Megszerezte első tavaszi győzelmét a BVSC NB II-es női labdarúgó csapata. A mieink izgalommentes mérkőzésen 3-0-ra nyertek az Ajka ellen, ráadásul újonc játékosaink is jó élményekkel mutatkoztak be.
Ősszel sérülések és betegségek miatt nem tudott kiállni csapatunk a megadott időpontban, és miután a halasztás nem volt megfelelő opció a Veszprém megyeieknek, így az íróasztal mellől jutottak hozzá 3-0-val a 3 ponthoz. A vasutas lányok a visszavágón megmutatták, hogyan kell a pályán 3-0-ra nyerni, a különbség pedig a látottak alapján, akár nagyobb is lehetett volna.
„Bíztam benne, hogy rá tudjuk majd erőltetni az akaratunkat az ellenfélre, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Szorosabb meccsre számítottam, mivel nem ismertük az ellenfelünket, az eredményeik alapján pedig sok nagy csapatnak is megnehezítették már az életét” – válaszolt elsőként Hugyecz Renáta vezetőedző.
A lányok valóban nagyon élesen kezdtek, ráadásul szépségdíjas gólt szereztek a 6. percben, amikor Szalontai Georgina parádés labdájával Terdik Ivett tört be a tizenhatoson belülre és kissé jobbról 10-12 méterről lőtte ki a hosszú sarkot. Nem sokkal később egy újabb látványos akció végén Molnár Rózsa lőtt ajtó-ablak helyzetben fölé. Az ellentámadásból ugyan kis híján egyenlített az Ajka, de az egész mérkőzést figyelembe véve ez volt az egyetlen nagy gólszerzési lehetősége a vendégeknek. A meccset a BVSC dominálta és ebben nagy szerepe volt a védelem tengelyében az első félidőben tanárian, a másodikban „csak” – bár 19 évesen az sem olyan rossz – tanársegédként játszó Szűcs Alexandrának, aki a 17. percben egy távoli felső sarkos lövéssel szerezte meg a csapat 2. gólját. A meccs után elsőként – a lányokat sérülten is mindenhova elkísérő, de a dicsőséges téli hadjáratból pont sérülése miatt kimaradó játékosunknak – nem a gólja jutott először az eszébe.
„A Metis elleni győzelem után, ahol két gólt lőttem, a pályán nekem sajnos azok a meccsek jutottak, amikor lejtmenetben voltunk, a 4 győztes találkozónak pedig, csak kívülről nézve rendre a statisztikát vezetve voltam részese. Viszont mivel húzóembernek tartom magam, nagyon büszke voltam a lányokra, hogy nélkülem is így megoldva a meccseket, ilyen szép sorozatot produkáltak, de már nagyon vissza akartam jönni a több mint két hónapos sérülésemből. Nagyon gyors játékkal, jól kezdtünk és szép támadásokat vezettünk az első félidőben, a másodikban már túlgondoltuk a helyzeteinket és belebonyolódtunk azokba, de uraltuk végig a meccset. Nekem fontos a góllövés, így persze nagyon örültem ennek a találatnak, főleg azért, mert tétmeccsen már rég rúgtam gólt.”
Egyik legnagyobb lövőnk – mert szerencsére több is van belőlük – kimondottan örül, hogy a pontrúgások elvégzésénél nagy a konkurencia harc a csapaton belül.
„Nagyon örülök neki, hogy Laura, Zsazsa és én ennyire jók vagyunk a távoli lövésekben, így ha valakinek nem megy egy meccsen, akkor tudjuk, hogy ott van a másik akire számítani lehet. A Laura szabadrúgásgólját például én sem tudtam volna így ellőni, kár, hogy nem adták meg. A csapattal kapcsolatban bizakodó vagyok, jól sikerült a felkészülésünk és Adri és Erika érkezésével is erősödtünk, hosszú idő után ez volt az első tétmeccsük és örülök, hogy így sikerült nekik.”
Truszka Laura valóban, ahogy szokta, jó harmincról most is beverte a léc alá, de az „egyméteres szabály” miatt, vagyis hogy a sorfal elé, mellé, mögé állni tilos, érvénytelenítette a gólját a játékvezető. Ahogy azt az ős BVSC-s Szücsi is említette ketten is remekül mutatkoztak be új csapatukban. Szarvas Erika hosszú kihagyás után játszott ismét tétmérkőzést, míg a több poszton bevethető és ezen tulajdonságát a meccsen is bizonyító Buchmüller Adrienn debütálása is remekül sikerült.
„Azok után, hogy bő másfél év kihagyást követően ez volt az első meccsem, és még csak néhány hete vagyok itt, csak pozitívan tudok nyilatkozni. A csapategység kiváló, meglepő, hogy elsőre ennyire otthon érzem magam a társakkal, játékban is. Amit feladatot adtak, azt próbáltam elvégezni, a posztomat szeretem, 7 évesen egy csapattársam lebetegedett és én ugrottam be a helyére balhátvédnek, de úgy sikerült akkor a helyettesítés, hogy itt ragadtam. Nagyon büszke vagyok a csapatra a mai teljesítmény miatt, és hogy ennyire élvezhettem ezáltal a bemutatkozásom” – mondja Szarvas Erika, aki jól halad a beilleszkedéssel, bár ahogy mondja mosolyogva, erről a csapattársakat kérdezzük meg, de ő nagyon igyekszik.
„Őszinte leszek, elléggé izgultam a bemutatkozásom miatt, de utólag nagyon örülök, hogy így alakultak a dolgok, annak kiváltképp, hogy úgy érzem egy családba jöttem, és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy most már én is ide tartozhatok. A posztomat illetően én játszottam már mindenhol, most ennyit tudtam segíteni, de a legfontosabb, hogy mindent megtettünk azért, hogy ma ilyen eredmény szülessen” – fogalmazott a télen Csepelről érkező és az első meccsén már is védőként és középpályásként is szereplő Buchmüller Adri.
Vezetőedzőnk is úgy ítéli meg a tavaszi két dobogóesélyes csapat ellen elszenvedett vereség után, jót tesz a lelkeknek egy ilyen siker, főképp, hogy az első két meccshez képest most tudott a BVSC a legjobb felállásában pályára lépni és a kezdőktől a csereként beálló játékosokig, mindenki hozzátett a győzelemhez.
„A két új játékosok nagyon jól beváltak, hasznosak a posztjaikon, építették a játékot, labdabiztosak voltak, és látszott, hogy nagyon akarnak bizonyítani. A legfontosabb, hogy mindenkin érződött, hogy győzni akar és ezért próbál a maga részéről mindent bele adni, emiatt nagyon büszke vagyok a csapatra, ennek a mentalitásnak hosszútávon is hasznát kell, hogy lássuk. Ami miatt hiányérzetem van, az a második félidő és abban is inkább a helyzetkihasználásunk, mert a kapuig eljutottunk, de több gólt kellett volna szereznünk. Azt kell jobban felismernünk, hogy nem kell mindig a kis passzos játékot erőltetnünk, mert ha valamiből jól állunk, ők a nagy lövőink, ezért többet kell próbálkozni távolról, ebben a második félidőben amúgy volt előrelépés. Ha telhetetlen lennék mondanám, hogy benne volt a lehetőség, hogy javítsunk a gólarányunkon, de nem vagyok az, mert mindenkitől láttam, hogy beleteszi az extrát, és az is egy érdekes felismerés, ha a játékos-edző rájön, hogy úgy működik a csapata a pályán, hogy rá maximum csak időhúzó csereként lenne szükség.”
Időhúzásra itt azonban egyáltalán nem volt szükség, hiszen a végeredmény már a 23. percben kialakult, miután a 3. hazai gólnál egy szöglet utáni kapu előtti kavarodásnál a „Légtér Úrnője” szokásától eltérően ezúttal lábbal volt eredményes. A felkészülés végét és ezzel együtt bajnoki meccseket is betegség miatt kihagyó Nagy Eszter ráadásul új szerepkörben a védelem előtt, szűrőként végezte szakadatlanul a munkáját.
„Őszintén szólva nagyon nem ízlett ez a szerepkör, de örülök ha úgy láttátok, hogy hasznára voltam a csapatnak, az biztos, hogy ebben a pozícióban ki kell, hogy mozduljak a komfortzónámból. A gólomhoz most a szerencse is nagyban hozzájárult, de azért meg kell dolgozni, még nem vagyok 100 százalékos, de a csapat is, és én is megyünk felfelé” – vélekedett a BVSC-ben négy éve belső védőt játszó, Ropi becenévre hallgató játékos.
Valóban megindult felfelé a BVSC, de van még ennél feljebb is és a jelenleg 9. zuglói lányokat továbbra is egy győzelem választja el a hőn áhított 5. hely elérésétől. Jövő héten vasárnap délután egy órától újabb lépést tehet efelé a csapat, egy úgynevezett „hatpontosnak” ígérkező mérkőzésen a Metis otthonában.
Hajrá BVSC!
Léderer Ákos
