 mellett tettem le a voksom. Az első gondolat az volt, hogy a két belső védőjük, bár erőnlétben idővel fáradnak, de borzalmasan jól passzolgatják fel izomból, mélységből a védelem és középpálya közötti területre a labdákat, ezért álltunk fel 3 belső középpályással és maradt ki a Szala (Szalánszki Gergő) a kezdőből, mert ő elsősorban szélső. Az volt a cél, hogy ez a három ember ezt lezárja és ne tudják a labdákat fellövöldözni, hanem kénytelenek legyenek a szélekre kivinni azt. Ez nagyjából így is történt, és onnan nem voltak annyira hatékonyak. Belső középpályán szintén a stabilitásra törekedtem, itt döntöttem úgy, hogy a Máté helyett (Szilágyi Máté), a Gergely Peti kezdett. Tamási szervezte hátulról a játékot, előtte a Gergely és a Kelemen, akik támadóbb típusú játékosok. Tóth Milán helyett, pedig azért lett a Horváth Roli, mert úgy éreztem, hogy a két nagydarab védőjükkel valakinek birkóznia kell, ha a Milán kezd, akkor két mélységi támadóval játszunk, de nehezebben tudtuk volna ostromolni a kapujukat. Így Roli volt, aki lefoglalta a két belső védőt, és Vernes Ricsi, aki visszalépkedett. Azután ahogy úgy éreztem, hogy cserélni kell, hoztam be őket szépen sorban a padról, át is álltunk a Szala érkeztével támadásban 3-4-3-ra, ami védekezésben 5-4-1-et jelent.

Meccs előtt mit éreztél a csapaton?

Az látszott a fiúkon, hogy minden áron meg akarják nyerni ezt a mérkőzést. Jól is kezdtünk, de nagyon idegesen játszottunk, volt olyan védőm, aki ilyen 15 percet még nem produkált mióta itt van. Majdnem össze is hoztunk hátul egy gólt, Grumics végül üres kapura, kapufát rúgott. Utána kiegyenlített játék volt, de sem ők, sem mi nem voltunk igazán veszélyesek, az egész első félidőben talán csak Kelemen lövése találta el a kaput. Szünetben próbáltam nyugtatni a csapatot, mert az idegeskedés az előre játékunkban látszott meg nagyon. Mentünk, csináltuk a dolgunkat, de eladtuk a labdákat, rossz helyre passzoltunk. A második félidő elején jött Kelemen és Májer kapufája, azok jó kis jelenetek voltak, utána egyenlő erők küzdelme folyt helyzetek nélkül, és azután ahogy telt, múlt az idő, úgy éreztem, ahogy az itteni meccsen is, hogy a szelepet kirántották náluk, főleg a két belső védőjükön látszott ez.

Ez azt mutatja, hogy NB III-as ként is edzünk annyit, mint az ellenfél az NB II-ben?

Szerintem többet is edzünk, de igazából nem ez a mérvadó, mert edzhetsz hússzor is egy héten, ha értelmetlen az egész, és nincs felépítve. Nálunk Dudás Jani az erőnléti részét hétről-hétre megtervezte, és az volt a fontos, hogy olyan állapotban tudta tartani végig a szezonban a játékosokat, hogy az ilyenkor a végén is, nekünk előny legyen.

A tizenegyesnél mennyire volt egyértelmű, hogy Szilágyi Máté fogja lőni?

Tamási volt kijelölve elsőszámú lövőnek, Vernes se volt már fent, de vannak öten-hatan is, akik szívesen rúgnak tizenegyest.  Rizikós volt, mert pár perccel korábban jött be a Máté, de ő volt a fent lévők közül, aki talán a legtöbb tizenegyest is lőtte, és ilyenkor ez mindig felelősség kérdése, hogy a pályán ki érzi úgy, hogy odaáll és berúgja, ő pedig ebben elég határozott volt, és be is rúgta. Utána tudtuk, hogy nehéz negyedóra jön, de nem csinált semmi olyat az ellenfél, amitől rettegni kellett volna, egy pontrúgás utáni figyelmetlenségből kaptuk a gólt.

Megint meg kell kérdeznem, mint anno a Pénzügyőr meccs után, csak most az összefejelése miatt, hogy Horváth Rolit nem akartad lehozni?

Nagy hazugság lenne, ha most azt mondanám, hogy tudatos volt, hogy fent hagytuk, de nem! Készültünk a cserére a Milánnal, ráadásul tudtuk, hogy ha hosszabbítás lesz akkor van még egy csere opciónk. Ez isteni szerencse, hogy így alakult és a tervezettnél tovább maradt még fent Roli három-négy percig.

Ő azt nyilatkozta valahol, hogy akkor jött volna le a pályáról, ha lehúzzák.

A meccs vége felé csúnyán összefejelt az ellenfelével, be is szóltam neki, hogy bírod, megy még? De ő erre mindig azt mondja: „Hogyne menne”, csak az van, hogy ha nem tud már járni, ő akkor is mindig ezt válaszolja. „Hogyne menne” Azután Balogh felívelte, Kelemen megvívta a csatáját a két fejjel magasabb védővel, Roli beállt a másik védő elé, megtolta a labdát, és talán használt az, amit hét közben mutattam a videón a saját példámon, ráadásul Rolinak is volt az első meccsen egy elrontott helyzete, hogy ha legközelebb odakerülsz, akkor lődd be, és ezt ő megtette, ebben a döntő szituációban. Az a pillanat, amikor elmegy a labda a kapus alatt, az beleég a retinánkba, meg az a közösség, ami a csapat, hogy az utolsó ember is a kupac tetején mászik, a kispadról is mindenki beszalad, talán csak a Beni fújt egyet a kapuban maradva, hogy van még hátra pár perc, és ő nem rohangál, nem fárasztja magát. De ezek után már nem volt az ellenfélben átütő erő, hogy egyenlítsenek. Én azt éreztem, hogy lehet, hogy játéktudásban a túloldalon volt egy-két jobb képességű játékos, de csapatként, mentálisan erősebbek és egységesebbek voltunk, mint ők. Az élet általában nem igazságos, de most különösen igazságtalan lett volna, ha egy veretlen szezon után, nem kerülünk fel.

A meccs előtt bemutatott motivációs videó, hogy érzed elérte a célját?

Az biztos, hogy én, amikor előző este megnéztem, akkor megkönnyeztem, de azt láttam, hogy a játékosok is ezt tették. Százalékokban volt, aki mondta, hogy 20 vagy 30% többletet is jelentett, én a százalékokban nem hiszek, de érződött rajtuk, amíg a busszal mentünk ki a pályához és a meccs elején is, ahogy kifutottak, hogy nagyon akarják ezt a győzelmet.

Neked van már egy pár aranyérmed a pályafutásod alatt, hova rakod ezt a mostanit?

Elsősorban megpróbálom olyan helyre tenni, hogy meglegyen, mert a többi az eltűnt. Édesanyám amíg élt, Isten nyugosztalja, addig minden meg volt, az összes újságcikk kivágva, rendszerezve, még a Volános időktől kezdve.

Lehet, hogy a menyasszonyodra kellene bízni.

Most biztos, hogy rábízom, hogy legalább ez az egy legyen meg. Anyuéknál a régi családi lakás szobájában vannak még azért, kupák, meg akadnak érmek is, de hogy az aranyak merre járnak, azt nem tudom. Sajnos az életben a gólyánál kicsikét többet mentem a költözésben, de erre megpróbálok figyelni, hogy ez az egy legalább maradjon már meg.

Igazán az érdekel amúgy, hogy mint belső érték hová teszed ezt a bajnoki címet és feljutást?

Mint minden sikert, ennek is különös jelentősége van, de nem hiszem, hogy különbséget kell tennem, egy játékosként nyert belga kupagyőzelem, vagy Zalaegerszeggel szerzett bajnoki cím és az edzőként megélt REAC-cal való feljutás, vagy a mostani siker között. Mindegyik a szívemhez nőtt, mert mindben volt szerepem, de a góljaim között se tettem soha különbséget. Na jó azért a mostani annyiból különlegesebb, hogy mivel gyűlölök veszíteni, és itt ugye 40 meccsen át maradtunk veretlenek, azért ez így, egy jó szezon volt.

Mi jön most ezután, gondolom még az ünneplésnél, bulihegyeknél tartunk?

Azért kicsit elbizonytalanodtam, mert a fénykoromban még ment a három nap folyamatos mulatás, de most kettőnél azért megakadtam. Viszont ennek van itt az ideje, azután pihenni kell, regenerálódni. Van erre két hetünk, utána azután mindenkinek ezt az emléket le kell zárni, el kell tenni egy dobozba, mert onnantól mindenki azt fogja várni, főleg a „jóakaróink”, hogy a BVSC-t mikor veri már el végre valaki, nekünk pedig azért kell tenni, hogy ezt a mostani sorozatot minél tovább kitoljuk.

Azért én biztos vagyok benne, hogy lesznek páran, akik még sokáig fogunk emlékezni erre a szezonra.

Ennek örülök, ha így lesz, de a múltból nem lehet élni, ami tegnap volt, az ma már nincs, viszont a holnapban tudsz tenni azért, hogy ami tegnap nem volt jó, az holnap jó legyen. Holnap az se fog már senkit sem érdekelni, hogy bírtam-e folyamatosan három napig mulatni, vagy sem.

Léderer Ákos

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay