Röplabda együtteseinkkel foglalkozó sorozatunk zárórészében az U19-es A-csapat és a felnőttek vezetőedzőjével, Daróczi Gergellyel beszélgettünk. Bár a szakember sajnálja, hogy nem tudták befejezni a jól alakuló szezont, de bízik a hasonló folytatásban.
Kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekre. Hogyan lettél edző?
A dolog igen érdekesen kezdődött. Huszonöt szezon után befejeztem az aktív játékot és fél évvel később szakosztályvezetőnk, Péter Kriszta – akivel nagyon régi a kapcsolatunk – megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem elkezdeni foglalkozni az akkori U15-ös csapattal. Kis gondolkodás után belevágtunk és immáron három és fél éve tart ez a közös vállalkozás. Annak idején vele együtt érkeztem a BVSC-be is. Reményeim szerint pedig a mostani helyzet rendeződése után folytatni tudjuk majd a megkezdett munkát is.
Mit kell tudni a korosztályokról, amelyekkel most foglalkozol a BVSC-ben?
Ahogy a korábbi években, ebben a szezonban is az első csapat tartozott hozzám. Ez idén az NB II-es keretet, illetve három játékost leszámítva az U19-es A-csapatunkat jelentette. A mag tehát az U19-es korosztályba tartozik és a tavaly OSB döntőt játszó keretre épült egy-két új játékossal kiegészülve. Hozzájuk jön még ide három, a korosztályba már túlkoros röplabdás, így pedig megérkezünk a felnőtt keretünkhöz.
Bár a szezont lefújták, de mégis érdemes visszatekinteni erre az idényre is. Hogy szerepeltetek a bajnokságokban?
Az idei fő csapásvonal az NB II-es felnőtt bajnokság volt, itt az első évünket töltöttük ezzel a társasággal és alapvetően sikeresnek mondhatjuk a szezont. Az alapszakaszt a második helyen zártuk, ezzel pedig bejutottunk a Keleti-csoport rájátszásába. A bajnokság ezen szakaszából pedig a koronavírus miatti felfüggesztés következtében, már csak két forduló ment le, de mi az első helyen álltunk és ezzel a pozícióval jogosultak lettünk volna az NB I-es osztályozóra. A bajnokság lezárása után volt megkeresés az NB I-be való feljutásra, de egy évet kell még alapoznunk a felnőtt mezőnyben, hogy érdemben helyt tudjon állni fiatal csapatunk és reményeink szerint akkor már saját munkacsarnokban edzünk és játsszuk hazai mérkőzéseinket.
A korosztályos bajnokság is hasonlóan sikeresen alakult?
Az U19-es együttessel remekül vettük az első akadályokat, már októberben bebiztosítottuk a helyünket az elődöntőben, aminek az első tornájára végül március első hétvégéjén került sor. Itt a harmadik helyen álltunk a bajnokság felfüggesztésekor a csoportban és nagy bravúrra lett volna szükség ahhoz, hogy kvalifikáljuk magunkat az országos döntőbe.
Mennyire gondolsz már a következő szezonra?
A cél idén a rájátszás volt, ahová bejutottunk és ha már ott találtuk magunkat, akkor természetesen meg is szerettük volna nyerni a felnőtt csapattal. A 2020/2021-es szezonban pedig a felnőtt és az U19-es gárdával merészebb célokat is szeretnénk megvalósítani. Személy szerint nagyon örülnék neki, ha sikerülne a keretet együtt tartani, esetleg néhány helyen erősíteni és természetesen bízom benne, hogy a következő szezonban is engem bíz majd meg a vezetőség a szakmai munka irányításával.
Az utóbbi időben, hogy zajlottak az edzéseitek?
Március közepétől a játékosok egyénileg, otthon készültek. Minden héten másféle feladatokat kapnak, főleg a fizikai edzések jöhetnek csak szóba. Természetesen vannak labdás feladatok is, de itt eléggé korlátoltak a lehetőségek. Bár a bajnokságot lezárták, de felnőtt csapatunk lehetőséget kapott hétfőtől kis csoportokban, hogy újrakezdhesse edzéseit, ami egyelőre tesztüzemmódban zajlik.
Te mivel töltöd az edzéseken kívül a szabadidődet?
Mivel az elmúlt időszakban kevés hasznos időt töltöttem a családommal, most pótlom a lemaradást a gyerekeimmel. Miután kiderült, hogy leállunk, illetve nem lesz sem iskola, sem óvoda, a családdal leköltöztünk a balatoni házunkba, így itt jobbára a kertben telnek a napok, viszonylag nagy nyugalomban, és ami a legfontosabb, sokat vagyunk együtt a mostani időszakban. Mellette továbbra is csinálom a Testnevelési Egyetem szakedzői képzését, immáron távoktatásban. Ez is eléggé leköt, de legalább foglalkozom a szakmával addig is. De alapvetően a kertészkedés és a gyerekek töltik ki a napokat, ám őszintén szólva már nagyon hiányzik a lányokkal való közös munka is.
