Idén nyáron komoly átalakuláson ment keresztül a BVSC női labdarúgó szakosztálya, amely most már évtizedes múltra tekint vissza. Ami a kirakatot illeti, egy év szünet után ismét elindul az NB II-es pontvadászatban felnőtt csapatunk!
Továbbá az állandóságot jelentő területi bajnokságban ott lesz a háromnegyed pályás alakulat is. Komoly kihívás az utánpótlás felépítése is, az U14-U16-os korosztályokat Bursi Gábor, az U19-es csapatot Szarka Zoltán viszi tovább. Az NB II-es felnőtt csapatot idén nyártól Szűcs Richárd irányítja.
A női futball több szempontból is különleges szelete a magyar labdarúgásnak és nyilván leginkább azért, mert az ebben szerepet játszók zöme, felnőtt szinten is szerelemből és elköteleződésből áldozzafel erre a szabadidejüket. Magyarországon a megélhetés csak egy nagyon szűk rétegnek biztosított, és az anyagi juttatás is a lányok felé csak a másodosztály első felében jöhet szóba. Így azután az emberi kapcsolatok és leginkább az edzők iránti bizalom határoz meg szinte mindent. Azért fontos ezt leírni, mert az elmúlt évek átalakulásait viszonylag közelről követve, elmondható, hogy több kötetes kalandregényt lehetne megtölteni abból, ami végbement ezen a téren például a BVSC-nél is.
Azért nem kell megijedni, nem most fogok hozzá mondjuk a „Bűn és bűnhődés” újraírt változatához, de azért az olvasási időnk nem is három perc húsz másodperc lesz. A BVSC női szakágának felemelkedése egyértelműen összefonódik Steer Ferenc nevével, ahogy előbb felnőtt szinten NB II-es csapattá kovácsolta a lányokat, majd ott is a középmezőny tagjává, de tetszik nem tetszik az is, ahogy az ő hívó szavára, a 2021-22-es szezon után felnőtt csapatunk atomjaira esett szét.
Jelenleg az újjáépítés fázisa tart, paradox módon pedig a helyzet az, hogy a csapat egy jelentős részét annak a klubnak a labdarúgói adják, ahová múlt nyáron került át innen a játékosok nagy része. Persze most mondhatnám az örökbecsű BVSC-s mondást, hogy akit a mozdony füstje egyszer megcsapott… na de róluk, akik néhányan maradtak, vagy visszajöttek, majd a következő fejezetben írok.
A női csapat új vezetőedzőjét Szűcs Richárdnak hívják, aki 34 esztendős, gyerekkorától főszerepet játszik életében a labdarúgás, előbb játékosként, szinte mindvégig a Diósd együttesében, majd egy évtizede most már edzőként is. Végig járta a lépcsőfokokat a legkisebbektől, az utánpótlás korosztályokon át, egészen a felnőttekig, vezetőedzőként ez tavaly nyáron a Pénzügyőr felnőtt női csapatának irányításában csúcsosodott ki, hogy miként lett belőle a BVSC NB II-es női csapatának vezetőedzője, azt már ő meséli el.
Tavaly nyáron, hogy lettél te a Pénzügyőr női csapatának vezetőedzője, akkoriban, voltak olyan „szirén” hangok, amely a BVSC-s lányok átcsábításában is szerepet játszott, hogy Könczey Zsolt vezeti majd a csapatot?
Igen, ez így történt. Én Zsoltival dolgoztam már együtt a Kelen SC-nél, ő télen távozott, de kapcsolatban maradtunk, múlt nyáron pedig csapatot kerestem, és ő szólt, hogy lenne ez a lehetőség, mert végül úgy alakult, hogy nem tudja elvállalni ezt a munkát, és valamikor július közepén adódott úgy, hogy beajánlott engem, leültünk Steer Ferenc sportigazgatóval és gyorsan megegyeztünk. Nekem ez egy teljesen új, komfortzónából való kilépés volt, mert bár az öt évesektől kezdve végig jártam szinte az összes korosztályt, de női csapattal még soha nem dolgoztam.
Mi volt a legnagyobb különbség, én azt látom, hogy a lányoknál a lelkekre kell tudni hatni, viszont, ha ez megvan, akkor szinte elmennek a falig is az edzőjükért?
Ez szerintem is, így van. Ennek is köszönhető, és így utólag örülök is, hogy elkezdtem dolgozni a női labdarúgásban, mert nagy feladat, de egyben hálás is. A legfontosabb, hogy a bizalmat kialakítsam velük, erre volt egy évem, amire most építhetek.
Az mennyit számított, hogy végül is egy összeszokott csapatot kaptál egy éve, egyáltalán mennyit tudtál te az előéletükről?
Különösebben nem sokat, inkább menet közben derültek ki dolgok ahogy elkezdtük a munkát, azt nyilván tudtam, hogy a BVSC-ben váltak csapattá és onnan jöttek, de azért voltak jó néhányan új játékosok is, akiket be kellett építeni. Az első fél év azért is volt egyszerűbb, mert ott volt Terdik Ivett, aki viszont fél évkor eligazolt.
Erre amúgy büszke vagy, hogy ő egy NB I-es feljutóhoz igazolt, vagy úgy tekintesz rá, hogy egy hatalmas veszteség érte a csapatot?
Nyilván mindkettő, de büszke vagyok rá, hogy együtt dolgoztam egy olyan játékossal, aki most az NB I-ben játszik, ugyanakkor amikor elment tőlünk, akkor nagyon látszott, hogy ő mennyire sokat jelentett, és egyértelműen vezére volt a lányoknak a határozottságával, a szervezési képességével és a csapat és edző közötti kommunikációval.
A szezonotok elég rapszódikusra sikeredett, bár az ősz kimondottan jól alakult a négy győzelemmel, a tavaszi szezonrajton márciusban pedig meglepetésre legyőztétek a Nagykanizsát, onnantól viszont gyakorlatilag, mintha kihúzták volna a szelepet? Az sem lehetett egyszerű, hogy a sportigazgatónak, mint egykori edzőnek a csapatát kellett tovább vinni, mikor jelentkeztek az első problémák?
Nagyon érezhető volt, hogy ez Feri csapata, és én próbáltam is ehhez alkalmazkodni, hiszen ő vitt oda, ő ismerte a lányokat, úgy is mondhatom, hogy beálltam a sorba, még ha éreztem is, hogy vannak repedések a falon, de sokáig tudtunk így együtt dolgozni. Azután fél évkor változott meg jelentősen a helyzet, elég szuverén, határozott jellem vagyok, aki tud alkalmazkodni, de ekkor már adódtak olyan szituációk, amikor kiálltam magamért a csapat érdekében, ez pedig egyértelműen nem tetszett neki. Feri ezt úgy fogta fel, hogy én elveszem, vagy el akarom venni a csapatát, és márciustól lett olyan a helyzet, hogy ő gyakorlatilag már nem foglalkozott a lányokkal, amit azután ki is jelentett, így pedig, ha kiáll mögűled a saját sportigazgatód, aki ezt a csapatot odavitte, szinte működésképtelenné válik a helyzet.
Mikor érezted azt, hogy nincs maradásotok és elkezdtetek keresni egy lehetséges kiutat a folytatáshoz?
Három-négy meccsel a bajnokság befejezése előtt vált ez biztossá, hogy itt a feltételek nagypályás NB II-es csapathoz nem lesznek biztosítva, és akkor merült fel, először a lányokban, azokban, akik innen jöttek el, hogy mi lenne, ha felvennénk a kapcsolatot a BVSC-vel. Miután egyeztettem a lányokkal, beszéltem a BVSC vezetőivel, Hugyecz Reni, aki végig csinálta velem a tavalyi évet, ebben nagy segítségemre volt, és pár hét alatt kirajzolódott, hogy itt meg van arra az akarat, hogy legyen újra NB II-es női csapat. Azzal persze számolnunk kellett, miután a lányokkal eldöntöttük, hogy átjövünk, hogy az előző egyesületünknél ez nem fog osztatlan sikert aratni.
Azért ebben a csatában ti is szépen felmorzsolódtatok. A bajnokság végére, ahogy néztem a jegyzőkönyveket, kiállni is nehéz volt, és már csak néhányan maradtak hírmondónak a régi BVSC-ből. Az elszántság viszont vitathatatlan benned és Reniben. Azt miként fogadtátok, hogy amikor eldöntöttétek, hogy visszajöttök, akkor azért voltak olyan húzóemberek, akik végül nem tartottak veletek?
Három játékost különösen sajnálok, akik átjöttek volna velünk és közöttük volt olyan lány is, aki ennek egyik kezdeményezője volt, de megértem őket, mert tudásuknál fogva szakmailag jelenleg erősebb csapatokhoz tudtak igazolni. A jó kapcsolat megmaradt, az ajtónk pedig nyitva áll bármikor előttük.
Van olyan félelmed, hogy gyakorlatilag a nulláról kell kezdeni, viszont az mennyire nagy kihívás, hogyha ez sikerül, akkor az már a te neveddel lesz összehozható?
A nehézség elsősorban az, amiről már beszéltünk, hogy a lelkekre kell hatni, hogy akik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy jönnek az eredmények, azok is egyik napról a másikra csodát ne várjanak. Ez egy hosszú távú projekt, aminek az eredménye két, de inkább három év múlva lesz meg. Ha ehhez meg tudom nyerni a lányokat, akkor addigra komoly eredményekért is harcban lehetünk. Most is vannak célok és én helyezésben is merek gondolkodni, jó lenne a tizenkét fős csoportból a nyolcadik helyre odaérni, de ennél is lényegesebb, hogy az alapjait le tudjuk tenni egy ígéretes csapatnak.
Nem túl merész ez a nyolcadik hely?
Szerintem mindig ki kell tűzni célokat, az pedig a lányoknál hatványozottan igaz, hogy ha megvan a közös akarat, akkor az adott napon az nagy meglepetésre is képessé tehet egy csapatot.
A három évet akkor egyértelműen a fejlesztésre szeretnéd használni, illetve ha jól tudom, hagytál egy kiskaput azoknak, akik úgy érzik, hogy stílszerűen erről a vonatról menet közben szeretnének, még is leszállni?
Inkább azt mondanám, hogy volt egy ilyen kérése két-három játékosnak, hogy belevágnak itt a közös munkába, de télen lehet, hogy újra gondolják a dolgot. A jelenlegi fázisban, ahol tartunk, ezt az esélyt meg kellett adni nekik. Viszont úgy gondolom, hogy most eléggé időszűkében voltunk, télen viszont nekünk is ott lesz a lehetőség, hogy tudjunk igazolni, szerintem nagyobb, mint jelenleg, amikor azért folytatunk komoly küzdelmet, elsősorban Reni, hogy mikor, kinek az átigazolási papírját sikerül elintézni, hogy a bajnoki rajtnál ott lehessen a csapatban.
Amikor beszélgetünk, bő két hét lehet a rajtig, mennyire látod a bizonyítási vágyat a játékosokban?
A hozzáállást a munkához abszolút jónak gondolom, sokan érzik azok közül, akik fiatalok és nincs olyan múltjuk, hogy ez egy jó bizonyítási lehetőség, és azt hiszem a visszatérők, vagy a rutinosabbak is kezdenek belerázódni, akire pedig kell, arra majd én átragasztom a lelkesedésemet. Azt hiszem az a típus vagyok, aki a rosszabb dolgokban is meglátja a jót.
Igen ezt nekem is említette egyik rutinos visszatérőnk, hogy talán a kelleténél is többet dicsérsz.
Igen, tudom is kiről van szó, de úgy gondolom főleg az újaknál, hogy most annak van itt az ideje, hogy bíztassam őket, és mindenben a pozitív dolgot lássam meg. Azért szerintem a régiek már tudják, hogy ha arról van szó, akkor oda tudok csapni az asztalra. De mivel a munkában hiszek és sokat fogunk dolgozni, ahhoz kell a bíztatás, és bármi is az eredmény, ha mindent megtesznek a pályán, akkor azt én el fogom ismerni. Az is biztos, hogy mindenki megkapja a lehetőséget és lesz bőven játékperc a lábakban, akár úgy is, hogy aki tud az U19-ben is szerepel, és lesznek akik a háromnegyed pályás csapatban is játszanak. Úgy érzem vannak azért olyan karaktereink, akik már tudásuknál és tapasztalatuknál fogva is sokat lendítenek a csapaton és egy fajta példát mutathatnak. Az egyikőjük fiatal kora ellenére a csapatkapitányi karszalagot is megkapja, sokat várok tőle, határozott jellem, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fognak neki itt örülni, mert számára ez a klub nagyon sokat jelent.
NBII-es női labdarúgóink a Keleti csoportban állnak rajthoz szeptember 3-án, hazai pályán, 16 órától a Tatai úton a Kazincbarcika ellen, a mérkőzésre mindenkit szeretettel várunk, de addig, ahogy azt ígértem, jönnek még azok a lányok, akiket a mozdony füstje egyszer már megcsapott.
Léderer Ákos
