Vasárnap délután nem csak NB III-as férfi csapatunknak, de NB II-es női együttesünknek is elrajtol a tavaszi szezon. A lányok is hazai pályán kezdenek és 15.00-tól a tavaly még NB I-es Kelent fogadják a Tatai úton.

Nem telt eseménytelenül a tél női csapatunk háza táján. Talán még sokan emlékeznek a bravúros szezonzáró sorozatra amely után, szó szerint könnyes búcsút vett egymástól csapat és edzője, miután bejelentette távozását a női szakág vezetője Steer Ferenc. Feri, aki érthetően többször is szóba kerül játékosai nyilatkozatában, több mint hat évet töltött a BVSC-nél teljes odaadással, melynek jelentős részében a női labdarúgó szakosztály útját egyengette és mint azt most is gondolja, a csapatnak haladnia kell tovább a megkezdett úton.  Bár a helyzet felkészületlenül érte a lányokat, de a hogyan tovább tekintetében távozó edzőnk és a klubvezetés elképzelése is egybe vágott.

A csapat élére az ősszel már másodedzőként is szerepet vállaló Hugyecz Renáta került, és tavasszal az együttes legrutinosabb tagjával Gulyás-Vadász Tímeával együtt irányítja a lányokat. Mielőtt jobban megismernénk a két játékos-edző terveit, pár gondolat erejéig felelevenítjük velük az őszt és a dicsőséges téli hadjáratot, amelyet fennállása legjobb sorozatával, zsinórban négy győzelemmel zártak a Vasutas lányok. A BVSC az NBII Nyugati csoportjában, 5 győzelemmel és 8 vereséggel a 9. helyről várja a folytatást, 3 pontra az előzetesen célként megfogalmazott 5. helytől.

„Jobbra számítottam, azt gondoltam, hogy ebből az őszből többet is ki lehetett volna hozni. Csalódottak viszont egyáltalán nem lehetünk, és a lehetőségünk is megvan az előre lépésre. Annak ellenére, hogy eleinte jobbára a pofonok jöttek, egyszer sem éreztem, hogy mentálisan, csapatként bármikor is szétestünk volna. Az ettől független, hogy hajlamosak vagyunk az első húsz percet végig aludni a pályán, bár szerintem ez női szinten nem csak ránk jellemző. A fél év konklúziója nálam az, hogy összekovácsolódtunk, mint csapat. Ősz végére érett be a felkészülésünk, a befektetett munka pedig fizikálisan és játékban is kijött” – fogalmazott a BVSC-t játékosként 5 éve erősítő Hugyecz Renáta.

December 18-án a Csepel ellen sikerrel megvívott utolsó bajnokit követő banketten tudta meg a csapat, hogy Feri és a lányok útjai a téli szünettől kezdve külön válnak. Gulyás-Vadász Tímea, aki négy éve játszik a BVSC-ben, így látta az őszt.

„Harcolni harcoltunk, a játékunk megvolt, de kellett idő míg összeért a csapat, főleg a befejezéseknél. Így a szezon vége fantasztikus lett és kár volt, hogy jött a téli szünet, mert nagyon lendületben voltunk. Azután álmomban sem gondoltam, hogy ez történik az utolsó meccs után, én mindig úgy voltam vele, hogy egy szezont illik befejezni ott, ahol elkezded. Ha viszont már így alakultak a dolgok, annak nagyon örülök, hogy Reni lett az edző, mert maximálisan alkalmas erre a feladatra.”

Így, ha azt vesszük, akkor Reni fél év alatt két lépcsőfokot is előre lépett, és korábban gyerekekkel ugyan foglalkozott már edzőként a BVSC-ben, de nem gondolta, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora feladattal szembesül. Már az is komoly váltás volt, amikor nyáron a középpályást, aki jövőjét elsősorban erőnléti edzőként látja, a segítőjének kérte fel Steer Ferenc.

„Nem éreztem nehéznek sokáig a dolgom Feri mellett, de a szezon végére elfogytam, nem tudtam úgy részt venni fizikálisan az edzésen, amennyire koncentrálnom kellett fejben azoknak a megtartásában. Ez leginkább abból érződött, hogy az utolsó meccsre már csak néhány percre álltam be csereként. Amikor először megfogalmazódott, hogy előléphetek a másodedzői szerepből, az jutott eszembe, hogy én ezt a lehetőséget egyből visszautasítom, mert tudom, hogy ez mivel jár. Kisgyerekem van otthon, nyolcórás állásom, ahol épp munkahelyváltásban voltam, ezek inkább visszahúzó erők voltak. Ráadásul rutinom sincs ezen a téren, sokat kell tanulnom, képesítést szereznem és fő csapásiránynak az erőnléti edzői szerepkörben gondolkodtam. Az utolsó meccsünk után, amikor Feri vázolta a csapat előtt, hogy távozik, akkor az ő kezdeményezésére a lányok szavazták meg, hogy velem folytassuk tovább ezt az évet. Én ezt csak úgy vállaltam el, ha egy csapat áll mögöttem és segít, így lett Timi a szakmai munkában, Bea pedig technikai vezetőként a csapat körüli teendőkben a támaszom.”

A három gráciának, akarom mondani a csapatból egy szempillantás alatt elő lépő három labdarúgónak egyből neki kellett látnia az új feladatoknak, hiszen a későn véget érő őszi szezon miatt, mindössze két hetes pihenője volt a csapatnak, az új stábnak pedig ezalatt már ismerkednie kellett az új szerepkörökkel. A stáb harmadik fontos láncszeme Alafi Bea, aki a teljes női szakág ügyes bajos szervezési feladatait vette át, hiszen az igazolásoktól, a pályabeosztásig, a buszrendeléstől, az ellenfelekkel való egyeztetésig, ő látja el az összes adminisztrációs munkát. Na, de vissza a pályára mit is tapasztalt az edzőpáros az új szerepkörben.

„Maga a feladat nagyon komoly tapasztalatszerzés, és próbálom az edzéseket maximális felkészüléssel, odaadással tartani, a lányok visszajelzése alapján, akár pozitív, akár negatív véleményük van, örülök, hogy elmondják, mert az látszik, hogy ezt jobbító szándékkal teszik, és jó hangulatban tudunk dolgozni. Hiányérzetem inkább abban van, hogy egyes alapemberek, különböző okokból kihagyták a felkészülést, a csapat magjára, akik viszont ezt a kemény alapozást végig csinálták, nagyon büszke vagyok” – mondja Reni

„Eddig jól együtt tudunk dolgozni Renivel, egyértelműen ő a főnök, ezt senki sem kérdőjelezi meg. Nehéz mellette érvényesülni, bár nem mintha nagyon próbálnám – mondja mosolyogva Timi – de komolyra fordítva, a csapattal való kommunikációt tanuljuk még, a jó zsaru, rossz zsaru szerepet is leosztottuk és mindig megbeszéljük a feladatokat. Több hónapra megvan, hogy milyen edzésterv alapján szeretnénk haladni, és mondjuk mikor milyen labdás feladatokra helyezzük a hangsúlyt. Még 20 éves labdarúgói múlttal a hátam mögött is mondhatom elég változatosak az edzéseink, a monoton faljáték kontra labdatartás gyakorláson túl, rengeteg eszközzel dolgozunk, az erősítő részek, pedig személy szerint a kedvenceim.”

A női lelkek útvesztőjébe kerülni, még ha képzavarnak is tűnik, nem egy leányálom. Viszont ennél fogva sokkal mélyebb kötődés is kialakul egy edző és a csapata között, mint egy férfiöltözőben. Ebben a tekintetben pótolhatatlan űrt hagyott maga után a volt edző.

„Feri karizmája hiányzik, ez magát a lényegi munkát és a felkészülést nem zavarja, a mentálisat viszont igen, és ezt akkor is látom a lányokon, ha erről nem beszélnek. Én nem tudok, és nem is akarok olyan törődést adni, és olyan szerepet betölteni, mint ami a Ferié volt, mi a Timivel azt mondtuk, hogy végig koordináljuk ezt a fél évet. Vállalom, hogy megyek elől, a felelősségérzet megvan, de azt nem tehetem meg, hogy vezetőedzői szerepben állok be mondjuk a pályára és játszom velük, mert a pályán én is csak egy vagyok közülük. Erre jók voltak valamennyire az edzőmeccsek, hogy ezt gyakoroljuk. A csapatérdek alapján, ha arra van szükség, hogy játsszak, akkor beállok, de arra törekedni fogunk, hogy valamelyikünk a padról irányítson.”

A pályára lépésre ráadásul Timi esetében, amúgy is várni kell, hiszen az utolsó bajnoki utolsó perceiben elszenvedett térdsérülése még nem jött rendbe. A csapat viszont túl van már jó néhány előkészületi meccsen, melyek tanulságokat és irányt mutattak, hogy milyen úton szeretne haladni az edzőpáros.

„Az edzőmeccsek jó lehetőséget adtak arra, hogy a játékosokat más poszton is kipróbáljuk, mint ami eddig a megszokott szerepkörük volt. Erre bizonyos területen rá is kényszerülünk, hiszen a védelemből például fontos játékost veszítettünk a télen és a pótlását meg kell valahogy oldanunk, de ezen felül is készülünk váratlan húzásokkal és meglepetésekkel az ellenfeleknek” – mondja Timi, aki korábban dolgozott már utánpótlás csapat mellett, és hosszabb távú tervei között is szerepel az edzősködés. 

„Az biztos, hogy nyomást nem szeretnék a meccsek előtt a lányokra helyezni, mert annak nem látom értelmét. Nekünk egyénileg és csapatként is magunkért kell játszani és bizonyítani, hogy akkor is tudunk küzdeni, ha a bajnokság kellős közepén abba a helyzetbe kerültünk, hogy távozott az edzőnk. Azt várom el, hogy ne leszegett fejű játékosokat lássak, hanem emelt fővel csináljuk végig ezt a 13 meccset és mindenki élvezze a játékot. Egyelőre azt láttam a felkészülési meccseken, hogy koncentráltak tudtunk végig maradni, mindenki maximálisan odatette magát, és volt válaszunk az ellenfeleinknek, ez pedig bizakodásra ad okot” – fogalmaz Reni.

Hugyecz Renáta és Gulyás-Vadász Tímea, tehát komoly erőpróba előtt állnak. Hiszen nevükkel a játékosnévsorban is találkozhatunk majd, de tavasszal ők koordinálják a BVSC felnőtt női csapatának szakmai munkáját is. Erre mondhatjuk, ez aztán az igazi mélyvíz.

„Ha két hónap múlva megkérdezed ugyanezt, hogy jól érzem-e magam ebben a szerepben, akkor lehet mást fogok mondani. Egyelőre jól érzem magam, igaz nagyon sok munka van, és gyakori, hogy nem tudok aludni éjszaka, mert a csapaton pörög az agyam, de valahol, ez az, ami el is vesz belőled, de tölt is, és ha ezt érzed, akkor vagy jó helyen.”

Sok sikert lányok! Hajrá BVSC!