Az őszi utánpótlás sikerek felelevenítésében elérkeztünk a legidősebb női labdarúgó korosztályhoz, akik talán nem túlzás azt állítani a teljes női szakág legzajosabb sikerét aratták ősszel, hogy miért is? A főszereplők segítségével mutatjuk!

Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a tavalyi 9. hely és összesen négy győzelem után idén ősszel a dobogó második fokáig száguldott a Csapó Gábor vezette Zugló Expressz.

„Mivel a felnőtt csapatunk kft-be való beléptetésével, megszűnt a fel-, illetve visszajátszás a felnőtt és az ifi korosztály között, ez mindkét irányba problémát jelentett. Az U19 három meghatározó játékost is veszített ezzel, akik a felnőttek között szerepeltek, de nagyon precíz munkával Gábor összerakott egy olyan brigádot, amellyel jó futballt játszik és ez eredménnyel is párosul. Tulajdonképpen egy óriási mentális lökést is kaptak úgy látom, miután az első meccsen a kapusunk Huszár Boróka súlyos sérülése nagyon összerántotta a társaságot. A felső korhatárnál jóval fiatalabb, zömében 15, 16 éves kislányok ezáltal is csapattá érettek és a taktikai feladatok elsajátítása mellett, megtanultak egymásért küzdeni” – fogalmazott a szakágvezető Steer Ferenc.

Az ősz valóban a rossz emlékű Kispest elleni meccsel indult, amikor kapusunk súlyos vállsérülést szenvedett és az egész őszi szezonra kidőlt a sorból, az előzmények azonban régebbre vezetnek vissza, a tavalyi csapat sebezhetőségére, amire a csapatkapitány Bottyán Mercédesz világított rá.

„Boró sérülése nagyon nagy trauma volt nekünk, ha lehetne azt a meccset törölném is az emlékezetemből, de később úgy voltunk vele, hogy már csak miatta is megmutatjuk és küzdeni fogunk, hogy ő büszke legyen ránk. A lelki motiváció mellett pedig Gábornak rengeteget köszönhetünk, mert olyan szintre hozott fel minket, amire én nem is számítottam, sokkal gyorsabban jöttek az eredmények ezáltal, mint gondoltam. Tavasszal kezdődött ez a folyamat, de akkor még volt egy Szücsink – Szűcs Alexandra, az akkori kapitány, aki 11 gólt lőtt – és egy Hidasi Noémink – legeredményesebb csatárként 8 góllal zárt – akik ősszel már nem voltak velünk. Viszont az önbecsülésünk akkor kezdett feléledni, mert nem akartuk tovább tűrni, amit az ellenfelek éreztettek velünk a pályán, hogy mi vagyunk azok, akiket el lehet tiporni és porig lehet alázni.”

Az említett edző Csapó Gábor is messzebbről indítja a múltidézést, és annak ellenére, hogy ilyen-olyan okok miatt fontos elemek hiányoztak a nagy egészből, az alapok úgy fest mégis stabil lábakon álltak.

„Tavasszal voltak jelek, amelyek azt mutatták jó úton haladunk, mert akiktől múlt ősszel még simán kikaptunk, tavasszal már szoros meccset játszottunk velük. Az, hogy voltak személyi változások és elmennek játékosok az benne van a pakliban, de én mindig csapatban gondolkodom. Amit első sorban sikerült elérnem, az annyi, hogy menjenek, küzdjenek, ne adják fel soha, dolgozzanak és ne törjenek le a vereségtől. Azt azért nehéz volt sokaknál elérni tavaly, hogy ne feltétlenül az eredményt nézzék, hanem higgyék el, hogy meg lesz a munkának a gyümölcse. Ez mostanra jött össze. Mindenki azt mondja ez az ősz a vártnál jobb eredményt hozott, én meg azt, hogy reménykedtem ebben, mert igaz, hogy nem vagyunk sokan, de számomra, ami kell egy csapathoz, az megvan ebben a garnitúrában.”

A csapatba a nyáron azért erősítés is érkezett, a hatalmas munkabírású Laczkovszki Zsófi személyében. A középpálya fáradhatatlan harcosa Vácról került Zuglóba és úgy vélekedett, játékban eleinte nem ment minden zökkenőmentesen. 

„Az edzőmeccsekre és az első bajnokikra nem szívesen emlékszem, valahol a 3. meccstől éreztem azt, hogy a beilleszkedésem megtörtént és kezdem megtalálni egyre jobban az összhangot a társakkal. Azt hiszem az állóképességemmel tudtam a legtöbbet hozzátenni a nagy egészhez. Az Astra meccsen jött elő igazán először, hogy játékban és támadásépítésben is egyben van a csapat.”

Itt aratta legfölényesebb 7-1-es győzelmét a BVSC, az edző szerint is ez volt az a meccs, amelyre azt mondta, hogy ez már futball. Valójában azonban a siker kulcsa abban volt keresendő, hogy az Újpest elleni rangadó második félidőjét leszámítva, nagyon biztos lábakon állt a csapat védekezése.

„Védekezésben és a középpályán erősödtünk meg, elől pedig megtaláltuk azokat a játékosokat, akik meccseket tudnak eldönteni. Nagy kihívás volt a szezonra nézve, hogy az első meccsen elvesztettük a kapusunkat, miközben a másik is sérült volt, és Varga Bettit se vittük vissza, ami akár kézenfekvő megoldásnak is tűnhetett. Úgy voltam azonban vele, hogy a védekezést kell nagyon megszervezni, és azt a váratlan lépést hoztam meg, amire nyilván Almásy Petra sem készült, hogy középpályásként őt állítottam be a kapuba, ami bejött, mert a védők megnyugodtak és mertek hazapasszolni, mivel tudták, hogy meg tudjuk játszani a labdákat.

A taktikában és az egységességben volt az erőnk. Megértették a játékosok, hogy nem mindig azon a poszton szerepelnek, ahol ők szeretnének, hanem amit az adott helyzet megkíván. A legjobb példa erre Petró Dóri esete, akit a jobb oldalról bevittem belső védőnek, amikor ezt először előadtam neki, akkor úgy nézett rám, hogy azt hittem nem jön többet edzésre. Szerencsére vette a lapot és számomra ő az a játékos, aki a fejlődésével a legjobban meglepett, ezért is hívtam őt be erre a kis beszélgetésre” – fogalmazott Csapó Gábor.

Azért a megfelelő játékosok megtalálása nem volt annyira magától értetődő, mint az utólag annak tűnhet, hiszen a kapitányi és a befejező csatár szerepkörre, több új igazolás nem lévén, a legjobb megoldást a csapaton belül kellett keresni. Az edző itt sem a legkézenfekvőbb dolgokba kapaszkodott, hiszen a kapitányi karszalagot az egyik legfiatalabb játékos Bottyán Mercédesz örökölte meg, a góllövő szerepkört pedig, a kapus poszttal korábban nem csak kacérkodó, de tavaly NBII-es felnőtt meccseken is védő Varga Bettina vállalta magára.

„Nyáron volt egy beszélgetésünk Gáborral, ahol említette, hogy három jelöltje van a csapatkapitányi posztra: Betti (Varga Betti), Jázmin (Nádas Viktória Jázmin) és én, és a felkészülés alatt nyújtott teljesítmény alapján fog dönteni, és azt nézi, hogy ki az, aki soha nem adja fel és küzd a végsőkig. Azt már nem árulta el, hogy végül miért engem választott, de azt tudtam, hogy onnantól minden egyes edzésen és edzőmeccsen úgy mentem, hogy hiába idősebbek nálam sokan a csapatból, nekem kell példát mutatnom és stabilitást adnom” – mondja a kapitánnyá választott és a 16. születésnapját a napokban ünneplő Bottyán Mercédesz.

„Nagyon jó érzés, hogy ennyi gólt tudtam rúgni, engem is meglepett, úgy is mondhatnám miután én tavaly még sokszor kapus voltam, és inkább kaptam a gólokat, hogy ezt tervezni nem lehetett, de örülök neki, hogy így alakult” – mondja a kapusból lett csatár Varga Betti.

„Jó labdákat kaptál a középpályásoktól” – szól közbe viccesen Zsófi

„Együtt van a csapat, látjuk mi kell a fejlődéshez, és ezt a tabella is mutatja. Kedvencem a Soroksár meccs volt, azt a találkozót 5-10 perccel a vége előtt sikerült megfordítani és eldönteni, az volt az első győzelmünk és ez nagy lökést adott a továbbiakra, hogy ha őket meg tudtuk verni, akkor az irány helyes. Jó így pihenni menni, tavasszal is szeretnénk legalább megtartani a második helyünket, vagy még feljebb lépni a tabellán” – fogalmazott a fél szezon alatt 12 gólt termelő támadó Varga Betti

A csapat leginkább küzdeni tanult meg ezen az őszön, hiszen a szoros meccsekből javarészt a vasutas hölgyek jöttek ki jobban, a tavaszi bravúros győzelem után, most is felülmúlta a BVSC a Soroksárt, és a Vasas ellen is vert helyzetből fordítottak a lányok. Az eddig említett játékosokon túl, de a teljesség igénye nélkül megemlítendő, hogy Dóczy Szilvi lett 5 góllal a második legeredményesebb, Forgács Nelli pedig kispályán, ¾-ed pályán és nagypályán, összesen három korosztályban és négy bajnokságban is szerephez jutott.  Nem csoda, hogy ez a csapat, melynek egy része futsalban a szomszédos rákospalotaiakat is erősíti, várta talán legjobban a szezon végét, ugyanakkor nagyon bizakodóak a lányok a jövőt illetően.

„Kevesen vagyunk ez tény, így minden áldott hét eleje úgy kezdődik, hogy négyen-öten rehabon vagyunk és azon dolgozunk, hogy valahogy összedrótozzuk magunkat a következő hétvégére. Én most már úgy vagyok vele, hogy magasra tettük a lécet, de bárkit meg tudunk fogni tavasszal, mert nem érzem, hogy jobbak lennének nálunk az ellenfelek. Továbbá van még egy benyújtatlan számlánk is, az első Honvéd meccsen történtek miatt, amit megbeszéltük, hogy sportszerű keretek között, de idegenben fogunk rendezni” – fogalmaz a kapitány.

„Borót persze nagyon várjuk vissza, de én most annak örülök, hogy vége a szezonnak, mert ezt sokáig már nem tudtuk volna húzni ennyi sérülttel. Nagyon fontos, hogy mindenki pihenje ki, és hozza rendbe magát, hogy januárban újult erővel kezdjük a felkészülést, mert akkor fog eldőlni igazából a sorsunk, hogy milyenek leszünk tavasszal. Amikor összerántasz egy csapatot és újat mutatsz nekik, az mindig plusz dolgokat tud adni, és ha jól adod elő felkelti a játékosok figyelmét, de januártól ez arról szól majd, hogyan tartsuk meg a mostani helyünket. Szeretek mindig csak a következő feladatban gondolkodni, de ha a lányok előre néznek és komoly terveket szövögetnek, akkor én azt mondom, hogy ha megmarad a második hely, de az Újpestet megverjük, az nekem felér egy aranyéremmel” – zárta a kisebb kerekasztalbeszélgetést az edző Csapó Gábor

További sok sikert kívánunk a csapatnak! Hajrá BVSC!

Léderer Ákos