Megszerezte hetedik győzelmét a bajnokságban NB II-es női labdarúgó csapatunk. A lányok az utolsó 8 bajnokijukból hatot megnyertek, és már most kijelenthető, hogy fennállása legjobb szezonját produkálja a BVSC felnőtt női gárdája.

A hétvégi Metis elleni idegenbeli 2-1-es siker egyben azt jelenti, hogy a vasutas lányok első oda-vissza győzelmüket aratták a bajnokságban és feljöttek az utolsó 8 meccs alatt a tizenharmadikról a 6. helyre. És hogy ez valójában mekkora dolog a BVSC életében, arról talán az a játékos tud a leghitelesebben beszámolni, aki a legrégebb óta tagja a csapatnak és szinte a női szakág létezése óta itt játszik.

„Én itt nőttem fel, itt kezdtem el 13 évesen focizni, emlékszem olyan meccsekre amikor én voltam a kapus, és sajnos volt, hogy több mint tíz góllal kaptunk ki. Ahhoz képest nekem ez egy óriási fejlődés, hogy ebben az egyesületben ezt megélhetem, hogy ilyen csapatunk van. Nem az a cél, hogy kimegyünk és csak tíznél többet ne kapjunk, hanem, hogy mi vagyunk akik odavágunk, és mindezt egy olyan maggal, akikkel már 4-5 éve együtt játszunk. Elindultunk a lehető legjobb irányba, hogy motiváltak vagyunk, nem csak egyszerű hobbiként tekintünk erre, hanem szívünket-lelkünket beleadjuk, ez nem volt mindig így, de most sokkalta jobban akarjuk megnyerni a meccseket, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt” – állítja a kőkemény jobb hátvéd Koncz Eszter, aki már 15 évesen a 2014-15-ös szezonban a felnőtt csapatban szerepelt, ha a szükség úgy hozta akár kapusként is.

Sokszor mondják, ahhoz hogy megtudd mit veszíthetsz, olykor rá kell lépni egy másik útra, ezzel „Konczi” is így volt, amikor 2020 év végén eligazolt, igaz nem Mekkába ment zarándokútra, vagy az El Caminóra, hanem csak pár utcával arrébb a Vasashoz. 

„November végén meghoztam azt a döntést, hogy eligazolok, de már két hónap után el kezdett hiányozni a csapat. Februárban felvettem a kapcsolatot Ferivel (Steer Ferenc korábbi vezető edzőnk – a szerk.) hogy van-e visszaút, mert szeretnék nyáron visszatérni. A különbséget úgy tudom a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a BVSC olyan, mint egy család, és a csapatnál kialakult egy olyan értékrend, amit én is és mindenki, aki itt volt, vagy most ide került magáénak tud vallani.”

Na de vissza a jelenhez. Napsütéses időben és óriási hangzavarban indult vasárnap kora délután a Goldball pályán a Metis elleni ütközet. A két jó formában lévő csapat csatája parázsnak ígérkezett, de a hangzavar sajnos, nem azért volt, mert több száz szurkoló préselődött be a maszkviselés zárónapján a női találkozóra, hanem mert az ikerpálya túloldalán épp egymás, és néha a játékvezető torkát készült átharapni két fiú utánpótlás együttes népes szülői szabadcsapata. A lányok ehhez képest szép csöndben tették a dolgukat, és ha épp volt pár másodperc szünet a szomszédban zajló tusakodás közben, akkor a Könyves Kálmán körútig kihallatszódott, néhány velőt rázó „Hajrá Vasút” buzdítás. Felmerül az emberben a kérdés, mennyire tudnak ilyenkor a játékosok, csak a mérkőzésre összpontosítani.

„Ez speciális helyzet és ilyen szinte csak a Goldball pályán van, hogy körülöttünk egyszerre öt meccs megy. Én játékosként elég jól ki tudtam zárni a bekiabálásokat, és csak a Feri utasításait, illetve a csapattársaimat hallottam meg. Most sokszor azt mondják a lányok a pályán, hogy annyira kizárnak minden külső tényezőt és csak a játékra figyelnek, hogy sokszor azt sem hallják meg amit én mondok” – fogalmazott a BVSC trénere Hugyecz Renáta.

„Én erényünknek és egy fejlődésnek gondolom, ha a külső tényezőket ki tudjuk zárni és csak a feladatunkra koncentrálunk. Azt is csak a kapusunk felszólítására vettük észre, hogy a szomszéd pályáról átrúgták a labdát, és a „spori” jelezte, hogy vissza kellene azt adni. Vagy, hogy itt maradt megnézni minket az előző „Csékánk” Perényi Zsuzsi, akit valamikor a második félidőben egy bedobásnál vettem csak észre.”

Nos Zsu egészen a múlt nyárig 4 éven át nem hiányozhatott a BVSC-ből, a mostani kezdőben viszont változtatásra kényszerült vezetőedzőnk a 3-0-s Ajka elleni győztes meccshez képest. A középpálya egyik fazonszabásza és nehézbombázója Molnár Rózsa a meccs előtti este belázasodott, helyét Béres Gabi vette át, aki egy remek lövéssel a meccs elején gyorsan le is tette a névjegyét. A lányok felkészültek rá, hogy a Metis ellen könnyen nyerni, nem lehet. Egy nagyon szervezett csapat, amely kevés gólt kap, igaz keveset is rúg, stabil, jó fizikumú játékosokból áll, akikbe a küzdőképességüknek köszönhetően a nagycsapatoknak is beletört már a bicskája. Ráadásul a 38. percben egy kapu előtti kavarodás után, úgy, hogy Erdélyi Boglárka kapus már sérülten feküdt a földön egy ütközést követően, a vezetést is megszerezték a hazaiak. Innentől azt gondolhatták a kívülállók, hogy pokolian nehéz időszak vár a BVSC-re, de ahogy a bajnokságban eddig már sokszor, úgy most is, a kapott gól feltüzelte a lányokat. Amikor befordulunk ugyanis az első félidő utolsó perceire, illetve elkezdődik a második játékrész, érdemes az ellenfeleknek tudni, hogy a vágány mellett vigyázzanak, mert menetrend szerint érkezik a Zugló Expressz járata. A csapat ugyanis a góljai közel 40 százalékát a 38 és az 55 perc között szerzi. A tudósitó szerepét pedig innen vegye is át az ezúttal közvetlenül a szünet előtt és után is betaláló, a meccset duplájával eldöntő immáron 15 gólos Szalontai Georgina.

„Meghatározó volt, hogy nem estünk szét, miután elsőnek az ellenfél talált a hálóba. Első gólomat egy szép támadást követően, a hátvédek sorából kiugorva Bakó Fanni passzának köszönhetően szereztem nagyjából az ötösről” – csapatkapitányunk úgy emlékszik, hogy részéről egy lövésnek szánt labda pattant az ellenfélről Ginger elé. „Második gólomhoz mindösszesen 1 perc elég volt, annak ellenére, hogy az ellenfél kezdte a második félidőt. Egy labdaszerzést követően Truszka Laura magasan ívelt, amire a kapus és én is indultam, gyorsabb voltam a kapusnál és sikerült átemelnem felette, majd így újra a kapuba találnom. Már az első perctől összeszedettek voltunk, és több helyzetet tudtunk kialakítani, mint az ellenfél. Ugyanakkor a második félidőben veszélyesebbek voltak a kapunkra a hazaiak, mint az elsőben. A győzelmünkhöz az is hozzájárult, ahogy egyre inkább közeledtünk a végéhez, ők annál inkább gólt akartak rúgni, de elkapkodták a befejezéseiket.”

A csapat mentális erejét mutatja, hogy negyedszer sikerült mérkőzést hátrányból megfordítani és végül megnyerni, erre megközelítőleg sem volt képes senki más a mezőnyben, és ez akkor is nagy szó, ha az előttünk lévő csapatok ritkábban adják meg az esélyt az ellenfeleknek, tehát értelemszerűen kevésszer kerülnek hátrányba. 

„Jól kezdtünk, alapvetően uraltuk a játékot, még ha az öltözőben megbeszélteket csak később is láttam viszont a pályán, és a góljaink sem ebből születtek, hanem jó helyzetfelismerésből és egy kis csibészségből, a második gólunk különösen fifikás volt. Úgy tűnik nekünk néha jól jön, ha hátrányba kerülünk, sőt, ha azt nézzük, hogy hányszor sikerült már fordítanunk, akkor nem is annyira néha. Sok mindenre foghatnám, hogy ettől szívják fel magukat a lányok, vagy ettől ébrednek fel, vagy bekapcsol a csak azért is gomb, hogy akkor megyünk és megmutatjuk, de pontos választ erre én sem tudok adni, valószínűleg ez így mind együtt” – mondja játékos-edzőnk Hugyecz Renáta.

Amióta a padról irányít Reni, először volt részese ilyen feszült végjátéknak, így érthetően benne is nyomot hagyott a meccs, és az, hogy most már a pálya széléről kell átélnie ezeket a szituációkat, és nem bentről, ráadásul csakúgy, mint az Ajka ellen, ezúttal sem cserélte be magát a hajrára. 

„A végén nagy nyomás volt rajtunk, ezért a győzelemért szinte meg kellett halni a pályán. A három perces hosszabbítás alatt is csak azt mondtam, lányok próbáljuk az ellenfél térfelén tartani a labdát és semmi más nem számít. A lefújás után mondtam nekik, örüljetek már, hiszen nyertünk, de mindenki teljes sokkban volt, és fizikálisan annyit kivett belőlük a meccs, hogy nem, hogy örülni nem volt erejük, de szinte levegőt se kaptak.”

„Feszült volt a meccs, nem játszottunk jól, az eredmény nekünk kedvezett a végén, talán azért, mert az a csapat nyert, amelyik jobban akarta a győzelmet. Amikor hátrányba kerültünk, nekem személy szerint eszembe jutott Dia most is (Varga Dia a BVSC korábbi játékosa, akinek mindene volt a csapat, tavaly októberben hagyott itt minket hosszan tartó súlyos betegség után, és azóta 12. emberként fentről segíti a lányokat) és nagy erőt adott, hogy ősszel amikor elveszítettük őt, akkor a Metis ellen játszottunk hétvégén és nyertünk. Továbbá a szünetben Reni lelkesítő beszéde is kellett, ami meg is látszódott a fordulás utáni első percben szerzett gólon” – fogalmazott Koncz Eszter.

A lelkesítő beszédre ezután is szükség lesz, hiszen a szabadhétvégét követően három forduló alatt az első két helyezett ellen is pályára lépnek a BVSC-s lányok, akik előbb Szekszárdra utaznak, majd a már korábban emlegetett Fáy utcába, végül pedig a Videotont fogadják. Ám most álljunk meg egy picit és örüljünk a BVSC-s hölgyek sikerének, hiszen, hogy teljes legyen a kép a felnőtt csapat mellett a ¾-ed pályás együttes is győzött Törökbálinton, és a tabella második U19-es lányaink bizonyságul, hogy mekkora küzdők, közvetlen riválisuk a Honvéd otthonában két gólos hátrányból felállva, a hajrában egyenlítve, 2-2-es döntetlent játszottak és tartják előkelő helyezésüket a tabellán.

Szép volt lányok! Hajrá BVSC!

Léderer Ákos