Ahogy azt már múlt héten is ígértük, még a Karcag és a Tiszakécske elleni mérkőzés között kérdeztük Kelemen Patrikot, csapatunk legrégebbi tagját. Akkor még nem tudtuk, de gondolatai annak tudatában, hogy csapatunk a Tiszakécske ellen is a tavasszal eddig idegenben bevált forgatókönyvet követve, 3-1-re hazai pályán is nyert, talán még értékesebbek. A kiindulópont az volt, hogy Kelo, aki csereként örökre emlékezetes gólt lőtt egy éve húsvétkor a Vasas ellen, és azóta is elsősorban csere, avasson be minket kicsit annak a lélektanába, hogy látva Farkas Balázs tavaszi szárnyalását a kispadról beszállva, miként zajlik az élet meccs közben a cserepadon és a melegítő zónában.
Nos most már azt is tudjuk, hogy Farki, alias Farkas Balázs, akivel múlt héten olvashattak interjút a győztes nagykunsági kirándulás után, a Tiszakécske ellen is megállíthatatlan volt. Ezúttal beállása után hat perccel, meglőtte tavasszal ötödik gólját csereként, majd utána buldózerként áttörve a vendég védelmet, gólpasszt adott a tavasszal nem különben szárnyaló és a találkozón duplázó Dénes Adriánnak. Amúgy két legeredményesebb játékosunk tavasszal 8, összesen, pedig 13 gólnál tart, 7-6-os leosztásban.
Így először is, ha valaki nem olvasta idézzük fel a múlt heti cikkből Kelemen Patrik megszólalását, amiben először szóba került Farkas Balázs.
- Abból a melegítésből, amit azon az öt négyzetméteren csinálunk sokkal nehezebb beállni egy meccsbe, mint elkezdeni egy találkozót. Hét közben már nagyjából kirajzolódik az edzéseken, hogy csere leszel, vagy kezdő, így a meccsre ilyenkor már nem ér mélyütésként, hogy nem vagy ott a kezdő tizenegyben. Amikor melegítek én azzal a szemmel nézem a meccset, hogy kinek a helyére kerülhetek be, és ki lehet az ellenfelem, és próbálom nézni a védőm hiányosságait, hogy mi az, amiben őt meg tudom verni. Viszont olyan üzemi hőfokba kell kerülnöd, hogy ha becserélnek akkor fel tudd venni a ritmust. Ezt egyből nem nagyon lehet, kell néhány perc, egy tuti passz, hogy önbizalmat szerezz és megérezd a játék ritmusát. Én úgy vagyok vele, hogy mindig dobni akarok a csapaton, hogy a következő héten ne legyek csere. Ugyanakkor ott van a Farek – Farkas Balázs - esete, aki beáll csereként és sok esetben két-három perc után egyből gólt lő, és azt mondják a vezetők, hogy annyira jó csereként, hogy nekünk ez kell. Ezért szoktam is neki mondani, hogy Farek, ha te minden meccsen beállsz és gólt rúgsz melyiket választanád? Ezt, vagy hogy lehet, hogy ott van a neved a kezdők között és a meccs nagy részén pályán vagy, de nem szerzel gólt. Én azt gondolom a csatárnak a gól kell.
Kelo amúgy nem véletlenül közönségkedvenc, ha valakinél, nála az itt töltött 7 év alatt már kialakult a BVSC kötődés, identitás. Ez persze nyilván csalóka lehet azoknál, akik nem itt nőttek fel, kvázi nem a klub neveltjei – mint például a vívóinknál, vagy vízilabdázóknál vannak jó páran igazi klubikonok, olyanok akik soha, sehol máshol nem játszottak - de ő az, aki végig élte a focicsapatban a negyedosztálytól ezt az utat. Így nem véletlenül került szóba ez a kérdés is, hogy mitől lehet befogadó egy öltöző, ha az állandó cserélődésben van, és ha olyanok távoznak, akikről pontosan tudni, hogy jó barátai interjúalanyunknak. No de folytassuk egyelőre a félbemaradt interjút a cserezónából történő leskelődéstől.
- Mennyire nézed te csereként a meccset, mert azt látjuk, hogy ha oda rúg gólt a csapat, ahol éppen melegítetek akkor a nyakába ugrotok a gólszerzőnek, ilyenkor ti is extázisba kerültök?
- Több megközelítésből felvázolom ezt. Először az van benned, hogy ha csere is vagy, akkor is te akarod megváltoztatni a meccs kimenetelét. És van egy posztriválisod, rendben, hogy adott esetben a barátod, de kimondatlanul is egymás ellen küzdötök minden héten, ugyanazért a helyért. Ugyanakkor ez a munkánk, ezért kapjuk a fizetésünk, ha nyerünk, még több pénzt kapunk. Érzelmileg pedig, ha ráadásul még olyan ember is rúgja ezt a gólt, akinek örülök a sikerének, annak nagyon szívesen ugrom a nyakába. Örülsz a csapat sikerének, meg a klub sikerének, de azért ott van benned, hogy még is csak, te is meg akarod mutatni azt, hogy had álljak be, mert én is akarok egy gólt rúgni.
- A gólöröm az megmutat egyfajta csapategységet is, és ha ez nem úgy történik meg, hogy a nyakába ugrotok a gólszerzőnek, az mennyire árulkodik erről az egységről?
- Vannak edzők, vezetők, akik levonnak ebből bizonyos következtetést, hogy nem mész oda, de a videókból kiderül, hogy ki az, aki őszintén örül és ki az, aki muszájból. Szerintem nálunk inkább az első részét láthatod, és tényleg jó ezzel a csapattal nyerni, és én nem tudok nem örülni egy gólnak, rúgja bárki is a csapatból.
- Kivétel nélkül azt lehet hallani az újonnan érkezőktől, hogy a BVSC öltözője egy befogadó közeg, te aki ennek az alakításában a legrégebb óta részt veszel, ha megfordítjuk a dolgot, az mennyire befolyásol téged, hogy egyre kevesebben vannak a régi barátok, harcostársak közül?
- Nyilván hiányoznak, konkrétan a Geri vagy a Keve is, akik a legjobb barátaim, - Májer Gergő és Tóth Keve - de most már külön választjuk azt, hogy mindent együtt élünk meg, és minden nap találkozunk itt az öltözőben, vagy civilben tartalmas programokat szervezünk, mert attól, hogy nem játszunk már együtt, attól még ugyanúgy szeretjük egymást. A másik része pedig az, mert benne vagyok már egy ideje a profi fociban, hogy itt mindig minden változik, én sem tudhatom, hogy nyártól hol leszek, vagy mit fogok csinálni negyven évesen, de azt tudom, hogy itt minden fél évben fognak elmenni emberek, akik a barátimmá váltak és érkeznek majd újak, akik közül szintén lesznek új barátaim. Ennek a kohéziónak a megteremtésére , amit csapategységnek hívunk, az alapja mindig az igazolások, és ezt szerintem itt a vezetők nagyon jól építik.
- Én bevallom a három évvel ezelőtti NB III-as feljutó csapatot veszem csapategység terén etalonnak, és épp emiatt nekem az még mindig nagyon fáj, ha abból a társaságból kerülnek el játékosok.
- Én nem mondtam, hogy nekem nem fáj, de ha folyamatosan a múltba nézek és hátrafelé tekintgetek, akkor csak magamat húzom le és soha nem fogok fejlődni. Viszont azt is látni kell, hogy ennek a sportnak legalább a fele üzlet, és az üzleti része is nagyon fontos.
- Te vagy itt a legrégebb óta, kell-e valamilyen szinten irányt mutatnod, hogy milyen a BVSC-hez tartozni, főként, hogy ma már klubhűség szinte nem létezik, sokan pedig úgy érkeznek, hogy nem is tehetnek arról, ha csak átszálló jegyet váltanak, mert mondjuk kölcsönben vannak itt, és visszahívja őket nyáron a klubjuk?
- Szerintem a BVSC kimondottan befogadó ezen a téren, és ez az elmúlt években is biztosan jellemző volt. Amikor én fiatal voltam, akkor az idősebb játékosok ütötték a fiatalt, hogy nehogy bekerüljön a helyükre, nálunk ez pont fordítva van. Egyrészt erre figyelnek is, hogy edzésen sem fizikálisan ne bántsd, sem verbálisan mondjuk ne üvöltsd le a fejét a fiatal játékosnak bármilyen butaságot is csinál, de itt alapból is az van az idősebb játékosokban, hogy támogatjuk és segítjük őket, még ha egy-egy hülyeségük után van, hogy én is tépem a hajamat. A kölcsönjátékosok valóban sokan vannak, de itt is tudok jó példákat mondani. Most ami hirtelen eszembe jut, hogy Kocsis Benya például talán egy évig volt itt. -Kocsis Bence – de az első perctől a közösséghez tartozott, és olyan, mint ha tíz évet együtt játszottam volna vele, emellett pedig még jó barátok is lettünk. A másik ,most télen ugye jött Törő, Lehó, Kato, - Törőcsik Péter, Lehoczky Roland, Katona Máté – egy kicsit más lett az öltöző, de őket is ugyanúgy be tudtuk fogadni, hogy két-három hónapja vannak itt, és mivel nagyon jó embereket válogattak össze, ezért könnyű nekik beilleszkedniük, nyilván azt se hallgassuk el, hogy a játékuk is extra.
- Ha a minőségi játékosokat említetted, ősszel komoly mélységeket éltünk meg, most mondhatjuk úgy fest, hogy könnyebb tavaszunk lehet?
- Az eredmények ezt mutatják. Mondjuk így leraktunk egy alapot és erre könnyebb építkezni, mint minden héten azon aggódni, hogy jaj most muszáj nyerni különben gáz van. Nagyon stabil, minőségi játékosok érkeztek hozzánk a télen, akik egyből be is verekedték magukat a kezdőcsapatba és jól is játszanak, de a legjobb téli igazolásunk még mindig azt mondom, hogy a Farek volt.
- De, hát ő múlt nyáron érkezett hozzánk?
- Nézhetjük innen is, de szerintem azért volt ő a legjobb téli igazolásunk, mert nem embert igazoltál, hanem önbizalmat adtál egy olyan játékosnak, aki nem akarom mondani azt a népszerű hasonlatot a békáról és egy testrészéről, hogy mennyire mélyen volt. És neki ennyi kellett, nem az, hogy plusz edzéseket kapjon, vagy hogy álljon tízezerszer a kapu elé és rugdossa a labdát a hálóba, hanem annyi, hogy emberileg megtalálják hozzá a kulcsot. Ezzel, hogy rugdossa a gólokat, meg kiharcolja a tizenegyest, olyan önbizalma lett, mint egy újjászületett játékosnak, és ezért mondtam, hogy ő a legjobb igazolásunk télen.
Csapatunk tehát kitűnő formában van, csak a Vidi és a Vasas teljesítménye vetekedik ezzel, azt pedig lassan már leírni sem kell, hogy mostanában idegenben is otthon érzik magukat játékosaink. Nem tudjuk, volt-e végül közös városnéző túra a legutóbbi hazai meccs előtt, hiszen a BVSC november után nyert újra otthon, de a Tiszakécske 3-1-es legyőzése után kilométerhiány biztosan nem lesz a srácokban Baranyába menet. Azt, pedig mondanunk sem kell, hogy a Budapest vége tábla után sem bujkálnak egymás mögé az üléseken labdarúgóink, akiknek egyik kedvenc célpontjuk Kozármisleny. A Pécstől kilenc kilométerre fekvő Kiskozár és Misleny falvak egybekelése után kialakuló Dél-dunántúli településről eddig hatból hat pontot hozott el csapatunk az elmúlt két szezonban, amúgy naptárilag egyaránt 2024-ben, fél év leforgása alatt. Ennek a párharcnak visszatérő jellemzője, hogy a hazai csapatok képtelenek nyerni, sőt az öt meccsből négyszer még csak gólt sem lőttek. Az 5 egymás elleni találkozón összesen 7 gól esett, ez majdnem olyan alacsony gólátlag, hogy más sportágakban a hibahatár alatt van. Futballban viszont azt jelenti, hogy háromszor is el lehetett vinni 1-0-val az adott mérkőzést. Az előjelek nem rosszak, főleg, ha azt vesszük, hogy legutóbb egy hatost kapott a Vasastól a kék-fehér brigád, ám az elbizakodottságtól mindenkit óva inthetünk. Hiszen a Kozármisleny hazai pályán 7 meccs óta veretlen, edzője Czuczi Mátyás, már az Illovszky stadionban elmondta, hogy a lefújás óta a BVSC-re készülnek, és ha az egész bajnokságot nézzük, akkor az jellemző a hazaiakra, hogy nagy pofonok után is ki tudtak egyenesedni. Ráadásul a 9.forduló után még utolsó Kozármisleny, azóta fokozatosan felküzdötte magát a hatodik - hetedik helyre. A kihívás, tehát adott, mi pedig szorítsunk a Vasutasoknak, hogy a BVSC páratlanul jó idegenbeli szériája tovább folytatódjon, most hétvégén is.
Léderer Ákos
