NB II-es labdarúgóink gőzerővel készülnek a már bajnok Nyíregyháza ellenei vasárnapi megméretésre. Pár hete kinevezett vezetőedzőnkkel, Kincses Ádámmal beszélgettünk a találkozó előtt!
Csapatunk háza táján komoly változások álltak be az elmúlt hetekben, hiszen a vezetőedzői posztról lemondó Szekeres Tamás helyét, az elmúlt éveket már felnőtt együttesünk mellett töltő, és a megbízott vezetőedzői posztra ősszel már egyszer kinevezett Kincses Ádám, ezúttal a szakmai igazgató Kisteleki Istvánnal karöltve tölti be. Az elmúlt két forduló, az új szakmai felállással két győzelemmel párosult, mellyel ismét levegőhöz jutott csapatunk a bentmaradásért folytatott küzdelemben. Izzasztó három forduló vár még a labdarúgókra, de ha sorrendben harmadszor is győzni tudna a csapat, vagy megismételné legjobb őszi periódusát, amely 4 meccsből 3 győzelem volt, óriási lépést tenne a másodosztályú tagság megőrzéséért. Kincses Ádámmal beszélgettünk egy délelőtti edzést követően a Tatai úti edzőkomplexumban, az elmúlt két meccsről, az új szakmai felállásról, a hátralévő három fordulóról és a csapat legújabb szurkolójáról is.
Mit mond számodra az a dátum, hogy 2023. október 29-e?
Az volt a Csákvár elleni idegenbeli mérkőzésünk, és egészen most hétvégéig az utolsó győzelmünk vendégként. Azért is volt emlékezetes az a győzelem, mert Kelemen Patrik kiharcolt tizenegyesét, Hidi Patrik a 94. percben váltotta gólra. Még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut az a meccs és persze az utána lévő fél éves böjt.
Lehet, hogy az volt a titok, hogy te voltál akkor is a vezetőedző?
Ha sikerült hozzátennem valami pluszt annak örülök, de a legfontosabb az volt, hogy a négy meccses vereségszéria után nyertünk most a Csákvár ellen, utána pedig Kozármislenyben.
A Csákvár lett végül az a csapat így a szezonban, amelyet végső soron oda-vissza sikerült legyőznünk, a BVSC edzői közül, pedig a szezonban neked pozitív a mérleged: 11 meccs, 5 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség. Mennyire lepett meg, amikor néhány hete kiderült, hogy újra vezetőedzői szereped lesz?
Bennem is megfordult ennek a lehetősége, valahol számoltam vele, nagyon örülök, hogy a vezetőség nekem szavazta meg a bizalmat. Nem az a része a nagy kihívás, hogy újra megkaptam ezt a szerepkört, hiszen évek óta része vagyok a csapatnak, inkább a helyzetünk miatt nevezhető ez nehéz feladatnak. Vonal alatt voltunk még két fordulóval ezelőtt, és ha globálisan nézzük, a másodosztályba 22 év után visszatérő klubunk, egyetlen újoncként, egy négy kiesővel megspékelt bajnokságban kell, hogy megkapaszkodjon, és ez nem egyszerű feladat.
Amikor megtudtad az új felállást, hogy a szakmai igazgató Kisteleki Istvánnal dolgoztok együtt az edzéseken, meccseken, kvázi edzőpárosként, azt hogy fogadtad?
Megtiszteltetésnek éltem meg, hogy egy ilyen tudású, komoly edzői tapasztalatokkal rendelkező szakemberrel dolgozhatok együtt. Az első időszakban is közösen dolgoztunk, ez pedig most még intenzívebb lett, így örömmel vágtam bele ebbe a feladatba, és a teljes edzői stáb úgy érzem pozitív légkörben dolgozik, mindannyian bízunk benne, hogy sikerül teljesíteni a kitűzött célt.
Korábban Urbán Flórián mondta, hogy az edzői csapatban betöltött szereped szerint te voltál a „jó zsaru”, aki ápolta a játékosok lelkét, akihez mindig lehetett fordulni, és ezt a szerepet, te élvezed is, mennyire kell most „rossz zsarunak” is lenni, vagy azt a szerepet Kisteleki István viszi el?
Számomra mindig is kiemelten fontos a játékosok mentális egészsége, a csapatkohézió kialakítása, a bizalom kiépítése, csak így tudunk haladni a kitűzött célunk felé. Abban a helyzetben pedig amiben vagyunk, azt a döntést hoztuk, hogy minden pozitívumba belekapaszkodunk, mind a ketten a megerősítéseket küldjük a játékosok felé, és az egész heti munkát ezen a mezsgyén építjük fel, úgy, hogy ha innen nézzük, akkor mindketten a „jó zsaruk” vagyunk, de természetesen, ha van valami kirívó eset, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, akkor azt megbeszéljük. Most csak egy út van a szakmai dolgok mellett, az pedig a pozitív gondolkodás közösségi erejébe vetett hit.
Ez láthatóan sikerült az eredmények alapján, de hogyan összegeznéd az elmúlt két meccset?
Mind a két találkozót jó volt megélni, mert az edzés az csak egy eszköz, de a sikerességünket a mérkőzés határozza meg. A legfontosabb, hogy taktikailag stabilizálni próbáltuk a csapatot, nekünk eddig is ebben volt a legnagyobb erőnk. Ami mindenképp dicséretes, hogy a csapat maximálisan beállt a taktika mögé, és amit elterveztünk, azt sikerült megvalósítani a pályán. A Csákvár ellen szerzett lendületet tovább tudtuk vinni, a kozármislenyi győzelem pedig egy komoly fegyvertény, hiszen nagyon sikeres szezont futnak a baranyaiak, és a nagy csapatokon is rendre fogást találtak korábban, szerencsére rajtunk, nem tudtak.
A 80. perc tájékán sem inogtál meg, mert kiindulva a korábbi idegenbeli meccseinkből, vezetni 8 alkalommal tudtunk idegenben, de csak két meccset nyertünk meg ezekből, tavasszal pedig egyet sem.
Annyira nem hegyezném ki csak a végjátékra a dolgokat, ma már egy trend, hogy a hosszabbítás nem tudhatod meddig tart, és így nem lehetsz biztos a dolgodban, akkor sem, ha vezetsz. A stabilitás megtartása végig fontos volt, a mi esetünkben ráadásul most kiváló volt a helyzetkihasználásunk is, és a végén ezúttal nem mi kaptunk gólt, hanem mi tudtunk rárúgni egyet, nagyon örültünk, hogy végre megtört tavasszal a jég, idegenben is.
Vasárnap az újdonsült NB II-es bajnok érkezik hozzánk, kapnak sorfalat?
Azt beszéltük meg, hogy ezt a gesztust természetesen mi is megtesszük az aranyérmes felé. Hatalmas dolog a Nyíregyháza feljutása, de engem nem lepett meg, még ha a tavalyi év nem is ezt mutatta. Érdekes, hogy a három tavalyi osztályozós csapat közül a Nyíregyháza bajnok lett, a Kozármisleny szintén az élmezőny tagja, a harmadik NB II-es csapatot a Szentlőrincet, meg mi vertük ki, úgy, hogy ha ebből indulunk ki, akkor reméljük nekünk is happy end lesz a vége. A Nyíregyháza már bajnokként jön ide, és látva a meccseiket, teljesen megérdemelten érték el a céljukat, viszont mi is el szeretnénk érni, ehhez pedig, bajnokverésre van szükségünk.
Azért nekünk sem kell nagyon visszamenni az időben, hogy tudjuk milyen bajnoknak lenni, tavaly az ünneplés során kicsaphatták a srácok a biztosítékot, majd ki is pihenhették magukat, és amennyire tudom, ez most a szabolcsiaknál is így volt. Ez ilyenkor magától értetődő?
Hatalmas eufória lesz úrrá ilyenkor a játékosokon és mindenki felszabadul a feszültség alól. Nagyon feszes az idegrendszer az utolsó lépések előtt, ezért is mondják, hogy azokat a legnehezebb megtenni, ezt mi is tapasztaltuk tavaly, ráadásul rövid időn belül kétszer is. Mi április közepén már bajnokok voltunk, viszont az ünneplés ellenére nekünk újra meg kellett feszülni és csak júniusban az osztályozó után lett vége a szezonnak, így az volt az igazi eufória számunkra. A Nyíregyháza helyzete más, ők már felszabadultan léphetnek pályára, de biztos vagyok benne, hogy készülnek ellenünk, és a játékosok egyénileg is meg akarják mutatni, hogy nekik a jövő évi NB I-es keretben van a helyük.
Mit lehet kezdeni egy olyan csapattal, amely elképesztően fizikális és az átlagmagassága egy kézilabda, vagy egy vízilabda csapat méreteivel vetekszik?
Megerősíthetem, hogy ez így van, fizikálisan is ott a helye a Nyíregyházának, ahol a tabellán. Viszont ősszel találkoztunk már velük, vannak személyes tapasztalataink, azt sem felejtjük, hogy volt ott egy szabályos gólunk is, amely nem került fel az eredményjelzőre. Az erényeink nekünk is megvannak, a stabilitás most is lényeges, hiszen a mi profilunk nem az, hogy hátrányból fordítjuk meg a mérkőzéseinket.
Mennyire foglalkoztat, hogy nekünk nincs olyan gólvágónk, aki tucatszám lövöldözné a gólokat, bár ha azt vesszük a Nyíregyháza sem úgy lesz bajnok, hogy egy valaki harmincszor beköszönt volna az ellenfeleknek, szóval így is meglehet vívni a csatákat?
Nyilván tudnánk értékelni, ha a mi helyzetünkben lenne két tíz-tíz gólos játékosunk, mint a Nyíregyházának, és mi is számolgattuk, hogy valóban Mucsányi Márk öt góllal a legeredményesebb. A góllövés egy tudomány, képesség, érzék és önbizalom kérdése is, hogy ha odakerülsz a kapu elé, akkor azt kihasználd, de ha megfordítom a dolgot, az a csapat erejét mutatja, hogy így is küzdünk a céljainkért és ha mindenki a maga pici gólját beleteszi a közösbe, azzal el is érjük azt.
Ha már a célnál tartunk, három forduló van hátra, és úgy alakultak az eredmények, hogy van egy tisztességes előnyünk, vagyis mondhatjuk, hogy látjuk már az alagút végét?
Sokat tettünk azért, hogy visszajöjjünk a kieső helyekről, nem vagyunk telhetetlenek, de most már meg akarjuk tartani azt a helyezést, ami a miénk. Tavaly a feljutás volt a cél, most az NBII-es tagság megőrzése, és azt érzem, hogy mindenki egy emberként ezért dolgozik, és tesz is azért, hogy ez megvalósuljon. Ahogy mi is keressük, úgy a szurkolóink is próbálnak új impulzusokat adni nekünk, amiért mi nagyon hálásak vagyunk. Legutóbbi hazai meccsünkön feltűnt a lelátón a BVSC szerelésbe öltöztetett legújabb drukkerünk, ezek a momentumok és az, hogy a klub utánpótlás játékosai is szép számban buzdították a csapatot, nagyon megerősítenek bennünket abban, hogy a nehéz helyzetek és a közös cél összekovácsol mindenkit a BVSC-nél.
Egy csapásra lett kicsik és nagyok kedvence, szurkoló táborunknak legújabb tagja, akinek becsületes neve „Zugesz Brumi”, a tervek szerint nem csak hazai pályán, de idegenbe is elkíséri csapatunkat. Szurkolóink lázasan készülődnek, hogy az utolsó idegenbeli mérkőzésre Tiszakécskére is minél többen elkísérjék a vasutasokat, mindenekelőtt azonban most vasárnap 17 órától a Szőnyi úton szeretnénk megtenni a következő nagy lépést a bajnok Nyíregyháza ellen, a céljaink megvalósításához. Legyünk minél többen, és biztassuk labdarúgóinkat minél hangosabban a lelátókról. Hajrá BVSC!
Léderer Ákos
