NB III-as labdarúgó csapatunk játékosainak, a labdarúgás mellett más szerepekben is helyt kell állniuk. Vannak, akik tanulnak, dolgoznak a futball mellett, és a csapatból egyre többen édesapaként is bizonyítanak. A legifjabb apukával beszélgettünk a keretből!

Kelemen Patrik, Balogh Miklós mellett immáron négy éve, vagyis a legrégebb óta tagja a BVSC felnőttcsapatának. A játékos egyetlen meccset hagyott ki a szezonban, kisfia ugyanis, pont a tiszafüredi mérkőzés napjára időzítette születését. A lassan egy hónapos Kelemen Keve apukája, nagyszerű szezont fut a BVSC-ben, amellett, hogy a pályán lőtt 11 gólt és kiosztott 13 gólpasszt, teljesen kereknek érzi az életét, hiszen labdarúgóként, szakmájában barberként és édesapaként is megpróbál a maximumra törekedni. Kelóval, ahogy a legtöbben szólítják, két edzés között beszélgettünk a Szőnyi úti klubházban, csapatról, edzőről, posztriválisról, munkáról, apaszerepről és azokról a fanatikusokról is, akiknek kétségkívül, az évek alatt ő lett az egyik legnagyobb kedvence.

Nagyon meglepett amikor egyeztettük az interjút, hogy a hét több napján is napi két edzésetek van, azt gondolná az ember, hogy szezon közben, NB III-ban egy edzés a napi penzum.

Egész évben kedden, szerdán két edzésünk van, teljesen hozzászoktunk már. A két edzés között, akik Pesten laknak ők haza mennek pihenni, mi pedig a csapat másik fele itt maradunk a BVSC-ben, ebédelünk, beszélgetünk és itt töltjük a két edzés közötti időt.

Ráadásul van, hogy két helyen teszitek mindezt, hiszen a Tatai úti edzőkomplexumban és a Szőnyi úton is van bázisotok, melyik az otthonosabb?

Mindkettőt belaktuk már, öltöző szempontjából komfortosabb és nagyobb a Szőnyi úti, a meccsnapokon is ide jövünk, de többet vagyunk a Tatai úton, ahol pedig szenzációs a pálya, külföldi válogatottak is előszeretettel készülnek ott a meccsekre. Régebben a meccsnapok előtt, hogy szokjuk a pályát itt edzettünk a stadionban, de mostanra általában már csak a meccsekre jövünk át, ebből nincs gond, mert úgy is tudjuk, hogy idegenben tisztelet a kivételnek, csak rosszabb minőségű pályán fogunk játszani.

Elég sok minden változott veled szeptember óta, amikor utoljára beszélgettünk, a magánéletben és a játéktéren is mondhatjuk, hogy kiteljesedtél?

A legfontosabb mindig az volt, hogy legyen rendben a magánélet, a család, mert onnantól biztos alapokon állok, és sokkal jobban megy minden más is. Egész másképp viszonyulsz az emberekhez és mész ki a pályára, ha minden rendben van körülötted, ehhez jön még hozzá pluszként, ha azt érzed, hogy az edző és a csapattársak is bíznak benned.

Vác a bázisod, ott lett belőled labdarúgó, ott élsz, dolgozol. Nem vagy nagy vándormadár, de hogy alakult a karriered, amit, ha megnézünk azt látjuk, hogy felnőttként Érden és a BVSC-ben töltötted el a legtöbb időt.

Vácon nőttem fel, nagyon szerettem is ott játszani, 16 évesen ott mutatkoztam be az NB II-ben, de megszűnt a csapat, elhívtak Debrecenbe, ahova egy játékostársammal mentem és szintén jól éreztem magam. Sajnos az NB I-ben azonban nem tudtam bemutatkozni és ezután keresett meg Sisa Tibor és csábított Gyirmótra. Ott valahogy semmi nem akart sikerülni, nem igazán tudtam bizonyítani, izgultam edzésen, meccsen, és jobbnak látták, ha kölcsönadnak az NB III-as Hatvanba. Ott rúgtam 17 gólt, felfigyelt rám az akkor NB II-be feljutó és átalakuló Révész Attila vezette Kisvárda, de nem akartam annyira messzire költözni, hanem a közelben próbáltam csapatot keresni és Érden tárt karokkal fogadtak. Igaz nem ismertek, így a nulláról kellett kezdenem, de Limpi (Limperger Zsolt, aki kilenc évig volt vezetőedző az érdi felnőtt csapatnál – szerk.) bizalmat szavazott nekem és egy családias közegbe kerültem, amelynek a magja azóta is együtt játszik. Csapatsportágban ez a legfontosabb, hogy az emberek bízzanak egymásban. Összeszedhetsz 11 jó játékost, de ha nem tudnak egy hullámhosszra kerülni, akkor soha nem fognak nyerni.

Alapember voltál, rugdostad a gólokat és többször is ott voltatok a dobogón a feljutás kapujában, nem érezted azt, hogy most már az NB II-ben lenne a helyed?

Azt gondolom, hogy nem voltam kellően profi, mert a futball mellett le akartam foglalni magam és ez úgy sikerült, hogy reggel nyolctól-négyig egy szállodában dolgoztam és utána mentem este hétre edzésre. Ettől persze kellően elfáradtam és belekényelmesedtem ebbe az életbe, no meg, bár a csapat jó volt és jól is szerepeltünk, de nem volt meg a klub részéről az az akarat, hogy feljebb kerüljünk. Azután keresett meg Gabala Krisztián, hogy szerződjek ide, de akkor BLSZ I-ben szerepelt a BVSC, én pedig úgy voltam vele, hogy nem a negyedosztályban akarok futballozni, mert ez a végét jelentheti akár az egész labdarúgó pályafutásomnak, de olyan jól sikerült meggyőznie a Krisztiánnak, hogy végül idejöttem, és egy teljesen más szemlélettel találkoztam általa. Például: ide kerültem a BLSZ I-be és már az elején itt döbbentettek rá, hogy van rajtam pár kiló felesleg. És rájöttem, hogy milyen profi akar az lenni, aki a legjobb futballistakorban van és nem veszi észre magán, hogy ezzel az alkattal, nem lehet úgy teljesíteni? Onnantól kezdve minden nap tudatosan odafigyelek az étkezésre, és a kondimra is.

Hogy érzed, hová jutottál el ezalatt a négy év alatt, amióta itt vagy?

Nagyon sokszor eszembe jut, mi lett volna, ha akkor mégsem tudnak meggyőzni Krisztiánék és nem igazolok a BVSC-be, de annak ellenére, hogy BLSZ I-es volt a csapat, életem legjobb döntését hoztam azzal, hogy ide jöttem. Folyamatosan épül a klub, akarják az előrelépést, van jövőkép, és ennek megfelelően a csapat is egyre jobb, tavaly nem értünk még meg a feljebb lépéshez, de ez a mostani gárda már igen. NB I-es játékosok tömkelege volt itt, egyénekre lebontva minden adva volt tavaly is, 41 gólos játékossal például, de érezhető volt egy fajta feszültség a levegőben, ami edzői szinten sem lett kezelve.

Az interjú második részében többek között nyáron érkezett vezetőedzőnk, Keló télen igazolt posztriválisa és a szurkolók szeretete is szóba kerül majd!

Léderer Ákos