Olimpiáig

A megálmodott pillanat

A megálmodott pillanat

A labdarúgó NB II-es osztályozóra visszatekintő sorozatunk következő részében a Szentlőrinc ellen csereként pályára lépő, de nem sokkal később büntetőből fontos gólt szerző Szilágyi Mátéval beszélgettünk!

Kevés edző döntött volna úgy egy osztályozó visszavágója előtt, hogy a négy, kétszámjegyű gólmennyiséget elérő, ráadásul rendszerint kezdő játékosából, hármat csak a cserék közé jelöl. Persze mindennek megvan az oka, mint ahogy azt is lehetett sejteni, hogy az egyaránt 19 gólos Tóth Milánra és Szalánszki Gergőre is szükség lesz még a párharc folyamán, mi több a 11 gólos Szilágyi Mátéra is. A BVSC jól begyakorolhatta a tizenegyeseket az NB III-ban, hiszen a legtöbb büntetőt értékesítő Tamási Zsolt mellett a fent említett játékosok is lehelyezhették a labdát már a büntetőpontra, ráadásul a 12 ilyen esélyből 11-gyel éltek is. A kieséses párharcok külső szemlélők számára gyakran várt csemegéje, ha már hosszabbításba torkollik egy meccs, akkor jussanak el a felek a büntetőpárbajig is. Az érintettek persze biztosan máshogy vélekednek erről, de azért készülni kell minden eshetőségre, és a BVSC–Szentlőrinc első 0-0-s meccse után sokakban felmerült, mi van, ha így dől el a feljutás, vagy bennmaradás kérdése.

Nos a hosszú bevezető oka, hogy végül is majdnem elment a meccs a hosszabbításig, de most már tudjuk, hogy milyen jó, hogy nem így történt, viszont egy sorsdöntő 11-esre így is sor került. Emlékezhetünk rá, hogy az alapszakaszban két esetben is előfordult, kisebb civakodás lett abból, ki rúgja a tizenegyest. Most viszont mintha adta volna magát a dolog, pedig ekkora tétnél odaállni, felvállalni ennek a rizikóját, messze nem olyan magától értetődő, mint mondjuk akkor, amikor már szinte zsebben a győzelem és a kérdés csak a gólkülönbség mértéke. Ezúttal a visszavágó vége előtt negyedórával, 0-0-s állásnál nem nagyon volt kérdés, hogy a néhány perce pályán lévő Szilágyi Máté áll oda. Egy leirat nehezen adja vissza azokat az érzéseket, amelyek jó húsz perccel a nagy csata helyszínén, bent a pályán hatalmukba kerítették az interjú szereplőjét és készítőjét, de töredelmesen bevallhatjuk, ennek a beszélgetésnek, sírás lett az eleje, a közepe és a vége.

40 meccs veretlenül és a legfontosabbat is sikerült behúzni, de ez sem volt egy egyszerű feladat – Sziszkát, ahogy a társak becézik, szinte kérdezni sem kellett.

A legeslegelején azt szeretném mondani, ha a bajnoki címnél azt említette a mester, hogy az alaptáborban vagyunk, akkor most felértünk a csúcsra. Cikáznak bennem a gondolatok és az érzelmek. Erre a két meccsre tettük fel szinte az egész évet, én pedig hatéves koromtól dolgozok azért, hogy profi osztályban tudjak játszani. Ez alatt az időszak alatt sok edző, játékos nem számított rám, nem kellettem, és ez talán most egy jó válasz nekik is, hogy odavaló vagyok. Ez a csapat arra született, hogy kivívja az NB II-őt, persze amikor elindultunk Flórival az úton, talán még én se gondoltam, hogy itt kötünk ki. De ahogy teltek a hetek, jöttek a meccsek és összeszoktunk, ahogy lépésről-lépésre közeledtünk, azt éreztük, hogy ennek, csak ez lehet a vége.

Azért egy dologról beszéljünk, a tizenegyesnél mennyire volt magától értetődő, hogy te fogsz odaállni?

Az előző napokban bennem volt, hogy ha lesz egy ilyen szituáció, akkor oda kell állnom. Úgy álltam hozzá egész héten és ezzel az érzéssel többen is így lehettünk, hogy nekem kell eldöntenem a meccset. Egyszer csak eljött a pillanat, és úgy voltam vele, hogy ha már ezt így megálmodtam, akkor oda kell állnom. Jöttek az ellenféltől megzavarni a tizenegyesrúgás előtt, de próbáltam mindent kizárni és csak magamra koncentrálni, hogy berúgjam. Tudtam hová rúgom és kifordítom a belsőt, a kapus eltalálta az irányt, de nem tudott hárítani. Utána pedig katarzis volt, kifutottam a szurkolókhoz, felugrottam az előttük lévő labdafogó hálóra, ahol mindenki ünnepelt és ölelgetett, és ahogy közben édesapámat megláttam, az a pillanat örökre meg fog maradni bennem. Mennyi munkája és beleölt energiája van ebben benne neki is. Utána a sors azt hozta, hogy kiegyenlített az ellenfél, de ez is a csapat erejét mutatja, hogy a végsőkig hajtottunk egymásért.

Nem reccsentetek meg egy pillanatra sem?

Nem, mentünk tovább, csinálta mindenki a dolgát, Roli gólja után pedig, én esküszöm sírva közlekedtem a pályán, mert tudtam, hogy másodszor ezt már nem fogjuk kiengedni a kezünkből. Így is lett, és amikor lefújták a találkozót, leszakadt egy hegyomlás a vállunkról. Ezt a terhet cipeltük egy ilyen szabály miatt, amelyben ott volt, hogy ha nem sikerül ez a két meccs, akkor az egész évünket dobhattuk volna a kukába, és újra nekiállni, újra felkészülni, nem is akarok ebbe belegondolni.

De ez nem lett volna igazságos.

Én is azt gondolom, hogy nem, és megdolgoztunk ezért a feljutásért, egész évben.

Mennyit jelentett az a videó, amit levetítettek a csapatnak a meccs előtt?

Hiszem azt, hogy az is nagyon kellett, hogy átbillentsen bennünket a végén, amikor egyenlített az ellenfél. És az a második gól, az a videónak köszönhető, amikor megláttuk a hotelban, a konferencia teremben, egymás szemébe néztünk és mindenkinek potyogtak a könnyei. A család, a gyerekek, a hozzátartozók, a rokonok üzentek benne, és az egész csapat tapasztalta, ahogy mindenki velünk van, és mindenki érezhette, hogy ennek át kell segítenie bennünket a nehéz pillanatokon.

Az interjúkban rendre felbukkanó motivációs kisfilmről annyit, hogy Kenessey Csaba kollégánk, aki a videós tartalmakat is készíti szezon közben, felkutatta a játékosok családját, barátait, és teljes titokban összeállított egy üzenetcsokrot, amelyet a vezetők a játékosok számára néhány órával a találkozó előtt vetítettek le. Hiszünk benne, hogy sikerült ezzel is, egy plusz lelki töltettel felvértezni a sordöntő meccs előtt a játékosokat.

Léderer Ákos

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay