Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal 5.!

Aki válaszol: PÉTER KRISZTINA

A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>

Következő sportágunk reprezentánsa nem egy játékos, hanem egyszemélyben szakosztályvezető és vezetőedző, Péter Krisztina. Köszönhetően annak, hogy a röplabda fiatal sportágnak számít klubunk újkori történetében.

Hogy érzed magadat nálunk?

- Köszönöm jól. Most már egy év tapasztalatával a hátam mögött elmondhatom, jól döntöttem, amikor a klubhoz igazoltam. Itt ugyanis megvannak a feltételek az építkezéshez, és hagyják is az embert dolgozni.

Munka pedig van bőven, hisz teljesen alulról kezdted a szakosztály építését.

- 48 lelkes és tehetséges gyerekkel jöttem át a klubba, és ez a létszám az elmúlt egy évben nem, hogy nem csökkent, hanem megduplázódott. Ma öt korosztályban (U11-U19) 94-en röplabdáznak nálunk, és ez a létszám a csarnokunk elkészültével valószínűleg még nőni fog.

Egy szakosztályvezetőnek számos feladata van, de Te mégis ott vagy minden edzésen és minden mérkőzésen.

- Tipikus tyúkanyószerep az enyém. Mindenre próbálok odafigyelni, minden korosztálynál nagy figyelmet szentelek a játékosok és a csapat jelenlegi mentális és lelkiállapotának is, ezért ahova tudok, elmegyek, a csapatok mellett vagyok akár verseny akár edzésről legyen szó. Jelenleg Szalay Viktória, Daróczi Gergely és Halmai Krisztán személyében három edzőkollegámmal dolgozom együtt, fiatal és agilis a mi edzőgárdánk, büszke vagyok, hogy együtt ilyen lendületes munkát tudunk végezni. 

Ezt az elszántságát még játékosként tanultad?

- Jó mentoraim voltak. Különösen arra vagyok büszke, hogy Szalayné Sebők Évától, a XX. század legjobb magyar női röplabdázójától sokat tanulhattam. Játékosként is dolgoztam a keze alatt, és ő indított el az edzői pályámon is.

Milyen játékos voltál?

- Lelkes, szorgalmas, kitartó, mindent a csapatért, amit szeretnék a tanítványaimnak is átadni.

Hogy kezdődött a pályafutásod?

- Úgy, hogy abban az iskolában, ahol tanultam, Botos Ferenc röplabdaedző felesége volt a testnevelőtanár. Ő pedig érthető módon a röplabdát preferálta Feri bácsival karöltve. Tíz éves lehettem, amikor elkezdtünk az irányításával ütögetni, egy év múlva pedig már a Tungsram SC-ben találtuk magunkat.

Egyből megbarátkoztál a sportággal?

- Mindig is labdasport-rajongó voltam. Egy darabig kacérkodtam a kézilabdával is, de rá kellett jönnöm, hogy nekem nem ízlik a test-test elleni küzdelem. A röplabdában pedig szó sincs ilyenről.

A te sportpályafutásod nagyjából az iskolai éveidre datálódik. Miért volt ez, megsérültél?

- Is. 16 évesen Miskolc felnőtt csapatához igazoltam, itt fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat. Egy edzésen aztán letört a lábközépcsontomból egy darab, amit meg kellett műteni, majd még egyszer és még egyszer. Ez a harmadik műtét sikerült végre. Ez akár fordulópont is lehetett volna az életemben, mert sokan nem vállalták volna a felépüléssel járó tortúrát. Én is egyre nagyobb hangsúlyt fektettem a tanulmányaimra. Beiratkoztam a Kodolányi János Főiskolára, ahol üzleti kommunikáció szakon végeztem. A tanulás mellett pedig a nagyrészt amatőr alapokon működő Palota RSC-nél röplabdáztam. Itt, a már említett Szalayné Sebők Éva volt a „tyúkanyó”, aki egy személyben mindent felügyelt irányított és végzett, így volt kitől elsajátítanom ezt a „klubmodellt”. Az ő inspirálására kezdtem egyre komolyabban foglalkozni az edzősködéssel. Így még játékosként a TF-n is edzői képesítést szereztem.

Ha már a Palotát említetted, a legkomolyabb sikeredet is velük érted el.

- Amikor Rákospalotára kerültem, akkor jutottunk fel az NB II-ből az NB I-be, ahol általában a középmezőnyben végeztünk. A legjobb eredményünk egy hatodik hely volt, amely egy olyan kis klub esetében, mint a Palota RSC, óriási bravúr volt.

Jól bánsz a pénzzel?

- Ha arra gondolsz, hogy banknál dolgoztam, akkor igen. Közel 10 évig egy behajtással foglalkozó banki cégnél dolgoztam, mint koordinátor.

És mellette játszottál is?

- Játszottam is, meg edzősködtem is és dolgoztam is. Az utolsó évemben már csak ez utóbbival foglalkoztam. 31 évesen végül azért hagytam abba az aktív játékot, mert a saját meccseim miatt nem volt időm a tanítványaimat versenyeztetni. Ekkor mérlegeltem, majd fontossági sorrendet állítottam fel, és az edzősködés győzött.

Munka, edzés, edzősködés. Nem volt ez egy kicsit sok?

- Amíg fiatal az ember, addig sok mindent elbír. Így voltam ezzel én is. De valóban sok volt. Azt még nem is mondtam, hogy Éva néni ajánlásával négy évig a gyerek és serdülő Budapest-válogatottat is én irányítottam. Ezt a feladatot aztán pont a túlzott leterheltség miatt négy év után visszaadtam.

Mielőtt hozzánk jöttél volna, egy kis klubban már elkezdted az építkezést.

- Mindig is az volt az álmom, hogy egy klubban a legkisebbektől a felnőttekig tudjak játékosokat kinevelni, végig kísérni egy fiatal sportoló felnőtt csapatig való eljutását, és segíteni az odáig vezető úton. Három évig egy meglévő  amatőr egyesületben alakíthattam saját szakosztályt, ahol  rövid idő alatt a semmiből három korosztályban ötven gyereket tudtunk tartósan megnyerni a sportágnak.

Akik követtek Téged a BVSC-be is.

- Az ötvenből 48-an jöttek át velem egy éve, ami nagyon jól esett edzői lelkemnek. Már kezdetkor Kiemelt Országos Szupermini (U11)  2. hellyel és egy Kiemelt Országos Mini Kupa 2. hellyel nyitottuk a szakosztályt. Nemzetközi szinten pedig három tehetséges korosztály már BVSC-sként sikert sikerre halmozott a United World Games-en.

Jut egy kevés időd magadra is?

- Szabadidő kevés van, most vagyunk a záró helyosztó országos versenyek idejében Délelőtt a szakosztály vezetésével járó teendőket látom el, délután a három helyszínen zajló edzéseket koordinálom, illetve magam is edzéseket vezetek. Ha van egy kis időm, családommal töltöm pihenéssel és szórakozással  szeretem tölteni.

Például milyen szórakozással?

- Szeretek moziba menni. Nincs kedvenc filmem, de a habitusomból fakadóan imádom a vígjátékokat. E mellett a sportközvetítéseket is szeretem. Főleg a kézilabda- és a vízilabdameccseket szoktam figyelemmel kísérni. Ha tehetem, akkor a Szőnyi úti bajnokikra is ki-kijövök.

A zenével hogy állsz?

- Zenében mindenevő vagyok, de az elektronikus populárisabb zenéket részesítem előnyben.

Na, de nyáron csak jut egy kis idő magadra?

- Mivel a röplabdaszezon az iskolaidényre szokott korlátozódni, nyaranta jutott néhány hét a regenerálódásra ekkor szeretek utazni, főként tengerpartra. Áprilisban megalakítottuk azonban a strandröplabda-szakosztályunkat, amely pont a nyári szezonra ad majd plusz elfoglaltságot. De nem panaszkodom, mert legalább azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek.

Nézzünk előre! Két-három év múlva mivel lennél majd elégedett?

- Saját csarnokunk megépítését és átadását nagyon várjuk már, ahol bajnoki mérkőzéseket is játszhatnánk, főként saját nevelésű játékosainkból. Az előbbire ígéretünk van, az utóbbiért pedig hamarosan megtesszük az első lépéseket. A jelenlegi U17-es csapatunkat ugyanis jövőre már benevezzük a korosztályos országos versenyek mellett a felnőtt Budapest-bajnokság II. osztályába is.