Sok minden kiderült már legutóbb Kelemen Patrikról, a vele készült interjú első részében. A folytatásban többek között nyáron érkezett vezetőedzőnk, Keló télen igazolt posztriválisa és a szurkolók szeretete is szóba kerül majd!

Mi változott a nyáron az új vezetőedző Urbán Flórián érkezésével?

Szerintem sokkal szorosabban vagyunk fogva Flóri által, amit ő eltervez munkában azt megköveteli és azon nem változtat, és az az eltökéltség átragad ránk, amit látunk rajta, hogy amit a fejébe vesz, azt végig is csinálja. Ugyanakkor a hangulat mindenképpen jobb lett az érkezésével, nehéz megállni nevetés nélkül a vele töltött időt az öltözőben, mindenkivel megtalálja a közös hangot és soha nem néz le senkit, azáltal, hogy ő mondjuk hányszoros válogatott, hanem mindenkivel ugyanúgy bohóckodik, ha kell, és nem tesz különbséget a játékosok között, szerintem egy nagyon jószívű ember, de ami a fontos, hogy igazi csapatot csinált.

És amikor nem tetszik neki valami és kiereszti a hangját?

Készültünk mi is belőle, és amikor érkezett megnéztünk vele kapcsolatban videókat, amiket pedig hallottunk róla előtte, szerintem ahhoz képest visszafogja magát, vagy csak túl jól teljesítünk.

Igen ám, de azt, hogy éled meg, amikor jól megy a játék, mégis lecserél?

Azt nagyon rosszul, egyszer-kétszer van, hogy a térdemen járok és én magamtól megyek oda, hogy cseréljen le, és tudom, hogy aki bejön a helyemre az sokkal frissebb lesz, de amikor érzem magamban az erőt, bennem van a gól és szólnak, hogy Keló te jössz le, akkor fel tudnék robbanni. Persze mindig az edzőnek van igaza és azt látni kell, hogy azzal lehet tűzben tartani a futballistát, ha mindenki megkapja a játékperceket, hozzáteszem az utolsó három meccset végigjátszottam.

És azt, hogy fogadod, amikor mondjuk a helyedre pályáznak és a posztodra érkezik valaki, mint most télen Vernes Ricsi, ilyenkor nincs benned irigység? 

Én úgy fogtam fel, hogy motivál, hogy érkezik egy NB I-es játékos és vele kell felvennem a versenyt, és nekem jobbnak kell lennem, hogy játsszak, és ha ez sikerül, akkor magasabb szinten is megállhatom a helyemet. Amúgy nagyon jó játékosnak tartom Ricsit, nagyon sokat lehet tőle tanulni, és emberként is csak jót tudok mondani róla.

Az idei sikerek egyik titkaként sokszor szóba került már, hogy ez a csapat jó emberekből áll, ez így jött össze, azáltal, hogy a tavalyi keretnek a derékhada azért együtt maradt, vagy direkt így lettetek válogatva?

Biztos vagyok benne, hogy ez tudatos építkezés eredménye. Tudom, hogy Flóri is szeret mindenkivel elbeszélgetni, mielőtt ideigazol valaki és valamennyire megismerni, mert fontos, hogy milyen emberekkel tölti meg az öltözőt, ez az alapja annak, hogy folyamatosan jók az eredmények. Vernes Ricsi esete is bizonyítja, hogy ha három hónappal ezelőtt megkérdezel valakit, akkor csupa előítéletet hallasz vele kapcsolatban, itt meg az első perctől azt látjuk, hogy ez egyáltalán nem így van, hanem, hogy egy mennyire önzetlen valaki, aki nagyon jó játékos, és szerintem még sokkal-sokkal feljebb fog játszani ennél a szintnél. Amit tudok tőle tanulni, azt megtanulom, amúgy pedig nyilván, ha riválisok vagyunk, akkor szeretnék én játszani, de amúgy, ha egyszerre vagyunk fent az is kiválóan működik, nagyon jól forgunk hárman a széleken a Szala, a Ricsi meg én és kiegészítjük egymást, a Roli és a Milán pedig teljesen jók belül csatár pozícióban. Azért működik elől ez a támadógépezet, mert ahogy látom mindenki örül a másik góljának. Szala majd kiugrik a bőréből, ha más rúgja a gólt akkor is, és már jön oda ünnepelni, de például azt is bevezettük, hogy a gólszerző mindig meghívja azt, egy sörre, vagy üdítőre, aki a gólpasszt adja.

Ha már a gólok szóba kerültek, nem lehet nem észrevenni, hogy a góljaid után két kézzel az ég felé mutatsz, mi a jelentősége ennek az ünneplésnek?

Ez végig kíséri az életemet, mert vallásos, keresztény családban nőttem fel, és hálás vagyok, hogy ilyen boldogságban lehetek. Megköszönöm az Úrnak, hogy segít engem az utamon és a pályán is, mert nélküle semmi lennék.

Széles a repertoárod a gólok terén, talán egyedül csak tizenegyesből nem találtál be, igaz elég komoly konkurenciaharc van, hiszen a szezonban kapott tíz tizenegyesen négyen osztoztak a csapatból. Tamási Zsolt, Szalánszki Gergő, Szilágyi Máté, és Tóth Milán is lőttek már büntetőt és Vernes Ricsi is szívesen odaállna, te viszont eddig ezeknek a kiharcolásában jeleskedtél, nem pedig az elvégzésében.

Ennek nincs különösebb oka, régebbi csapataimnál lőttem azért tizenegyest. De egyrészt nem szerencsés, ha mondjuk te harcolod ki a büntetőt, és te is lövöd, másrészt tényleg elég jól el vagyunk eresztve lövő játékosokkal, de ha úgy adódna és az osztályozó mondjuk tizenegyespárbajba torkollna, akkor mindenkit megnyugtatok, hogy hezitálás nélkül oda állnék a mindent eldöntő ötödik tizenegyeshez.

A lehetséges pluszmeccsekre még visszatérünk, de nem árt tudni, hogy így is egyetlen meccset hagytál ki a szezonban, ennek pedig örömteli oka volt, hiszen mérkőzésnapon született Keve, aki most lesz lassan egy hónapos. A névadás ötletét, pedig te vitted haza, miután csapattársad Tóth Keve keresztneve megtetszett. Az a tapasztalat, hogy az ifjú apukáknál szokott jönni egy hullámvölgy, ami szerencsére nálad egyáltalán nem látszik, de mennyire vagy fáradt?

Nagyon jó gyerekünk van, talán egyszer fordult elő eddig, hogy egy éjszaka alatt, kettőnél többször felkelt. Este még éjfél előtt megetetjük, azután reggel hétig kialussza magát. Napközben is nagyon rendes, nem is sír csak, ha éhes, vagy bekakilt, úgyhogy igazából egy csoda. Azért még rácsodálkozok, hogy ki ez a kis legény, hogy került ide, és elmondhatatlan, hogy mit érzek, amikor a kezemben tartom. Nagyon jó kis közösség vagyunk a feleségemmel, kiegészítjük egymást, így nagyon komoly hátteret adnak ők a kisfiammal. 

Példátlanul hosszú veretlenségi szériában vagytok, mennyire gondolkodtok azon, hogy a célok beteljesüléséhez, nem elég „csak” bajnoknak lenni, hanem meg kell majd vívni két nagyon komoly meccset, egy papíron erősebb ellenféllel?

Bárki is lesz az a csapat, amelyet kapunk én érzem az erőt a csapatban, és valamiért nem tartok ettől, hogy nekünk osztályozót kell játszani, nyilván mindenki előtt ott lebeg ekkora előnynél a rájátszás és szoktunk is erről beszélgetni, de én bízok magamban, a csapattársaimban, edzőkben, vezetőkben.

Annak a csekélyszámú, de annál lelkesebb BVSC szurkolónak, az egyik nagy kedvence vagy, ezt érzed-e?

Négy éve itt vagyok, úgyhogy megjegyezték a nevem, meg én is az övékét. Nap mint nap látom a közösségi platformon Majoros Tomi vagy Sugi Tibi kiírásait, tudjuk hogy nagyon szeretik a csapatot és le a kalappal a szurkolóink előtt, hogy a világ végére is elkísérnek bennünket és átvonatozzák az egész napot, csodálatra méltó, hogy ezért a kis BVSC-ért ennyi erőfeszítést megtesznek.

Mit kívánjak neked, így a beszélgetés végén?

Azt, hogy jussunk fel, minden áron!

Léderer Ákos