Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-11.!

Aki válaszol: TOLLINGÁSZ NÓRA
A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>
Következő sportágunk, a kézilabda még nem bővelkedik klasszisokban, hiszen mindössze két éve működik ez a szakosztályunk. Így az eddigi történésekről, illetve a jövő terveiről ismét (mint tettük azt a röpisenknél is) a szakosztály vezetőjét, Tollingász Nórát kérdeztük.
Azért lesz valakiből kézilabdaszakosztály vezetője, mert maga is kézilabdázott?
- Hogy minden esetben így van-e, nem tudom, de úgy vélem, nem árt valamit konyítani ahhoz a sportághoz, melyet aztán menedzsel az ember. Jómagam hatévesen lettem kézilabdázó. Először csak iskolai színekben játszogattam, majd a XVI. kerületi KMSE-ben folytattam, ahonnan Csömörre kerültem. Itt olyan edzők irányításával dolgozhattam, mint Elek Gábor, Hajnal József és Varga Márta, akiktől nemcsak megtanultam kézilabdázni, hanem a felnőtt csapatban is egyre több lehetőséget kaptam.
Jól indult a karriered, mégis fiatalon félbeszakadt. Mi volt az oka?
- Egyik oldalról hamar belefáradtam az élsportba. Még megpróbálkoztam egy igazolással, átmentem a Fradiba, de egyre inkább úgy éreztem, hogy elment a kedvem a napi taposómalomtól. Másrészt a tanulmányaim is egyre több időmet foglalták el.
Mit tanultál?
- Nemzetközi kapcsolatokat a Budapesti Gazdasági Egyetemen.
Ezt a végzettségedet hasznosítottad is?
- Jelenleg a zuglói önkormányzatnál a testvérvárosokkal való kapcsolattartás az egyik fő feladatom. Azt tudni kell, hogy a kerületnek széles és erős nemzetközi kapcsolatai vannak, melyek állandó munkát jelentenek.
A zuglói önkormányzat révén kerültél kapcsolatba a BVSC-vel is?
- Igen, hisz a másik feladatom a sportreferensi teendők ellátása. S mivel a BVSC-Zugló a kerület kiemelt sportegyesülete, a legszorosabb kapcsolatom az itteni vezetéssel van. Így derült ki, hogy magam is kézilabdáztam, ez után pedig már csak egy lépés volt egy kézilabdaszakosztály létrehozása.
A tervet hamar tettek követték. Emlékszel még a két évvel ezelőtti állapotokra?
- Ne is mondd! 18 különböző korú gyerekkel kezdtük meg az edzéseket a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola műfüves udvarán. Innen kellett építkeznünk, amely nem várt eredménnyel és sikerrel történt. Mert két éve magunk sem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz ennek a kalandnak. Ma már 185 fő kézilabdázik nálunk, ezen belül egy 22 fős óvodai csoportunk is van, és az U7-es korosztálytól kezdve egészen az ifikig 18 csapatot játszatunk valamelyik bajnokságban.
És a műfű maradt?
- A kézilabda teremsportág, tehát az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy megfelelő edzéshelyszíneket találjunk a kerületben. Nem volt könnyű feladat, mert nagy a konkurencia, a kevés termet sokan akarják bérelni. A Mórában ezért is maradtunk, de sikerült helyet kapnunk a kerület egyetlen sportcsarnokában, a Várna utcában, illetve TAO-támogatásól felújítottuk a Szent István Gimnázium tornatermét is, amelyet szintén használni tudunk. A nagy lépés azonban az lesz majd az életünkben, ha birtokba vehetjük a saját sportcsarnokunkat a Szőnyi úti sporttelepen. Nagyon várjuk már ezt a pillanatot.
Úgy érzed, hogy a kézilabdaszakosztályunk létrehozása egy sikertörténet?
- Bennünket is meglepett ez gyors fejlődés, mert sokkal lassúbb ütemű építkezésre gondoltunk. De azáltal, hogy csapatostul jöttek hozzánk a gyerekek, sokkal hamarabb tudtuk a szakmai munkát is megkezdeni. Ennek pedig már látszik az eredménye. A szakosztályunk ugyanis nemcsak létszámban, hanem minőségben is kezd felzárkózni a nagy kézilabdaklubok mellé.
Ahhoz, hogy így történhessenek a dolgok, kell egy olyan szakosztályvezető is, aki nem ismer akadályokat. Honnan ez az agilitás?
- Ha valamit fontosnak érzek, azért képes vagyok megharcolni. Márpedig ezt a szakosztályt nagyon is fontosnak érzem. Mert látni benne a lehetőséget.
Akkor éjjel-nappal „kézilabdázol”?
- Hát, sok szabadidőm nincsen. Ezt bevallhatom. Sőt, nemcsak én, hanem az egész család ezzel foglalkozik. Az édesanyám érthető módon rajong azért, amit csinálok. A párom is kénytelen- kelletlen kézilabdarajongó lett. De a nővéremet is elkapta a gépszíj, minden meccsünkön kint van, ő a legnagyobb szurkolónk.
Ha nem a szakosztállyal foglalkozol, illetve a civil foglalkozásod is lehetővé tesz egy kis szabadidőt, akkor mit szoktál csinálni?
- Régebben vitroláztam. Ezt nagyon szerettem csinálni, de most már nincs erre időm. Egyébként meg utazni szeretek, de mindig olyan helyre, ahol vízpartra és pihenésre is lehetőség nyílik.
Van kedvenc helyed?
- Mindegy, csak víz mellett legyen.
Mondjuk Soltvadkert? Ott is van egy nagy tó.
- Hát oda, biztos, hogy elmegyek, lévén, hogy idén nyáron is ott tartjuk majd az edzőtáborunkat. Az idei eseményen annyi változás lesz, hogy az edzések nem Soltvadkerten, hanem a szomszédos Kiskőrösön lesznek majd.
Izgat a dolog, hogy miként lehet összeegyeztetni az önkormányzati munkát a szakosztályvezetői feladatokkal? Mindkettő teljes állásnak tűnik.
- Nem könnyű, de mindkettőnek megvan a maga mechanizmusa, amely hosszú távon tud működni. Délelőttönként sportreferens vagyok, délutánonként és a hétvégeken pedig a csapat dolgaival foglalkozom.
Ha előre nézünk, a közeljövőben mivel lennél elégedett?
- Ha minden korosztályban lenne egy csapatunk, illetve a megcélzott 250 fős határt is elérnénk. Ennyit ugyanis még elbírunk, de ehhez minimum nyolc edzőre, illetve a már említett sportcsarnokra van szükség.