Góllövésben nincs hiány, ha itt van nekünk Tóth Milán
Tíz forduló után 8 góllal vezeti az NB III Keleti csoportjának góllövőlistáját a BVSC támadója Tóth Levente Milán. Idén nyáron nem ment végbe akkora átalakulás a felnőtt csapat keretében, mint egy évvel korábban, de támadó poszton ezúttal is megújult a csapat!
Murai Márk és Kokenszky Norbert örökébe új befejező ember lépett, aki már eddig is többször meccset eldöntő góllal örvendeztette meg a zuglói szimpatizánsokat. Néha a műsorközlő élete sem egyszerű, hiszen az MLSZ adatbankja alapján, három, légiósok esetében akár négy- vagy öt névvel is anyakönyvezett játékos kerül be a találkozók jegyzőkönyvébe. A labdarúgó is azt szeretné, ha az általa legtöbbször használt keresztneve hangozna el a publikum számára. A magyar futballisták esetében ez általában az első keresztnév szokott lenni, de nem egyszer érte már meglepetés az embert, amikor a csapat valamelyik stábtagjával egyeztetve kiderül, mégsem az a nyerő. A BVSC-nél tavaly Takács Zsombor esete volt különleges, akinek Zsolt az első keresztneve, de a Zsombort használja, idén pedig Tóth Levente Miláné, akitől most első kézből meg tudjuk, hogy ő akkor most Levente vagy Milán?
„Határozottan Milán. Édesapám és édesanyám amikor megszülettem összeveszett azon, hogy mi legyen a nevem. Akkor apukám nyert, mert őt is Leventének hívják és ez lett az első keresztnevem, de valójában anyukám, mert végül kiskoromtól kezdve mindenki Milánnak szólít. Mondhatni, hogy rossz lett a sorrend, de most már ezzel fogok együtt élni és nem szeretném megváltoztatni” – mondja nevetve támadónk.
A 25 éves csatár újpesti nevelés, az elmúlt 7 éve azonban elég zaklatottan alakult, hiszen 10 csapatban is megfordult ez alatt az idő alatt. Volt, hogy többször szezon közben kellett váltania, vagy új csapat után néznie.
„Az a bajom sajnos, és legtöbbször ez volt a klubváltásaim oka, hogy ahol eddig voltam, ott szinte mindig kihúzták a dugót, elfogyott a pénz, és váltani kellett. Ez az utolsó állomáshelyemen Vácott sem volt másképp, de nagyon örülök, hogy szerencsére sikerült ide kerülnöm és olyan itt a légkör, hogy úgy érzem mintha már több éve itt futballoznék, ennek is köszönhető, hogy jönnek a gólok meccsről-meccsre.”
Milán pedig nem könnyű örökséget vett a nyakába, hiszen sorrendben Murai Márk 29, majd Kokenszky Norbert 41 góllal zárta a BVSC NB III-as idényeit. A leghűségesebb fanatikusok legnagyobb problémája egyelőre az lehet, hogy az előbbi gólvágók nevére rímelő kedvenc rigmusukat, idén nem tudják a gólok után harsogni, szerencsére azonban a magyar nyelv tárháza kimeríthetetlen és reméljük a góltermés is az lesz.
„Tisztában vagyok vele, hogy Norbi mit hagyott itt, de azt gondolom, hogy azt nem lehet még egyszer megcsinálni. Az egy ilyen év volt a számára, én örülök, ha annak a mennyiségnek a felét meg tudom szerezni, viszont fontosabb, hogy év végén ott legyünk abban a pozícióban, ami a célunk. Őszintén szólva engem egyáltalán nem foglalkoztat, hogy ki van mögöttem, vagy előttem a góllövőlistán, nekem az a lényeg, hogy nyerni tudjunk, akár gólt lövök, gólpasszt adok, vagy szimplán jól játszom, nekem az a fontos, hogy egy sikeres csapatban szerepelhessek.”
Valószínűleg csak a kérdezőnek meglepetés, hogy mennyire kicsi a világ a labdarúgóknál, és hogy Milán mennyire tudatosan készült arra, hogy az NB III-ban hol szerepelhessen, ráadásul ehhez még baráti tanácsra sem volt szüksége, pedig mint kiderült, utóbbi nem más, mint egykori támadónk.
„Norbival napi szinten kapcsolatban vagyok, jóbarátok vagyunk az életben, együtt kávézunk és töltjük a szabadidőnket. A klubváltásban amúgy nem kellett segítenie, vagy tanácsot adnia, mert már tavaly is kijártam BVSC meccsekre. Tudtam, hogy hova jövök, sok játékost ismertem, sajnáltam, hogy tavaly nem sikerült a feljutás, de biztos voltam benne, hogy jó helyre kerülök.”
A Jászberény ellen pályafutása egyik leggyorsabb és legfurcsább gólját szerezte, a Vasas ellen duplázott, de többször is lőtt már vezető gólt. Eddigi legfontosabb gólja a BKV Előre ellen 0-0-nál a 82. percben szerzett győztes találat, amit az esőtől ázott talajon, látványos térden csúszós gólörömmel tett még emlékezetesebbé.
„Nem mindig szép játékkal nyerünk, de a fontos a győzelem és hogy nem kapunk gólt, vagyis hátul is jól csinálják a srácok a dolgukat. A BKV ellen a végén találtam be, azért is örültem annyira a gólnak, most az elején, bár igazából magam sem tudom, hogy történt. Felmentem zavarni, ami a feladatom, a srác elcsúszott, elém került a labda, onnan meg már tudtam, hogy csak be kell passzolnom.”
Az igazán nagy kihívás úgy fest ezután jön, hiszen szépen sorjában a BVSC mögött lévő csapatok következnek, előbb a Körösladány, azután a DEAC. A zárókérdés úgy szólt, hogy nekünk itt van a helyünk?
„Minimum” – mondja mosolyogva Milán. „Szerda-vasárnap mondhatni csúcsterhelésben játszunk, ráadásul élmezőnyben lévő ellenfelek következnek. Győzni kell most is, és azután is muszáj lesz, mert jön a DEAC, és úgy érzem őket kell nézni ebben a bajnokságban, de ezzel a játékkal, küzdeni akarással meg kell tartanunk a helyünket. Közösségként is úgy gondolom, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, illetve sírnunk szerencsére eddig nem kellett, úgyhogy csak nevetünk.”
Sok sikert kívánunk a csapatnak! Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos