„Vagyok, mert vagyunk” – őszi visszatekintés Kisteleki Istvánnal

A BVSC-Zugló szakmai igazgatójával Kisteleki Istvánnal felidéztük már a régmúltat, és az újbóli szerepvállalásának okait. Most pedig interjú sorozatunk harmadik részében az elmúlt bő fél év tanulságait boncolgatjuk, és előtérbe kerülnek a leendő próbatételek is.

Első éves harmadosztályú csapatként, úgy, hogy két év alatt két osztályt lépett előre a BVSC megsüvegelendő teljesítmény volt a 2. hely, Gabala Krisztián, majd Céró Bálint vezették az újonc szezonban a csapatot. A Tiszakécske utolérésére reális esély nem volt, a második hely megtartása a Jászberény előtt viszont komoly fegyverténynek bizonyult. Ahogy az utolsó meccsen a szurkolók is skandálták, „Zuglóban csillog az ezüst”. És még mennyire csillogott volna, ha két ponttal többet gyűjt a csapat, hiszen mint később kiderült az NB III Közép csoportjának győztese az Iváncsa visszalépett a másodosztálytól, helyét pedig a legjobb második vette át, amely az a Kecskemét lett, amelyről tudjuk, hogy két év alatt milyen diadalmenetet ért el és jelenleg már az NB I második helyén telel. Ezért is fájó belegondolni valahol, hogy ezúttal a bajnoki cím sem ér egyenesen feljutást az NB II-be. A BVSC következő NB III-as idénye után a második hely már nem elégedettséggel, hanem inkább hiányérzettel párosult. A feltételek a Buzsáky Ákos vezette csapatnak adottak voltak, még ha mind az Mosonmagyaróvár, mind pedig az eredmények miatt a mérleg nyelvének számító Veszprém komoly rivális volt, ám leginkább saját magát okolhatta a csapat, főleg úgy, hogy a játékoskeret erejét figyelembe véve egyénileg, talán erősebb volt a tavalyi keret még az ideinél is.

„Utóbbi megállapítással részben egyetértek, részben nem. Objektíven nézve képességek terén talán igen, jobb volt a tavalyi keret, ha viszont az én szemléletemet veszem, akkor azt mondom, hogy a mostani csapat lényegesen erősebb. Elsősorban a mentális tényezőkre gondolok és a belső kohéziót összehasonlíthatatlanul jobbnak gondolom. Az emberi kapcsolatok az egész teammel beleértve játékosokat, edzőket, magamat és a klubvezetést nagyon nagy megértést mutat, annak ellenére, hogy néha vannak viták is. Az a csapatszellem, ami kialakult a BVSC-ben különösen az utolsó négy-öt meccset alapul véve, az nem volt jellemző a tavalyi gárdára. Most olyan helyzetekből tud kijönni győztesen a csapat, amiből tavaly nem sikerült, ezáltal a mostani játék és összességében a belső erő, ami hajtja a fiúkat többet számít, mint adott esetben az egyéni képességek” – nyilatkozta Kisteleki István honlapunknak.

A nyári újjáalakulás után, nem ment minden simán, a felkészülési meccsek nem sejtették még, hogy egy diadalmenet lesz az ősz, ráadásul a második forduló előtt az új edző, Urbán Flórián Covid-tesztje pozitív lett, a hétközi bajnokira edzést sem tudott tartani az újdonsült mester, így végül 30 év után szakmai igazgatóként leült a padra Kisteleki István.

„Azt szerettem volna csak ezzel megmutatni, hogy ezért a csapatért mindenkinek mindent meg kell tennie. Talán egy edzésünk volt Flóri nélkül a meccs előtt, de a találkozón telefonon ő irányított, ám számomra, ott lenni a padon nagy élményt jelentett. El sem tudom mondani mekkora büszkeséggel töltött el a Füzesgyarmat elleni 4-1. Első hazai meccs volt, nagyon szerettünk volna nyerni és azt mutattuk meg kifelé, hogy ha ilyen váratlan esemény történik akkor is egységesek tudunk maradni. Mondhatom, hogy ez is a mi Ubuntunk része, hogy ha bármi baj van akkor is segítjük és tiszteljük egymást.”

Az Ubuntu filozófia egy tradicionális afrikai életszemlélet, melynek lényegét talán az a három szó mutatja meg legjobban, hogy „Vagyok, mert vagyunk.” Ennek a szemléletnek a jelmondataival, idézeteivel találja magát szembe az, aki ellátogat a BVSC másfél éve átadott Tatai úti labdarúgó komplexumába, amely a „szürke” hétköznapokon az első csapat főhadiszállása is. A szurkolókban felmerülhet, hogy egy másodosztályra készülő csapat, a cél érdekében, esetleg nagybevásárlást tart a játékos piacon.

„Nem akarom nyakon önteni a jeges vízzel azokat, akik ebben gondolkodnak, de nem nagyon fog változni a keret, sőt azzal is elégedett leszek, ha egyáltalán nem változik. Amellett, hogy tisztában vagyunk a jelenlegi gazdasági helyzettel, vagyis csoda igazolásokra se pénzünk, se lehetőségünk, megbeszéltük, hogy annyira jó a csapategység, hogy ide csak nagyon kiemelkedő tudású játékos jöhet. Látszattevékenységre biztosan nem hozunk ide embert, mert az csak zavart okozna azokban, akik az elmúlt húsz meccsen már bizonyítottak. Hiszek abban, hogy ebben a csapatban ezzel a szakmai munkával még 20-30 százalék fejlődési lehetőség van. Ha pedig oda kerülünk, akkor igen is felelőséggel, de nem remegő lábakkal ennek a csapatnak kell odaállnia, remélhetőleg sikerektől fűtve egy olyan ellenféllel szemben, amelyik egész évben szenvedett és kínlódott a másodosztályban.”

A kérdés már csak az, hogy a fejlődési potenciált a szakmai stáb hogyan szeretné kihozni a játékosokból. Hiszen a 13 pontos előny birtokában, akár úgy is le lehetne játszani a tavaszi szezont, hogy a 18 bajnoki egyfajta felkészülése legyen az idény végén lévő két várhatóan legfontosabb összecsapásnak, amikor a legélesebbnek kell lenni.

„Ezt nem így gondolom, és Flórival egy véleményen vagyunk, hogy nekünk mindig egy meccsre kell készülni, a következőre. Nem jó, ha elkezdünk álmodozni, hogy nekünk igazából majd májusban kell futballoznunk. Nekünk Füzesgyarmaton kell majd februárban helyt állnunk, ha pedig ez megvan, akkor abból építkezve jöhet a következő feladat. Ősszel is ez volt, ami sikerre vitt bennünket, és mondhatom, hogy harminc évvel ezelőtt is ez működött. Nem azt néztük soha, hogy mikor játsszuk a következő rangadót, hanem hogy ki az aktuális ellenfél.”

Egyelőre azonban jól megérdemelt pihenőjét tölti labdarúgó csapatunk és most az évzáráskor ez a legfontosabb. A téli szünetben azonban nem tétlenkedünk, hanem szakmai igazgatónk értékelése után, legközelebb vezetőedzőnk enged majd bepillantást abba, hogy érezte magát edzőként a BVSC-ben és mivel tölti az év végi pihenőjét.

Léderer Ákos