Eddig eredménnyel nem párosult a fővárosi derbiken nyújtott erőfeszítése a BVSC-nek, ahogy vasárnap a Soroksár, úgy szerdán a Budafok ellen bizonyult soknak a két-két bekapott gól. Az erőltetett menetben búslakodni nincs idő, hiszen szombaton a Szeged következik.
Ha nagyon akarnánk még azt is mondhatnánk, mind a Soroksár, mind a Budafok ellen semmi extra nem történt, csak a papírforma érvényesült, de mivel mindkét találkozón reális esély volt a pontszerzésre, így azért savanyú az augusztusi szőlő. Budafokon különösen az első félidő alakulhatott volna jobban, mert a vihar előtti tűző napsütésben – és szerencsére az ég már csak hazafelé csapott le a meccs résztvevőire –, főként az első félidő végén sorra vezette csapatunk a formás támadásokat, Kelemen kétszer, de Vernes és Mészáros is az ellenfél kapuja elé keveredett, és még egy kezezés gyanús eset is borzolta a kedélyeket. Ám ezeknél jóval beszédesebb a hazai edző, a nyár óta a Budafokot irányító Erős Gábor értékelése az első félidőről.
„Igyekszem mindig reálisan értékelni a dolgokat. Az első félidőben az ellenfelünk jobban játszott, több lehetősége volt, uralta a játékot. Fel is emeltem a hangomat az öltözőben, mert az első félidő nagyon nem tetszett és ehhez hasonlót a felkészülés alatt sem produkáltunk, a szerencsével sem álltunk hadilábon, mert akár előnnyel is bemehetett volna a szünetben a BVSC. A második félidőre rendbe tettük a középső zónában lévő védekezésünket, a két gyors gól azután meghozta az önbizalmunkat és onnantól már éreztem, hogy nem lesz probléma, mert nem adtuk meg azt az esélyt, hogy visszajöjjön az ellenfél a mérkőzésbe. Látva a sorsolásunkat, ezt a kezdést, bármikor aláírtam volna, hogy négy meccsből 10 pontot fogunk szerezni.”
Ne rohanjunk azonban ennyire előre, hiszen akik figyelmesen elolvasták a meccs előtti jegyzőkönyvet, őket BVSC-s oldalon meglepetés érte a kezdősípszónál. Erre Urbán Flórián vezetőedzőnk adott magyarázatot.
„A bemelegítésnél sajnos Horváth Roli dereka becsípődött, volt korábban is ilyen jellegű problémája, most pedig jelezte, hogy alig bír lépni és nem tudja vállalni a meccset. Aki ismeri őt, az tudja, hogy meccs közben szinte nincs előtte akadály, erre jó példa volt az osztályozó is, de most váltanunk kellett és Mészáros András került az utolsó pillanatban a kezdőbe.”
A meccs kimenetele azután a szünet után nem sokkal el is dőlt. Külső szemlélő számára, akár úgy is tűnhetne, hogy a budafoki csapatnál van egy kapcsoló, amit megtaláltak a második félidőre, de akár úgy is, hogy a vasutasok maradtak bent az öltözőben. Valójában azonban ez összetettebb dolog, eddig jól látszik, hogy a másodosztályban nincs annyi idő döntést hozni, mint egy osztállyal lejjebb, ennek is betudható, hogy a négy meccsen két gólt szereztünk, pedig a helyzetek alapján ennél több maradt a lábakban, a mi bekapott góljainknál pedig azt sem lehet mondani, hogy esetleg kapusbravúrral lehetett volna menteni a menthetőt, mert a 8 bekapott gólnál gyakorlatilag kiszolgáltatott helyzetbe hoztuk Kovács Benedeket, aki a Budafokon bekapott második gól előtt is még bravúrral védett, de a kipattanóra is az ellenfél csapott le. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nem rejtette véka alá a nehézségeket Urbán Flórián és az is szóba került, hogy 3 nap múlva újra pályára kell lépni.
„Nehéz hirtelen értékelnem a meccs után. Az első félidőben teljesen rendben voltunk, nem éreztem, hogy bármi baj lehet. Az ellenfélnek sem volt helyzete, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ordító helyzetünk nekünk sem, még ha a támadásaink ígéretesebbek is voltak és jobb koncentrációval többet is ki lehetett volna hozni belőlük. Azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy van egy fiatal szabály, amely kritériumnak a keretből mindössze két játékos felel meg. Vagy befejező pozícióba középen, vagy pedig a védelemben leginkább jobb oldalon tudom őket használni. Sajnos az elmúlt két mérkőzésen mind a négy kapott gól a jobb oldalról érkezett. Ettől függetlenül ahogy a sikereknél is hangsúlyoztam, ez csapatjáték, de most ezek a tények, amelyek makacs dolgok és erre mindenképpen megoldást kell találnunk. A mostani két bekapott gól után nem volt benne a játékunkban, hogy gólt szerezzünk, vagy akár egyenlítsünk. Azt, hogy egy hét alatt ennyi meccset kell lejátszani, azt el kell tudni bírnia a játékosoknak, ez nyilván kihívás, de kifogás sosem lehet, hogy nem tudtunk eléggé felkészülni a következő feladatra. Az biztos, hogy azzal lesz munka, hogy mentálisan rendbe hozzuk a csapatot, de ennél most komolyabb feladatnak érzem azt, amit már említettem korábban a fiatal szabállyal kapcsolatban, és megoldási lehetőségekben nem dúskálunk.”
Az első fordulóban szerzett három pontnak köszönhetően, még van egy levegővételnyi előnyünk a kieső pozíciókat figyelembe véve, de ennél is szembe tűnőbb a tabellán, hogy három olyan csapat áll a dobogón, amely már legyőzött bennünket, a jelenleg negyedik Szeged ellen, mindenképpen szakítani kellene ezzel a hagyománnyal a csapatunknak, még ha nem is lesz egyszerű, hiszen az eddig veretlen két győzelmet és két döntetlent számláló Tisza-partiak évek óta kacérkodnak a feljutás gondolatával, ráadásul ettől nem is álltak messze az elmúlt években.
A Szeged-Csanád Grosics Akadémia két győzelemmel kezdte a szezont, Kazincbarcikán győzött 1-0-ra, majd hazai pályán televíziós meccsen és a szezon egyik legizgalmasabb mérkőzésén 4-3-ra verte a Vasas-t, úgy, hogy amennyiben a 3-1-es hátrányból a 92. percben tizenegyesből egyenlítő Radó András nem rohan vissza a labdával a középkezdéshez a győzelem reményében, akkor minden bizonnyal lepereg a ráadás, így viszont végül Borvető Áron megszerezte a Szegednek a győztes találatot. Azután két döntetlen következett az Akadémistáknak, 0-0 Ajkán és 1-1 a Gyirmót ellen hátrányból.
A másodedzőből előlépő szerb Alekszander Sztevanovics második teljes szezonját kezdte meg vezetőedzőként. A Szeged kerete nyáron alaposan átalakult. A 2009-ben U20-as vb-bronzérmes Simon Ádám visszavonult, Szakály Dénes Csákvárra került, Géresi Krisztián Nyíregyházára ment, Kundrák Norbert pedig a Honvédhoz. Úgy tűnik eddig sikerült pótolni a távozókat és 7 új játékos kapott lehetőséget, hol többet, hol kevesebbet az edzőtől. A Paksról érkező Nyári Patrik, a Haladás centere Borvető Áron, és az MTK-s Nagy Zsombor is többnyire kezdett, de Magyar Zsolt, Palincsár Martin és Óvári Zsolt is volt már a kezdőben. A csütörtöki nagy fogása a Szegednek a sokáig kiváró, és a III. kerülettel készülő Márkvárt Dávid. A pécsi nevelésű, és az élvonalban már 19 évesen bemutatkozó, válogatott középpályás, több mint 200 NB I-es meccsel a lábában, a Vasasból érkezik a Tisza partjára.
Ahogy az a klubtörténet bevezetőjében, már az első mondatban feltűnik, bár nagyon tisztelik a szegedi labdarúgást, de a 2011-ben alapított egyesület semmilyen szinten nem tekinti magát egyetlen nagy szegedi klub jogutódjának sem. A szegedi futballszálak elég kacifántosak a SZEOL AK kimúlása óta, erről még jelenlegi vezetőedzőnk Urbán Flórián is megosztott részleteket önéletrajzi könyvében, hiszen részese volt, a mindmáig utolsó szegedi NB I-es félszezonnak, mielőtt 1999. december 11-én egy Honvéd elleni hazai meccset követően már nem volt folytatás.
Így a jelenlegi formában a BVSC és a Szeged még nem találkozott egymással, ám a mindenkori szegedi labdarúgás zászlóvivői ellen, összesítésben jobb a mérlegünk. Ez nem meglepő, hiszen ugyanez volt a helyzet minden eddigi ellenfelünkkel szemben, akikkel már játszottunk korábban. Csak érdekességképpen: A Szegedi Vasutas ellen négy meccs a másodosztályban és 3 győzelem, 1 vereség. A Szegedi Dózsa ellen a kilencvenes évekkel bezárólag, összesen 10 meccs az NB II-ben és 5 győzelem 2 döntetlen, 3 vereség. Végezetül, pedig a legnagyobb múltú SZEOL AK, amelyre azért színösszeállításában leginkább hajaz a jelenlegi klub, az első osztályban is 2 mérkőzés és a másodosztályban is, úgy, hogy mindenki hozta a hazai találkozókat. Számunkra a legemlékezetesebb az NB I-es 1959. augusztusi találkozó, tekintettel arra, hogy klubunk akkor csak átszállójegyet váltott a legmagasabb osztályba és mindössze három győzelmet aratott, de a később olimpiai bajnok Csernai Tibor duplájának is köszönhetően – aki a híres futballedző Csernai Pál öccse – 4-1-re győzött a BVSC a Szőnyi úton, 8000 néző előtt.
Jelenleg, ha akarnának sem tudnának ennyien bezsúfolódni a Szőnyi úti stadionban, és gólok terén is alkuképesek vagyunk, de biztatás gyanánt álljon itt a másnapi Népsport-ból egy kivonat:
„Rá sem lehetett ismerni a múlt héten erőtlenül játszó vasutas együttesre. Már az első perctől kezdve nemcsak nagy akarással és lelkesedéssel küzdöttek, hanem különösen az első félidőben igen gyors, korszerű támadásokkal törték át az ellenfél védelmét. Ha egy kis szerencséje is van ebben a félidőben a BVSC-nek, még nagyobb arányú vezetésre is szert tehetett volna.”
A szombati találkozó 17 óra 30 perckor kezdődik a Szőnyi úton. Szurkolói információk itt olvashatóak.
Merkantil Bank Liga 4. forduló
Budafoki MTE–BVSC-Zugló 2-0 (0-0)
Budafok: Gundel-Takács – Bíró M., Lorentz, Fótyik, Kalmár O. (Horgosi, 75.) – Oláh B., Csonka A. – Szerető (Kocsis B., 75.), Vasvári (Sós, 87.), Horváth O. (Merényi, szünetben) – Elek (Pintér, szünetben)
BVSC: Kovács B. – Lénárt (Májer, 56.), Vinícius, Benkő-Bíró, Király Á. – Hidi, Csősz (Gergely, 64.) – Vernes (Balogh M.,56.), Mitrovics (Szilágyi, 75), Kelemen (Szalánszki, 75.), – Mészáros A.
Gólszerzők: Kalmár (47.), Vasvári (52.)
Léderer Ákos
