Urbán Flórián: Megnéztük a tabellát, de csak a következő feladatra koncentrálunk

A sütés és az Ügetőszilveszter után szakmailag tekintettünk vissza Urbán Flóriánnal labdarúgóink őszi szezonjára. A tabellára jó ránézni, hiszen megnyugtató előnnyel vezeti a csapat az NB III Keleti csoportját!

Urbán Flórián nyáron érkezett a BVSC-hez, saját bevallása szerint különösebb emlékei nem voltak a zuglói klubbal kapcsolatban, bár édesapjával annak idején többször is voltak az akkor másodosztályú csapat mérkőzésein. Játékosként, ahogy azt mondta javarészt Belgiumban profiskodott, amikor a BVSC az első osztályban szerepelt, de azért így is találtunk olyan meccset a 90-es évek elejéről, amikor ETO játékosként gólt szerzett a zuglói csapattal szemben. Érkezése után gyorsan megtalálta mindenkivel a közös hangot, ennek is köszönhető, hogy az ősszel ennyire flottul mentek a dolgok. A csapat teljesítménye minden várakozást felülmúlt, de vajon ez mennyire lepte meg az edzőt, aki a mérkőzéseket az első bajnokit megelőző felvezetőben a dolgozatíráshoz hasonlította, így adta magát a kérdés, most hányas osztályzatot adna a játékosoknak.

„Mindenki beírhatja magának erre az őszre a legmagasabb osztályzatot, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek, amelyeket nem kell megmagyarázni. Még ha akadtak is hullámvölgyek, azokon is át tudtunk lendülni és erre a 20 meccsre büszkék lehetünk. A siker fontos, de nem szabad benne sütkérezni, mert ha túl sokáig tesszük, akkor megéghetünk, én különösen az a típus vagyok, aki mindig a mának él, vagyis örülünk ennek az ősznek, de már eltettem ezt egy dobozba és arra készülök, hogy mi lesz a következő feladat.”

Korábban egyszer már sikerült amúgy veretlen őszt produkálnia Urbán Flóriánnak a megye II-es Velence kispadján, és első éves edzőként az NB II-es REAC csapatával is impozáns őszt hozott össze. Nyilatkozataiban a vezetőedző szinte mindig kiemeli a teljes szakmai stáb munkáját, pedig nyáron egyedül érkezett, és mint tudjuk vannak olyan vezetőedzők, akik szoktak ragaszkodni a segítőikhez.

„Annak idején Szabó Gyuri bácsit, azért hoztam a REAC-hoz, mert kezdő edző voltam és szinte azt se tudtam merre induljak el, a szakmát egyértelműen ő tette mögé a munkához, én pedig az öltözőt vittem. Ahogy a játékosoknál is a csapat erejében hiszek, ugyanez működik az edzői teamnél is, én döntök az összeállításról, de számtalan más területhez a kollégáim értenek jobban. Erőnléti felkészülésben mondhatok én tücsköt-bogarat, de ahhoz a Dudás Jani ért, a kapusokhoz értelemszerűen az Erdélyi Karcsi, a Kincses Ádám az, aki remekül kielemzi az ellenfeleket, és minden ügyes bajos dolgukkal, hozzá fordulhatnak a játékosok. Én a játékrendszerekben, taktika kidolgozásában vagyok erősebb, de a lényeg, hogy mindenkinek megvan a maga területe, amihez ért. Úgy érzem remek szakmai csapattal dolgozhatok, akikkel már több is mint szimplán kollegiális a kapcsolat.”

Számtalan szép győzelemből válogathattunk az ősszel, bár Flóri nem szeretett volna kiemelni külön egyet sem, mert mindegyiknek nagyon tudott örülni, azért a BKV Előre, a DEAC, az Eger, a Pénzügyőr felett aratott győzelmek a kiélezettségük okán talán a legemlékezetesebbek, arra viszont egyből tudta a választ, melyik volt a legnehezebb összecsapás, illetve furcsa mód a szezon egyetlen vereségével kapcsolatban, amely a Magyar Kupában az akkori NB I-es második Kisvárda ellen történt, is jó emlékei vannak.

„A Hajdúszoboszló meccs volt egyértelműen a legmelegebb. Ugye a hibákat is be kell ismerni, mert abból tanulunk, de ott rosszul döntöttem a felállást és a kezdőcsapatot illetően. Az első félidő rizikós volt, kaptunk szögletből egy gólt és utána nagyon nehezen tudtuk őket feltörni. Játszani igazán nem lehetett a játékunkat, ebbe azért több helyen közbeszól a pálya minősége, de erre ugye azt szoktam mondani, ha van kapu meg vonal, akkor már lehet játszani, ha kell, mint például a Pénzügyőr ellen, akkor ki kell birkózni az eredményt. Fortuna Istenasszony velünk volt és Horváth Roli góljával a végén egyenlítettünk, de azért dolgozunk minden nap, hogy az ilyen esetekben mellénk álljon. A Kisvárda ellen jó meccset játszottunk, ott azt kellett értékelni, hogy masszívak tudtunk maradni, és a játékosok is élvezték, hogy egy nagyobb tudású csapat ellen szerepelhetnek.”

A téli szünetben, tehát megnéztük a tabellát és a 13 pontos előny tetemesnek tűnik, de Flóri is azon a véleményen van, hogy nem szabad, hogy elvigyék a fejeket, az esetleges osztályozóval kapcsolatos gondolatok.

„Mindenkinek a véleményét tiszteletben tartom, de egyáltalán nem érzem, hogy nekünk arra a két meccsre kellene készülni. Az adott pillanatra kell koncentrálni, hogy mi lesz 5 vagy 18 hét múlva azt a Jóisten sem tudja. Nagyon sajnálom, hogy olyan szabály van, hogy a bajnokot nem engedik megméretni egy magasabb osztályban, hanem még külön rájátszásban kell részt vennie. Erről megvan a véleményem, de megtartom magamnak. Mivel azt sem tudjuk ki lesz az ellenfél, mit játszanak, ki milyen állapotban lesz, ezért felesleges ezzel foglalkozni. Az fontos, hogy ne veszítsük el a hitünket és a távlati céljaink megvannak fogalmazva, de ha majd odaérünk, akkor rákészülünk arra a párharcra, addig pedig a Füzesgyarmatra és az azt megelőző felkészülési meccseinkre koncentrálunk.”

Egy reménye mindenkinek lehet, aki figyelemmel kísérte a BVSC őszi menetelését. Ahogy azt a szakmai igazgató Kisteleki István is elmondta, tavasszal is ugyanazok a játkosok viselik majd a csapat kék hazai és sárga idegenbeli szerelését.

„Króner Peti és Pista bácsi intézik az igazolásokat, amikor nyáron érkeztem, akkor sem szóltam bele, hogy kit kellene még idehozni, ők látják ezen a téren a lehetőségeket. Ami fontos, hogy amit elértünk sikereket azt azért érték el a srácok, mert emberileg egytől egyig értékesek és csapatként tudnak küzdeni, nincs okoskodás, széthúzás, bomlasztás. Elfogadták, hogy csak 11 embert tudok jelölni a kezdőbe, és bármilyen eredményt elérünk azt együtt tesszük. Nem én, nem a csatárok, nem a góllövők, hanem a közösség, és annak is ugyanolyan része van a sikerben, aki 10 percre bejön stabilizálni a csapatot. Ide ebbe a közösségbe igazolni akkor érdemes csak, ha az illető átmegy olyan emberi rostákon, és olyan értékei vannak, amely a beilleszkedéshez alkalmassá teszik őt. A legjobb példa erre Király Ákos esete, aki szezon közben érkezett, komoly „átvilágításon” esett át, de maximálisan illeszkedik a csapathoz. Szóval ehhez az egyhez ragaszkodom, hogy ennek a kohéziónak meg kell maradnia és ez azokkal lehetséges, akikkel ezeket az eredményeket elértük, ha pedig odakerülünk az osztályozóhoz, akkor ezekkel a fiúkkal állunk elébe.”

A csapat tehát január 4-én kezdi a munkát, addig pedig mindenkinek jó bulizást, jó pihenést és boldog új évet kívánunk! Köszönjük a 2022-es ősz felejthetetlen élményeit és hasonló jókat a BVSC családnak 2023-ra is!

Léderer Ákos