Olimpiáig

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-11.!

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-11.!

Aki válaszol: TOLLINGÁSZ NÓRA

 A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>


Következő sportágunk, a kézilabda még nem bővelkedik klasszisokban, hiszen mindössze két éve működik ez a szakosztályunk. Így az eddigi történésekről, illetve a jövő terveiről ismét (mint tettük azt a röpisenknél is) a szakosztály vezetőjét, Tollingász Nórát kérdeztük.

Azért lesz valakiből kézilabdaszakosztály vezetője, mert maga is kézilabdázott?

- Hogy minden esetben így van-e, nem tudom, de úgy vélem, nem árt valamit konyítani ahhoz a sportághoz, melyet aztán menedzsel az ember. Jómagam hatévesen lettem kézilabdázó. Először csak iskolai színekben játszogattam, majd a XVI. kerületi KMSE-ben folytattam, ahonnan Csömörre kerültem. Itt olyan edzők irányításával dolgozhattam, mint Elek Gábor, Hajnal József és Varga Márta, akiktől nemcsak megtanultam kézilabdázni, hanem a felnőtt csapatban is egyre több lehetőséget kaptam.

Jól indult a karriered, mégis fiatalon félbeszakadt. Mi volt az oka?

- Egyik oldalról hamar belefáradtam az élsportba. Még megpróbálkoztam egy igazolással, átmentem a Fradiba, de egyre inkább úgy éreztem, hogy elment a kedvem a napi taposómalomtól. Másrészt a tanulmányaim is egyre több időmet foglalták el.

Mit tanultál?

- Nemzetközi kapcsolatokat a Budapesti Gazdasági Egyetemen.

Ezt a végzettségedet hasznosítottad is?

- Jelenleg a zuglói önkormányzatnál a testvérvárosokkal való kapcsolattartás az egyik fő feladatom. Azt tudni kell, hogy a kerületnek széles és erős nemzetközi kapcsolatai vannak, melyek állandó munkát jelentenek.

A zuglói önkormányzat révén kerültél kapcsolatba a BVSC-vel is?

- Igen, hisz a másik feladatom a sportreferensi teendők ellátása. S mivel a BVSC-Zugló a kerület kiemelt sportegyesülete, a legszorosabb kapcsolatom az itteni vezetéssel van. Így derült ki, hogy magam is kézilabdáztam, ez után pedig már csak egy lépés volt egy kézilabdaszakosztály létrehozása.

A tervet hamar tettek követték. Emlékszel még a két évvel ezelőtti állapotokra?

- Ne is mondd! 18 különböző korú gyerekkel kezdtük meg az edzéseket a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola műfüves udvarán. Innen kellett építkeznünk, amely nem várt eredménnyel és sikerrel történt. Mert két éve magunk sem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz ennek a kalandnak. Ma már 185 fő kézilabdázik nálunk, ezen belül egy 22 fős óvodai csoportunk is van, és az U7-es korosztálytól kezdve egészen az ifikig 18 csapatot játszatunk valamelyik bajnokságban.

És a műfű maradt?

- A kézilabda teremsportág, tehát az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy megfelelő edzéshelyszíneket találjunk a kerületben. Nem volt könnyű feladat, mert nagy a konkurencia, a kevés termet sokan akarják bérelni. A Mórában ezért is maradtunk, de sikerült helyet kapnunk a kerület egyetlen sportcsarnokában, a Várna utcában, illetve TAO-támogatásól felújítottuk a Szent István Gimnázium tornatermét is, amelyet szintén használni tudunk. A nagy lépés azonban az lesz majd az életünkben, ha birtokba vehetjük a saját sportcsarnokunkat a Szőnyi úti sporttelepen. Nagyon várjuk már ezt a pillanatot.

Úgy érzed, hogy a kézilabdaszakosztályunk létrehozása egy sikertörténet?

- Bennünket is meglepett ez gyors fejlődés, mert sokkal lassúbb ütemű építkezésre gondoltunk. De azáltal, hogy csapatostul jöttek hozzánk a gyerekek, sokkal hamarabb tudtuk a szakmai munkát is megkezdeni. Ennek pedig már látszik az eredménye. A szakosztályunk ugyanis nemcsak létszámban, hanem minőségben is kezd felzárkózni a nagy kézilabdaklubok mellé.

Ahhoz, hogy így történhessenek a dolgok, kell egy olyan szakosztályvezető is, aki nem ismer akadályokat. Honnan ez az agilitás?

- Ha valamit fontosnak érzek, azért képes vagyok megharcolni. Márpedig ezt a szakosztályt nagyon is fontosnak érzem. Mert látni benne a lehetőséget.

Akkor éjjel-nappal „kézilabdázol”?

- Hát, sok szabadidőm nincsen. Ezt bevallhatom. Sőt, nemcsak én, hanem az egész család ezzel foglalkozik. Az édesanyám érthető módon rajong azért, amit csinálok. A párom is kénytelen- kelletlen kézilabdarajongó lett. De a nővéremet is elkapta a gépszíj, minden meccsünkön kint van, ő a legnagyobb szurkolónk.

Ha nem a szakosztállyal foglalkozol, illetve a civil foglalkozásod is lehetővé tesz egy kis szabadidőt, akkor mit szoktál csinálni?

- Régebben vitroláztam. Ezt nagyon szerettem csinálni, de most már nincs erre időm. Egyébként meg utazni szeretek, de mindig olyan helyre, ahol vízpartra és pihenésre is lehetőség nyílik.

Van kedvenc helyed?

- Mindegy, csak víz mellett legyen.

Mondjuk Soltvadkert? Ott is van egy nagy tó.

- Hát oda, biztos, hogy elmegyek, lévén, hogy idén nyáron is ott tartjuk majd az edzőtáborunkat. Az idei eseményen annyi változás lesz, hogy az edzések nem Soltvadkerten, hanem a szomszédos Kiskőrösön lesznek majd.

Izgat a dolog, hogy miként lehet összeegyeztetni az önkormányzati munkát a szakosztályvezetői feladatokkal? Mindkettő teljes állásnak tűnik.

- Nem könnyű, de mindkettőnek megvan a maga mechanizmusa, amely hosszú távon tud működni. Délelőttönként sportreferens vagyok, délutánonként és a hétvégeken pedig a csapat dolgaival foglalkozom.

Ha előre nézünk, a közeljövőben mivel lennél elégedett?

- Ha minden korosztályban lenne egy csapatunk, illetve a megcélzott 250 fős határt is elérnénk. Ennyit ugyanis még elbírunk, de ehhez minimum nyolc edzőre, illetve a már említett sportcsarnokra van szükség.

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay