Nem tucatnév, hanem kapitány – interjú Nagy Józseffel

Nem tucatnév, hanem kapitány – interjú Nagy Józseffel

Vezetőedzőnk után csapatkapitányunkkal, Nagy Józseffel beszélgettünk az NB II osztályozójának a visszavágója előtt. Játékosunk számára nem ismeretlen Pécs környéke, ezúttal viszont a BVSC-t vezetné sikerre Baranyában!

Ha felütjük az MLSZ adatbázisát és rákeresünk, hogy Nagy József, akkor nem kevesebb mint 142 választási lehetőséget ad ki a rendszer. Ők ráadásul csak azok, akiknek az első keresztneveként szerepel ott a József, és valaha igazolt játékosok voltak a magyar bajnokságok valamelyikében. Lehet, hogy mindez sokak számára tucatnév, akik azonban közel állnak a BVSC-hez, azok tudják, hogy a rutinos labdarúgó, itt nem csak tucatjátékos. Ahogy a mester Urbán Flórián is szokta mondani „Nagy Józsi és bandája” komoly kihívás előtt áll. A vasárnapi osztályozó visszavágóra készülve, elmerengtünk azon is, hogy mennyit számít a hamarosan A licenszes edzőként végző védőnek – aki gyakran irányt mutat a fiataloknak, és még az idényelőtti csapatépítő kvízjátékban is az ifik csoportját erősítette – a Baranyai-dombság.

A te életedben mekkora szerepet játszik Pécs, illetve Baranya?

Ott lettem NB I-es játékos, hosszú-hosszú éveket töltöttem el, de sajnos annak is a részese voltam, amikor az MLSZ a létszámcsökkentést úgy oldotta meg, hogy bennmaradó csapatok sorának, nem fogadta el a licenszkérelmét, köztük a Pécsét sem, és ezzel gyakorlatilag megszűnt a labdarúgás. Eleinte annyira nem szerettem a leköltözést, mivel a Fradiban nevelkedtem, és Budapestről az utazgatás nem volt a kedvencem. Viszont később annyira jól éreztem magamat Pécsett, hogy azt hittem ott fogok megöregedni. Ráadásul a kilenc szezonból kettőt a Kozármislenynél töltöttem, és igazán a szívem csücske lett az a kiscsapat, úgyhogy nagyon szurkoltam, hogy ne őket kapjuk az osztályozó sorsolásánál.

Azért nyugtass meg minket, hogy most már úgy látod, három csapat abban a 20 kilométeres körzetben sok lesz az NB II-be?

Abszolút, most már akár kettő is kieshet tőlem – mondja mosolyogva Józsi. A viccet félretéve valóban nem tartom egészségesnek, hogy ennyi NB II-es csapat legyen abban a térségben, húsz kilométeren belül.

Volt neked egy híres csapattársad, akivel most találkozhattál, Miroslav Grumics, mire emlékszel vele kapcsolatban?

Igen, a Grumával együtt játszottunk két évet, de akkor ő még a magyarországi karrierje elején járt, és nem nagyon beszélt magyarul, ráadásul elég sok volt a szerb a csapatban, és így sajnos mentek a klikkesedések. A futballja akkor is ugyanilyen volt, igazi vezértípus, ment, melózott, megtartotta a labdákat, lefejelt bárkit, akkor még gyors is volt, de a bicikli cselt már akkor sem tőle kellett várni. Most ugye megsérült az első meccsen, de ha játszani fog, akkor is remélem sikerül őt úgy semlegesíteni, mint az első találkozón.

Tudtad, hogy ennyi névrokonod játszott szerepet a magyar futballban?

Meglepődtem, hogy így összeszámoltad, de igazából én mindig csak saját magamat és a teljesítményemet néztem a honlapon. Kunhegyesen, hiszen oda valósi a családom, mindenki Sándor, József. Az ikertestvérem lett Sanyi, de mivel én születtem pár perccel hamarabb, ezért apukám után én lettem József.

Az első osztályozóra, hogyan tekintesz vissza, mi hiányzott a csapatból a Szentlőrinc ellen? A mester szerint a szenvedély.

Én is ezt éreztem, meg voltunk illetődve, hogy egy NB II-es csapat az ellenfél, és bár tette a dolgát mindenki becsülettel, de bátortalanok voltunk. Tudom, hogy sokan tőlünk várták, hogy dominálni fogunk, és ha mondjuk az egyik NB II-es csapatban játszanék, akkor látva a BVSC menetelését én sem szívesen választottam volna ellenfélnek, de azért azt is tudni kell, hogy itt van egy kontraszt a második és a harmadik vonal között, ők egész évben másodosztályúakkal találkoznak, minket pedig bedobtak két hét alatt, hogy na gyere barátom és mutasd meg magad.

Amikor szétnéztél a lelátón, mi volt benned?

Leginkább az, hogy de jó lenne mindig ennyi néző előtt játszani. Egy játékost ez fel kellene, hogy dobjon, sajnálom, hogy nem az igazi BVSC-t láthatták a kilátogatók közül azok, akik a szezon alatt mondjuk nem voltak a meccseinken.

De mutatott valami olyat az ellenfél, amitől meg kellene ijedni?

Nem gondolom. Látszik, hogy egy jó csapat, de ha elhisszük magunkról, hogy igen, képesek vagyunk ellenük is azt játszani, ami bennünk van, akkor nem lehet gond. A páromat tudom idézni, aki mindig megmondja a tutit, és most annyit mondott, hogy ez azért nem olyan volt, mint egy NB III-as bajnoki, mert majdnem elaludtam rajta. Mondtam is neki, köszi szépen, még jó, hogy nem játszottam végig a meccsen – mosolyog Józsi.

Idegenben mennyire lesz más játszani?

Ha rendben lesz a pálya talaja, akkor nem hiszem, hogy különösebben ennek jelentősége van, mivel mi nem az a csapat vagyunk, amelyiknek van egy stílusa otthon, és azután mást játszik idegenben. Játszottam elég sokat az NB II-ben is, sokkal fizikálisabb liga, de el kell hinnünk, hogy jobb játékosok vannak nálunk, és tudunk úgy játszani, hogy odajusson a BVSC, ahová való.

Ti négyen: Balogh, Vernes, Tamási, Nagy, mint NBI-es tapasztalattal bíró játékosok, mennyit tudtok segíteni, mondjuk azoknak, akik főleg a gólokat rúgták a szezonban, de soha nem játszottak sokan közülük még az NB II-ben sem?

Nyilván nem fogom megmutatni, a Szalának, hogy hova fusson, vagy a Sziszkának, hogy hova forogjon, cselezzen és lőjön. Mentálisan el kell hinniük, hogy a képességeik alapján ők is eljuthatnak arra szintre, amit esetleg páran már megjártunk a csapatból. Ahogy a mester is mondja, az NB I-es játékosok sem azért játszanak ott, mert technikailag sokkal jobbak lennének nálunk, hanem jobb döntéseket hoznak fejben. Ehhez kell tartani magunkat, ha két helyzetünk van, akkor abból kell berúgni legalább egyet.

Csapatkapitányként mennyire kell tüzelned a társakat, esetleg beszédet mondanod?

Nem vagyok ennek különösebben a híve, hogy amiatt nézzenek fel rám a társak, mert olyan buzdító szöveget tudok mondani, ráadásul ezt a részét az öltözőben a mester kellőképpen megteszi, és feltüzel bennünket a mérkőzésekre. Mindenki tudja, hogy a legfontosabb meccs következik a szezonban, nyilván szerettük volna, hazai pályán játszani a második találkozót, de nem fogunk megsértődni így sem, hogy ha idegenben kell majd ünnepelnünk.

Sok sikert kívánunk a csapatnak vasárnap 17 órától! Hajrá, BVSC!

Léderer Ákos

Fotó: Tóth Péter

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay