Újkori NB II-es fennállása 99. mérkőzésén, újabb nagy skalpot ejtett a BVSC, ezzel megszerezte első győzelmét a Merkantil Bank Liga 2026/27-es szezonjában. Utoljára április 20-án a Vasas ellen nyertünk idegenben, de az elmúlt években elejtették már a zuglói fiúk a Győr, a Honvéd, a Vasas, a Kecskemét, a Kazincbarcika és a Videoton együttesét is, most pedig a DVTK lett a következő áldozat, amelyet a másodosztályban kereken 70 év után győztünk le.

Két 4-1-es vereséggel érkezett a DVTK és a BVSC is a Mohácsi vész 500. évfordulójának emléknapján vívott ütközetre. A két csapat pont elkerülte egymást az elmúlt három évben, hiszen amikor mi visszajutottunk az NB II-be, akkor a miskolciak a legfelső osztályba léptek, ahonnan tavasszal három szezont követően búcsúztak. A két együttes első csapata amúgy is, ebben az évezredben egyszer sem találkozott, győznünk pedig 33 éve sikerült utoljára a piros fehérek ellen, az akkor még messze nem ilyen impozáns diósgyőri stadionban.

A piros-fehér színekben pompázó aréna komoly igénybevételnek van kitéve mostanában, hiszen három napja Konferencialiga playoff-visszavágót rendeztek itt, és egészen otthon érezte magát a szintén piros-fehér Hapoel Tel-Aviv, amely végül 1-0 ás vereséget szenvedett az olasz Atalantától, és így végül nem jutott a főtáblára. A gyepszőnyeg állapotát a házigazdák nagyjából 70%- ra becsülték, még jobb lett volna, ha a csütörtöki hatezer nézőből a vasárnapi szurkolói érdeklődés is ennyit tett volna ki. Ezúttal a több ezres izraeli drukkerhad helyén most a pár száz fős DVTK tábor buzdította a kedvenceit, míg a vendégszektort tele matricázó 150 olaszt, 15 Vasutas-szurkoló helyettesítette.

Az elmúlt 21 szezonból 18-at az elsőosztályban töltő vasgyáriak, a Merkantil Bank Liga idei kiírásában eddig, 4 meccs alatt 4 pontot szállítottak, de a mesterséges intelligencia szerint továbbra is a feljutás első számú várományosai. Mi pedig 4 meccs alatt csak egyet szereztünk, még az első fordulóban, javítani való tehát mindkét oldalon akadt.

Alaposan törhették a fejüket az edzők a héten, mert a hazaiaknál négy, nálunk pedig három helyen volt változtatás a Tiszakécske és Karcag elleni találkozókhoz képest. A DVTK amúgy másodszor kapott négy gólt a szezonban, mi pedig több, mint három éves NB II-es karrierünk alatt kaptunk másodszor ennyit. Az igazsághoz, pedig hozzátartozik, hogy sem a Diósgyőr, sem mi nem szolgáltunk rá múlt héten az ekkora különbségű vereségre, de hát ezen már kár siránkozni.

Szóval hazai részről Babinszky Bence, Molnár Gábor, az ex-BVSC-s Mucsányi Márk, nomeg Farkas Ruben kerültek a padra, helyettük ezúttal Bárdos Bence, Niklas Krone, Szabó Balázs és az ellenünk még Szegedről csak gólvetőként becézett Borvető került a kezdőbe. Kincses Ádám három helyen változtatott. A védelemből először maradt ki téli érkezése óta, ha nevezhető volt, a zsinórban 17x kezdő Lehoczky Roland, így a hátsó tengelyében, a kapitányi karszalag becses őrzői, vagyis Benkő-Bíró Norbert, régi cimborájával Paulo Vinicius-szal szerepelhetett. A támadó szekciónkban volt még két változtatás. A héten egy fiatal játékost köszönthettünk a BVSC fedélzetén, a Paksról kölcsönbe érkező, mindössze 17 éves Marosi Mátét, aki Vérten Milán helyén kapott lehetőséget, és nagyszerűen élt is vele. A másik csere, pedig hajazott az idén tavaszi indulásunkra. Vagyis eddigi kezdőnk, Farkas Balázs a kispadról érkezett, miután a tavasszal már beváló módszer szerint kezdőként – ahogy azt olvashatták is a felvezetőben – az ízig-vérig miskolci, de most már negyedik szezonját nálunk töltő Bacsa Patrik lefárasztotta egykori csapata védőit. Már pedig, még, ha ezt a játékvezető nem is annyira tolerálta, de nem nagyon bírták szabályos eszközökkel féken tartani, a szemlátomást erre a lehetőségre váró és jó állapotban lévő Bacsa Patrikot.

A 15. percben megszerezte első idegenbeli és összességében második, ismét vezetést érő gólját a szezonban a BVSC. Egy formás akció után még felszabadított a diósgyőri védelem, de Király Ákos passza Ominger Gergő elé került, aki nem sokat habozott, és jó 25 méterről kínálta meg a harmadik meccsén harmadik elkerülhető gólját kapó Gróf Dávidot, aki az elmúlt szezonban a Ferencvárosban, több győztes Európa-liga meccsen is remekül teljesített. Új csapatában azonban eddig nem igazán találja a fonalat, hiszen eddigi három meccsén kapott már gólt kapuját őrizetlenül hagyva a félpályáról, ellenfélnek adott labdából a saját tizenhatosánál, és most sem reagált a legszerencsésebben a távoli lövésre.

A bekapott gól érdekes módon nem zavarta össze a hazaiakat, hanem nagyobb energia befektetésre sarkallta őket és lényegében uralták a félidő második felét. A legnagyobb helyzet több veszélyes hazai támadás után a 28. percben érkezett el, Tamás Márk felívelése után, amikor Bokros már csak Petroffal állt szembe, de a kapus bele tudott kapni a labdába és sikerült végül a védőknek felszabadítani.

A második félidő is hazai nyomással indult, mi pedig kontrákra rendezkedtünk be. Az 55. percben Vass lövését tolta ki Petroff, két perc múlva pedig a szegediként számunkra keserű pirula gyáros Borvető fejelt nem sokkal a léc fölé.

Egy órányi játék után, a BVSC szakmai stábja változtatott, és látszatra úgy tűnt feladja a támadásokat Bacsa lecserélésével a Zugló. Lehoczky beállásával, szerkezetet váltva, három belső védőre állt át a csapat, de egyáltalán nem zárkózott el a gyors kontrák lehetőségéről. Ennek, pedig végül meglett az eredménye, mert a 70. perctől egyre görcsösebbé váló, csak a beadásokban bízó, de kidolgozott helyzetig, már el nem jutó hazaiak mellett, menetrend szerint érkeztek a Vasutas kontrák.

Az egyre türelmetlenebb 1500 fős hazai publikum, akik amúgy az első félidőben hangosan rázendítettek a „Hajrá BVSC” rigmusra, amit ezúton is köszönünk, a 78. percben láthatták az első vendég meccslabdát. Marosi ment el ekkor a bal oldalon, lövését Gróf védte, de a középre ütött kipattanóra Csernik érkezett, aki tizenhárom méterről nem sokkal ugyan, de kaput tévesztett.

Két perc múlva viszont végérvényesen eldőlt a meccs. A felezővonalnál veszített labdát a Diósgyőr, amellyel az egész mérkőzés egyik legjobb teljesítményét nyújtó Csernik indult el Gróf kapuja felé, majd Dénest ugratta ki, aki választhatott, hogy lepasszolja Marosinak, vagy megoldja egyedül a helyzetet, nos utóbbi mellett voksolva, a Farkassal tavaly társbérletben 9-9 találattal házi gólkirály Dénes meglőtte az új idényben első gólját.

A 90. percben még Csernik Kornél koronázhatta volna meg a mai teljesítményét, aki a bal oldalról csalta befelé magát lövőhelyzetbe középre, majd a tizenhat és feles magasságából tüzelt, de a léc alá tartó lövését Gróf bravúrral hárította, így végül maradt a remekül festő 0-2 az eredméynjelzőn, amellyel az egy évvel fiatalabb 1911-es harcos megleckéztette az 1910-es születésűt. Ha már évszámok: 1993, vagyis 33 év után győztük le ismét a piros-fehéreket! Az NB II-ben pedig, ahol az eddigi 11 meccsből csak egyszer tudtunk diadalmaskodni, kereken 70 évet kellett várni az újabb BVSC sikerre! Vagyis pont annyi időt, amennyi nyugalmat nyert Magyarország fél évezreddel ezelőtt, Nándorfehérvártól - Mohácsig.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztató hosszúra nyúlt, de érdemes megtekinteni, tanulságos, hazai részről a végtelenül csalódott, de roppant higgadt és szimpatikus edző Takács Péter válaszaiból, következik néhány szemelvény. Takács tavasszal a már biztos kieső DVTK-t még az NB I utolsó három fordulójára vette át, majd kinevezték erre a szezonra is, a visszajutást célul kitűző együttes élére.

„ Olyan mentális kútban van nálunk jó pár játékos, amit nagyon nehéz átbillenteni, úgy pedig pláne, hogy egyetlen egyszer sem tudtuk megszerezni a vezetést.

„Minden meccs előtt belelkesítem a játékosokat, ezt a hetet is mentális coach-al indítottuk, de én magam is pszichológusként próbálok hatni rájuk, egyelőre az látszik, hogy ez kevés, pedig már mindennel próbálkozok.”

„ Ebben az osztályban teljesen más Diósgyőr-játékosnak és edzőnek lenni, mint bárhol máshol. Ez a klub kilenc hónapja nem nyert meccset hazai pályán, (2025.12.06-án a mikulás hozta meg az utolsó hazai győzelmet a Nyíregyháza ellen) éppen ezért még mindig vannak itt gyászoló játékosok, akik jó pár NB I-es szezonnal a hátuk mögött találkoztak a valósággal, hogy nem érkezett értük ajánlat a nyáron az első osztályból. A csapat váza ebben a fázisban van, egy olyan klub címerének oltalma alatt, amelyiknek az NB I-ben kellene lennie”

„ Ennél a klubnál van menny és van a pokol, mi utóbbiban vagyunk, már jó régóta, és most karaktert mutatni a pályán ebben a helyzetben nagyon nehéz.”

„ Egy valamit tudok, ha én vagyok az oka annak, hogy nem nyer a csapat, akkor én nem fogok ennek az útjába állni. Én a felnőtt futballban egy nullkilóméteres edző vagyok, egy miskolci srác, egy ízig-vérig diósgyőri. Amikor elkezdtem edzősködni, nekem ez volt az álmom, hogy itt egyszer vezetőedző legyek. Ezt egy nagyon nehéz helyzetben tavasszal megkaptam, majd a vége az lett, hogy nyáron is én maradtam az edző. Ennek az okát nem tudom, de azt tudnotok kell, hogy én úgy álltam neki ennek a szezonnak, hogy azt sem tudtam mennyi a fizetésem, és azt sem, hogy ha azt mondják, hogy viszlát, akkor hogy bontok szerződést, mert meg se néztem. Nekem ez sokkal többet jelent a pénznél, ez a kispad sokkal többet jelent bárminél!”

A BVSC-nek, pedig ez a győzelem jelent nagyon sokat. Kincses Ádám vezetőedzői kinevezése óta első győzelmét aratta, de már az összes nagy skalp begyűjtése alatt a kispadnál tevékenykedett, úgy tűnik jó hatással van rá is, ha imponáló környezetben, nagy csapat ellen irányíthatja a sárga-kékeket.

"Amikor az indulás előtt megtudtam, hogy ez a kilencvenkilencedik meccsünk az NB II-ben, akkor felcsillant a szemem, mert a kilences és a kilencvenkilences a szerencseszámom, úgy hogy még inkább átfutott az agyamon, hogy miért ne lehetne a mai az első győzelmem vezetőedzőként, még ha a terveimben azért az szerepelt, hogy nem kell a diósgyőri kirándulásig várni. A csapat az egész heti munkáért elismerést érdemel, átérezték mennyire fontos nekünk, hogy mi innen három ponttal távozzunk, mert nem úgy indult a szezon, ahogy elterveztük. Igazi csapatmunkával tudtuk megszerezni a góljainkat, és megtartani az előnyünket, ami nem volt könnyű, mert a meccs bizonyos szakaszaiban éreztük, hogy a Diósgyőr komoly nyomást gyakorol ránk. Ennek volt köszönhető az is, hogy a 60 percben belenyúltunk a mérkőzésbe és átálltunk három belső védős rendszerbe. Fordulópont volt, hogy ezután ennyire stabilak tudtunk maradni, és ezzel már láthatóan nem tudott mit kezdeni az ellenfél. Köszönöm a csapatnak, hogy egy ennyire komoly tradícióval bíró csapat otthonában ajándékoztak meg ezzel a győzelemmel, bár az elmúlt években is az volt a tapasztalat, hogy a nagy csapatok ellen valahogy mindig többlet motivációnk van és ez az eredményeinkben is megmutatkozik. Sajnos nem lehet minden héten rangadókat játszani, a feladat az, hogy az összes találkozónak átérezzük a jelentőségét. A mai nap az ünneplésé, utána pedig készülünk a 100. meccsre. és most már a hazai közönségünket is szeretnénk győzelemmel megörvendeztetni!"

Így legyen! Szép volt fiúk és várunk mindenkit most szombaton 16:00-tól a Szőnyi útra az ellen a Nagykanizsa ellen, amelyet a 2021/22-es szezonban az NB III-ban két meccsen 4-1-es és 6-1-es különbséggel vertünk! Hajrá, BVSC!