A DEAC otthonából is hazahozta a három pontot a BVSC NB III-as labdarúgó csapata, amely a Putnok újabb pontvesztésének köszönhetően már kereken 20 pontos előnyre tett szert a Keleti csoport élén. A debreceni túrára tekintünk vissza.
A debreceni egyetemi városrész pazar kulisszái előtt, kiváló labdarúgó időben találkoztak az élmezőny tagjai. Ősszel Szalánszki Gergő duplájával győzött a Szőnyi úton 2-0-ra a BVSC, de nem véletlenül ünnepelt a meccs után Urbán Flórián és csapata, mert stílusában, elszántságában és szervezettségében egy komoly skalpot tudott begyűjteni a zuglói csapat. A három nappal korábbi kezdőhöz képest – ahol a Vasutasok rekordkülönbségű győzelmet elérve 8-0 arányban verték a dobogós Körösladányt – két helyen változtatott a szakmai stáb. A forduló másik rangadóján, ahol szikrázóan kemény összecsapáson 0-0-t játszott a DEAC a Putnok ellen, négy helyen is cserélt Sándor Tamás, sőt az Urbán Flóriánnal egy időben magyar válogatott Loki-legenda vasárnapi kezdői, Kónya Márk, Soltész János, az edző fia Sándor Tamás és a válogatott Korhut Mihály, ezúttal keretben sem volt.
A BVSC 31. bajnokiján is veretlen maradt, a tipikus egy gólos mérkőzésen ugyanis a zuglói csapatbuszon ezúttal is utazott nyerő ember, a kemény, harcos, karcos meccsen a csereként beállt Gergely Péter indítása után Horváth Roland tette szép mozdulattal Szalánszki elé a labdát, aki Kelemen Patrik elé tálalt, ő pedig miután megtolta a labdát a kapu közepébe lőtt. A találkozó után Urbán Flórián mellett ezúttal kapusunkat Kovács Benedeket kérdeztük.
„Borzalmasan játszottunk, ahhoz képest, amit valójában tudunk, még ha elszántságban, akaratban nem is volt hiány. A problémám ott van, hogy amit feltérképeztünk, láttunk és felhívtuk a játékosaink figyelmét, hogy mi vár itt ránk, üvöltözés, sikoltozás, fetrengés és a játékvezető presszionálása, erre a stílusra nekünk sikerült nagyszerűen felülnünk, és átvettük ezt az ütközzünk, birkózzunk, fussál nekem játékot, ami bosszant, mert ennél azért felkészültebb már a csapat, hogy ezeket a szituációkat hogyan védje ki” – fogalmazott a lefújást követően vezetőedzőnk.
Azt azért nem árt tudni, hogy bár idegőrlő mérkőzés volt, de valódi gólhelyzet nem alakult ki a kapunk előtt, sőt kapusunknak egy öklözésen és néhány hazafejelt labda és passz megjátszásán túl az elmúlt három találkozón egyetlen lövés sem jött a kapujára. Miután ez volt kereken a 20. kapott gól nélküli meccse a szezonban, kíváncsiak voltunk ő hogyan mulatja ilyenkor az időt.
„Ha láttál volna az utóbbi időben edzeni, azt mondanád, hogy addig jó, míg nem talál kaput az ellenfél, mert az nagyon meleg” – fogalmaz kapásból a mindig tréfás kedvű kapusunk. „Nem vagyok egy idős kapus, de lejátszottam már felnőtt szinten több mint száz meccset, és szerintem megtanultam kezelni ezt a szituációt, hogy a koncentrációmat miként toljam ki a meccs végéig, akkor, amikor lehet, hogy csak egy labdát kell megfognom a találkozón, arra a védésre viszont nagy szüksége lenne a csapatnak. Talán nem véletlen, hogy mostanában úgy szoktam kimenni a meccsekre – egy korábbi edzőm megfogalmazása szerint –, hogy kívánom a labdát és legalább az ellenfél szögleteinél, vagy veszélyesebb helyről történő szabadrúgásánál felcsillan a szemem, hogy na végre valami történhet, ekkor kicsit jobban felmegy az adrenalin, de messze nincs tele a gatya. Egész máshogy készülünk mi kapusok a meccsekre, mint a mezőnyjátékosok, az örök mondást megfordítva a kapusokról, Karcsi bá, Szemi és én – Erdélyi Károly kapusedző és Szemerédi Norbert kapustárs – csak mi vagyunk normálisak.”
Arra a felvetésre azért, hogy Beni nyugtasson meg mindenkit, hogy játékostársaival és edzőjével az elmondottak ellenére jó a viszonya, a következőket mondta.
„Úgy érzem az egyik legjobb helyre kerültem két évvel ezelőtt, mert itt a BVSC-ben találtam olyan embereket, akiket a barátaimnak tartok, és ez szerintem nagyon nagy szó. Folyamatosan hoztak össze a sikerek minket és nyilván többükkel, a tavalyi szezonvégi kudarcok is. A nyáron érkezett mester emberileg is nagyon sok mindent hozzátett a csapathoz, és személy szerint hozzám is, legutóbb is egy órát beszélgettünk egymással nem a futballról, és ha nem is dolgozunk olyan szorosan együtt a hétköznapokon, velem is érezteti, hogy a csapat része vagyok. Érkezésével kontroll alá került a brigád, ha valaki húzza a száját, vagy pofákat vág azt rögtön elfojtja, tiszták a játékszabályok és partnerként kezel bennünket. Minden mérkőzés előtt feltüzeli a csapatot, nem engedi, hogy bárki is kiengedjen, így nem a véletlen műve, hogy ennyi meccs óta veretlenek vagyunk és mindig van valaki, mint például ma a Keló, aki a döntő helyzetekben betalál.”
A mérkőzés alakulásában, az is sokat segített, hogy Urbán Flórián a második félidőre szerkezetet váltott, védő helyett támadót küldött fel a pályára, ezzel is jelezve, hogy a BVSC meg akarja nyerni a mérkőzést. A DEAC ráadásul egy órányi játék után megfogyatkozott. Az utóbbi időszakban már a hatodik piros lap került kiosztásra ellenfelünknél, ami azt mutatja, hogy szabályos eszközökkel nehéz megállítani a támadásainkat.
„Rengeteget gyakoroljuk, az egyérintős játékot, ilyenkor nincs ideje odaérni, felborítani a játékosunkat az ellenfélnek, vagy csak nagyon látványos szabálytalansággal. Ma is, amikor ez sikerült, és passzoltunk kettőt egymáshoz, akkor Kelemen kilépett és berúgta a helyzetet. Ezek nehéz mérkőzések, és törekedni kell arra, hogy lehet, hogy csak egy helyzetünk lesz, de azt be kell rúgni, és ez ma sikerült.” – fogalmaz a vezetőedző, aki nem szeret párhuzamot vonni a DEAC és mondjuk a következő ellenfelünk a Putnok stílusa, harcmodora között, mint ahogy a győzelmek között sem tesz különbséget.
„Nem foglalkozom azzal, hogy hasonlít, nem hasonlít egyik csapat stílusa a másikra. Mindegyik csapatra külön készülünk és az alapján dolgozzuk ki a taktikát. Ahogy minden győzelem, így a mai is értékes, hogy brusztoltak a játékosok és belőtték a helyzetet, ami adódott, az jó dolog, de ezt megelőzhettük volna, ha azt focizzuk, amit tudunk, és ebben van hiányérzetem, az eredménynek természetesen örülök” – mondja Urbán Flórián.
Az utóbbi napokban rangadó, rangadót követett, a tavasz meccse viszont a második helyezett Putnok ellen vasárnap következik. Csapatunknak hét fordulóval a vége előtt egyetlen pontra van szüksége, hogy matematikailag is megnyerje az NB III-as bajnokságot, ismerve edzőnk és játékosaink maximalizmusát azonban, nem az egy pontért fognak harcba szállni labdarúgóink, hogy azután Urbán Flóri szavaival élve a meccs után, adott esetben kiüssék a biztosítékot.
„Mindenki nagyon motivált a csapatból és csak azt tudjuk elképzelni, hogy ennek feljutás lehet a vége. Úgy gondolom megértünk rá, hogy ne ebben az osztályban focizzunk. Az állományunknak megfelelő taktikát és tartalmat dolgozott ki a szakmai stáb, stabil védekezésünk van és elöl megfelelő minőség, amit döntő többségében a meccseknek ki is tudunk használni. Mindenkinek nagy löketet ad, hogy most jött el az az esély, hogy megragadjuk azt, amiért eddig dolgoztunk, és ez egy édes teher rajtunk” – adta ki a végszót kapusunk.
Legyen így, és bár a bajnoki cím adott esetben a kiírás miatt még csak részsiker, így is komoly mérföldkő a klub életében a két ezüstérem után. Mi ott leszünk, és legyenek minél többen a lelátón vasárnap kedves szurkolók, megérdemlik a srácok! Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos
