Eleinte úgy érezte, mintha magyar bajnokságot nyert volna, pár nappal a junior-világbajnoki cím után viszont kezd tudatosulni Takács Istvánban, hogy mekkora sikert ért el. Birkózónkkal többek között a vb-ről, példaképekről és szokásairól beszélgettünk.
A világbajnokság előtt azt nyilatkoztad, hogy éremért mész, de az arannyal lennél teljesen elégedett. Ez végül nagyon simán meglett. Ilyen menetelésre számítottál?
Nem teljesen. Inkább arra számítottam, hogy 1-2 ponttal nyerek csak, de jöttek egymás után az akciók és a pontok, így pedig elég simának tűntek a meccsek. Azért valójában így is kemény volt.
Édesapukád, aki egyben edződ is, azt mondta, hogy látott már edzéseken ilyen jól birkózni, de versenyeken még nem. Te hogy érezted a formádat?
A vb előtt nem éreztem magam olyan nagyon jó formában. Aztán amikor Tallinba értünk, akkor már éreztem, hogy elég jól mozgok. Szerencsére aztán a versenyen is kijött a lépés.
Elevenítsük fel kicsit a meccseidet. Egy dél-koreai fiú ellen kezdtél, majd következett a fehérorosz riválisod. Mit tudtál róluk?
A koreai srácot nem ismertem, de nem számítottam kemény ellenállásra a részéről. Bandarenkával már birkóztam korábban, három éve meg is vert. Azt hittem, hogy nehezebb mérkőzés lesz, de szerencsére sikerült azt is az első félidőben lezárnom.
Aztán a negyeddöntőben következett a junior Eb-döntő visszavágója…
Bármennyire is simának tűnt a győzelmem, azon a találkozón eléggé elfáradtam. Elég nagy volt ugyanis az iram. Jól is jött, hogy az elődöntő előtt volt egy kis pihenő.
Az iráni Foruzande már 5-0-ra is vezetett ellened. Akkor megijedtél, hogy ez a meccs elmehet?
Ellene az volt a taktikám, hogy az elején leküldetem és megpörgetem, utána pedig kibírom a meccset, mert elég erős és nagy iramot diktál az iráni, már birkóztam vele korábban. Ez nem így sikerült, mert engem küldtek le és sajnos meg is pörgetett. Utána viszont szerencsére tudtam fordítani. Egy pillanatra megijedtem, hogy lehet elment ez a találkozó, de hála Istennek sikerültek az akcióim.
Aztán másnap a kadet Európa-bajnok orosz sportoló várt rád. Mennyire ismerted őt?
Amikor megnyerte a kontinenstornát, akkor én harmadik lettem, de a másik ágon voltam, így nem találkoztunk. Azt tudtam róla, hogy nagyon erős, és azt is, hogy lentről jól támad. Úgy terveztem, hogy először én küldetem le, de ezúttal is máshogy alakult. Szerencsére sikerültek utána az akcióim, szabálytalanul is védekezett, a végén pedig csak az utolsó percet kellett kibírnom. Akkor már láttam rajta, hogy elfáradt és talán fel is adta.
Milyen érzések voltak benned rögtön a világbajnoki döntő megnyerése után?
Hatalmas öröm volt bennem, de először fel sem fogtam, hogy milyen eredményt értem el. Olyannak éreztem, mintha egy magyar bajnokságot nyertem volna. Azért így pár nappal utána már kezd tudatosulni, hogy mit is jelent ez a siker.
Apukád említette, hogy külföldi versenyeken el szoktatok menni együtt McDonald’s-ba. Mit kell tudni erről a szokásotokról?
Előfordul, hogy nem olyan jó a kaja a szálláson, meg szeretek a verseny előtti este kicsit sétálgatni, levegőzni. Apuval pedig ilyenkor elmegyünk és akkor eszek is egy kicsit, beszélgetünk, de nem a birkózásról, hanem inkább hétköznapi dolgok kerülnek szóba.
Mivel kapcsolódsz ki versenyek után?
Most nagyon sokat alszom, filmeket nézek és barátaimmal vagyok.
Van-e példaképed akár a birkózásban, vagy más sportágakban?
Apukám a felnőtt válogatott edzője volt, így kiskoromban sokat voltam vele a teremben olyan nagy birkózókkal, mint a Lőrincz-testvérek, Korpási Bálint vagy Kiss Balázs. Akkor még nem fogtam fel, hogy milyen nagy sportemberek, de most már tudom, hogy mit értek el. Számomra ők a példaképek.
Jövőre még junior korosztályú leszel, mik a céljaid?
Szeretném megvédeni a címeimet, aztán hamarosan majd a felnőttben is jó lenne bizonyítani, bár ahhoz még kicsit erősödnöm kell majd.
