38 meccs veretlenül, április közepén begyűjtött bajnoki cím, 102 szerzett pont, amely rekord a 20 csapatos NB III történetében és ráadásként 14 meccses győztes sorozat a bajnokság végén. Ilyen mérleggel várjuk az osztályozó első felvonását. Előtte Urbán Flórián vezetőedzővel és Balogh Miklóssal beszélgettünk.
A bajnoki cím megszerzését követő mind a hat meccsét megnyerte a csapat, igaz az utolsó két találkozó kimondottan szorosan alakult. A Kisvárda ellen ítéletidő közepette 1-0-s győzelem, Hatvanban pedig egy túlórában szerzett góllal sikerült 3-2-re nyerni.
A Kisvárda meccsen nem volt bennem kérdés, hogy bárminemű probléma lehet, igaz azt látni kell, hogy a helyzetkihasználással az utóbbi időben vannak gondjaink. Hatvanban jól kezdtünk, uralhattuk volna a mérkőzést az első félidőben, de hatalmas védelmi hibákat követtünk el a góloknál, és kétszer is egyenlített az ellenfél. 2-2 után már komoly lehetőségek nem voltak, egy helyzetszerűségből a 92. percben Kelemen betalált, és szerencsével nyertünk. Így nyilván jobban esett a babgulyás a csapatnak, amivel megvendégeltek bennünket a hatvaniak, a meccs előtt pedig sorfalat is álltak.
Mikor kezdtél el hinni abban, hogy ezt a szezont veretlenül le tudja hozni a csapat?
A játékosok folyamatosan tűzben voltak tartva, de az én fejemben nem fordult meg soha olyasmi, hogy számolgassam a fordulókat, bennem mindig csak az van, hogy gyűlölök veszíteni.
Akkor jó szezonod volt!
Nem volt olyan rossz, valóban nem kellett senkinek sem gratulálnom. Amit mindig elmondtam, hogy egy fontos dolog van. Ha mindenáron meg akarunk nyerni valamit, akkor bármikor elveszíthetjük. Ne veszítsd el, abból bármikor nyerhetsz! Vagyis ész nélkül nem lehet nekimenni az ellenfélnek. A végén nyilván tudtuk, hogy hány lépés kell még ehhez a történelmi szezonhoz. Most pedig nyitunk egy új fejezetet, eddig egyesével lépkedtünk, de 38 meccsben gondolkodtunk, most pedig kettőben kell, ebből a szempontból ez egyszerűbb.
Igen, de ez a két meccs más, mint az eddigiek, a zabszem ott van már, mit érzel a csapaton?
Saját magunkat vezetnénk félre, ha azzal kezdenénk el foglalkozni, hogy hűha ez most milyen fontos meccs. Ugyanolyan, mint a többi, csak őket úgy hívják, hogy Szentlőrinc, és nem úgy, hogy Hatvan, vagy Putnok.
Az sem érdekelt, hogy a három lehetséges ellenfélből kit sorsolnak mellénk?
Nincs jelentősége. Minden ellenfelet ugyanúgy tisztelünk, viszont nem mindegy, hogy mi a nevük? Ugyanúgy tizenegyen lesznek ők is, és mi is a pályán, megmérkőzünk és meglátjuk ki lesz a jobb. De mindent ugyanúgy csinálunk, ugyanúgy edzünk, ugyanannyit videózunk az ellenfélből, mint ezelőtt. Ugyanannyira fontos ez a meccs, mint bármely eddigi a szezonban. Az egy más kérdés, hogy ezért más jutalom jár, ha sikerrel vesszük az akadályt.
Játékosként biztosan volt olyan meccs az életedben, ami különleges téttel bírt.
Biztosan volt, de nem foglalkoztam vele. Más színű mezben vannak, onnantól nem érdekel, hogy ki-kicsoda, onnantól ellenfél. Én ebben a csapatban játszok, ő egy másik világban született, más csapatban futballozik, de nekem az a fontos, hogy megtegyek mindent ellene. Ha jobbak, akkor elfogadom azt, de előtte sose mantráztam, hogy hú, most a Manchester United az ellenfél és ők mennyire jók.
Na jó, de most edzőként mit látsz mondjuk egy NB II-es és NB III-as csapat között?
Azt látom, hogy a csapatom legyen felkészítve tisztességesen, ez a legfontosabb. Minden más a pályán eldől. Nyilván látjuk a videókban, hogy gyorsabb ritmusban játszanak, és ők az NB II-ben, vagyis erősebb bajnokságban edződtek, de továbbra is abban hiszek, hogy bármilyen különbséget, bármilyen túlerőt, egységgel és csapatmunkával el lehet tüntetni. A BVSC-t pedig jó alanyok alkotják, mert szintén ebben hisznek.
Két mérkőzésen dől el a feljutás, és várhatóan ez nem az elsőn fog, amely ugye itt lesz, és a visszavágót rendezik idegenben.
Ez sem érdekel engem. Két futballmérkőzésen kell felülkerekedni az ellenfélen, és az én olvasatomban semmi jelentősége nincsen, hogy itt kezdünk, ott kezdünk, itt játszunk, ott játszunk, hol játszunk. Odament valaki a sorsoláson, kihúzta a csapatokat és azt mondta, itt kezdünk. Innentől tökéletesen mindegy, és nem látom értelmét, hogy azzal foglalkozzak, hogy miért nem ott kezdünk, mindez csak elvonná a figyelmet a lényegről.
Látom nem tudlak kibillenteni ebből a nyugalmadból, pedig az egész szezonban próbálkoztam becsülettel, azt hiszem ez már a huszonkettedik interjúnk.
Most mit tudnék mondani, hogy „ejj, de be vagyok feszülve, mert jobb lett volna idegenbe kezdeni, és akkor majd itt lesz a visszavágó”?
Sokan ezt mondanák.
De én ezt egy demagóg hülyeségnek gondolom, és sosem értettem, amikor ezt edzők tudományosan előadták, hogy miért lenne jobb, itt vagy ott játszani előszőr. Ha te valaminek meg akarsz felelni, akkor mind a két helyen jobbnak kell lenned. Hidd el azon fel tudom hergelni magamat, ha eszembe jutnak azok, akik egy osztályozóba belekényszerítettek egy veretlen bajnokcsapatot, de ahogy mondani szoktam, nem tudunk mit tenni ellene, ha nem is értünk egyet ezzel, de azonosulunk vele, és megtesszük azt, amire köteleztek bennünket.
Akkor, ha már itt tartunk mennyit számít az, hogy egy ilyen szezon áll a srácok mögött?
Az biztos, hogy ha egymás után harmincnyolcszor nem kapsz ki, akkor az-az önbizalmadnak nem tesz rosszat. Egy éve azt hallják az öltözőben, hogy nem okoskodunk, nem tudományoskodunk, egyszerűen éljük az életünket, kimegyünk, futballozunk, csináljuk a dolgunkat, azt túldimenzionálni és túl lihegni, hogy milyen osztályból jön az ellenfél, az teljesen felesleges.
Mit kívánsz majd a csapatodnak a meccs előtt?
Sok sikert!
Balogh Miklós négy éve szolgálja becsülettel a BVSC-t és ez alatt az idő alatt, rajta volt legtöbbször a csapatkapitányi karszalag is. Az elmúlt négy évben eddig, egy feljutást, majd két ezüstérmet, és most egy NB III-as bajnoki címet ünnepelhetett, ha valaki átlátja azt az időszakot, amelyben a BVSC újra felkerült a magyar futball térképére az ő. A csapat egyik legrutinosabb tagja ráadásul vasárnap ünnepli a 35. születésnapját.
Az első kérdés adja magát, kértél-e már valamit a születésnapodra?
Még nem, de tudom, hogy miért kérdezed, és tudnék ajándékot kitalálni rá, egy NB II-es szereplést.
Annyira kitolódott ezzel az osztályozóval a szezon vége, mintha pótvizsgázni kellene, pedig nem erről van szó, de hogy bírjátok?
Azt látom, hogy mindenki egész héten úgy készült, mint eddig, a bajnoki cím megnyerése után sem veszítettük el a fókuszt. Magunktól is azt várjuk, amit eddig is, hogy azt a tüzet, ami jellemez bennünket ne veszítsük el. Ezt pedig megkönnyíti, hogy eddig a hét minden egyes mozzanata ugyanúgy telik, mint bármikor.
Mikor kezdett el az motoszkálni bennetek, a biztos bajnoki cím tudatában, hogy 102 ponttal akár rekordot is felállíthattok?
A pontokat nem emlékszem, hogy bármikor is számoltuk volna az öltözőben, csak az volt a fontos, hogy veretlenül húzzuk be az egész szezont. Ez nekünk is önbizalmat ad és kifelé is egy jó üzenet, ami azt mutatja, hogy komolyan kell venni minket.
Hosszú pályafutásod alatt, voltál hasonló helyzetben, amikor egy, vagy két meccs ilyen fontossággal bírt?
Volt, igaz nem mostanában, amikor a Békéscsabával egy Cegléd elleni meccsen győzni kellett. 3-0-ra nyertünk és azzal feljutottunk az NB I-be, most libabőrös is lettem, ha eszembe jut az a meccs – és tényleg nem a kellemesen szeles időjárás rázta ki a belső védőt –, mert az egy olyan élmény, egészen onnan, ahogy az öltözőben látod azokat az elszánt tekinteteket, amikor nem tudsz mást elképzelni csak azt, hogy itt nyersz, azt sohasem felejti el az ember, és valahol ugyanezt az érzést várom itt is.
Nem is merült fel bennetek az a kérdés, hogy kit lenne jó kapni?
Nyilván beszélgettünk erről az öltözőben, hiszen mi mással is foglalkozhattunk volna, ha nem az osztályozóval, de abban maradtunk, hogy megvan a célunk, és mindegy, hogy kit sorsolnak nekünk, az ezen úgy sem változtat. Így azt sem gondolom, hogy az esélyekről kellene beszélgetni, két meccs alatt bárkit is kapunk, annál jobbnak kell lennünk.
Az sem zavar, hogy nem a visszavágó van itthon?
Erre azt tudom mondani, hogy így lesz jó, ahogy van. Először egy meccsben kell gondolkodni, a hazai hétvégiben, de fejben kell tartani, hogy van még egy visszavágó. Ész nélkül nem szabad semmit sem csinálni, és ez a mi feladatunk idősebbeké, hogy ha úgy áll a mérkőzés, akkor meg kell nyugtatni a csapatot, hogy ne kár érjen bennünket, hanem előny.
Ezek szerint kicsi a valószínűsége, hogy a Szőnyi úton eldőlnek a fontos kérdések?
Miután én nem gondolom, hogy óriási különbség lenne a csapatok között, azt mondanám, így látatlanba, hogy mind a két meccsnek komoly jelentősége lesz, és ezzel mind a két oldal számol is.
Ha valaki, akkor te végig élted a teljes folyamatát az elmúlt négy évnek, úgy érzed, hogy megkoronázná ezt az időszakot, a feljutás?
Mondhatom, hogy négy éve erre a két meccsre várok, még úgy is, hogy nem tudtam annak idején, hogy lesz még pluszban két ilyen meccs, de ha már itt van, akkor egyértelműen ezeken kell túl jutni, hogy ez a patinás klub a másodosztály kiharcolásával méltó helyére kerüljön. Ha azt nézzük, hogy honnan kezdtük, akkor mondhatjuk, hogy most már a célegyenesben vagyunk.
Ha már a születésnappal kezdtük, akkor azzal is fejezzük be, mi fog motiválni leginkább ezen ünnepi alkalommal?
Nyilván a család, amely amúgy is itt szokott lenni, és most is szurkolni fog nekem, a két pici gyermekem és a feleségem. Ennél többet nem is kívánhatok azon kívül, amit az elején is beszéltünk, ez együtt lenne a legszebb születésnapi ajándék.
Léderer Ákos
