Az ezüstéremmel zárult Európa-bajnokság óta volt már ideje egy kicsit pihennie Kiss Balázsnak, aki előtt a jövőben új kihívások állnak. Ezek közül a legfontosabb az apaság. Erről az új szerepről, és a kontinensviadalról is beszélgettünk klasszisunkkal!
Eltelt már pár nap a szenzációsan sikerült Európa-bajnokság óta. Hogyan emlékszel most vissza, milyen érzések voltak benned a verseny napján?
Abszolút nem foglalkoztam azzal, hogy az utolsó világversenyem. Próbáltam arra koncentrálni, hogy semmi ne vigye el a fókuszomat a célomról. Úgyhogy az nem foglalkoztatott, hogy vélhetően az utolsó világversenyem lesz. Nem az volt elsősorban bennem, hogy éremért jövök, hanem az, hogy szeretném kibirkózni magamat és szeretném úgy zárni ezt az Európa-bajnokságot, hogy maximálisan kijöjjön belőlem minden. Az eddigi világversenyeken mindig befelé fordulva magamra figyeltem, kizárva a külső körülményeket. Most viszont inkább szemlélődő voltam a verseny folyamán. Nem azt mondom, hogy olyan voltam mint egy japán turista, hogy fotózgattam, de hagytam, hogy vigyenek magukkal az események. Nem azon agyaltam, hogy mi fog történni, hiszen a 29 éves pályafutásom alatt már felépített taktikám van és pontosan tudom, hogy mit kell csinálni. Úgy szerettem volna emlékezni erre a világversenyre, hogy 20 év múlva is pontosan tudjam, hogyan nézett ki a helyszín, hogy sikerült a bemelegítés, és élvezni szerettem volna minden pillanatot. Szerencsére erőnyerő voltam, így nyugodtan végezhettem a bemelegítésemet a saját rituálém szerint, nem pedig a tömeggel kellett még reggel. A bemelegítésnél nálam eldől, hogy mennyire vagyok dinamikus és fókuszált. Most hosszú idő után éreztem jól magam, kirobbanó formában, annak ellenére, hogy másfél éve nem fogytam le a saját súlyomra. Legutóbb azokon a világversenyeken volt ilyen jó érzés benne, amikor aztán nagyon szép eredményeket értem el. Egy ismeretlen srác ellen kezdtem, de még ott a helyszínen kerestem róla pár felvételt és felkészültem belőle. Aztán sikerült dominálnom ellene. A birkózás pedig erről szól, hogy kinek az akarata érvényesül a szőnyegen.
Talán ennek a nyugodtságnak is köszönhető, hogy ilyen magabiztosan nyerted a mérkőzéseidet?
Valóban, az egész nap folyamán nagyon nyugodt voltam. Bár a rutinomból adódóan nem szoktam túlizgulni a versenyeket, de aki azt mondja, hogy nem izgult soha, az hazudik. Mindenkiben van egy egészséges drukk. Végig boldog voltam, mert tudtam, hogy nem történhet semmi probléma és ez önbizalmat is adott. A fehérorosz ellen szorosra sikeredett az elődöntő, de olyan szinten domináltam, hogy a végén nem volt kétség, hogy kinek a kezét emelik a magasba.
És ezzel biztossá vált, hogy életed legjobb Európa-bajnoki eredményét éred majd el, hiszen döntőbe jutottál.
Amikor lejöttem az elődöntő után a szőnyegről, nagyon boldog voltam, de akkor sem az foglalkoztatott, hogy biztos érmes leszek és ez lesz a legjobb Eb-m. Hanem először is, hogy tudjam hozni a súlyomat másnap reggel, valamint, hogy milyen taktikával lephetném meg orosz riválisomat. Az éjszaka nagyon nehéz volt, mert az utolsó pillanatig kellett dolgoznom a súlyom miatt. Étlen-szomjan feküdtem le és milyen jól tettem, mert reggel mezben pont 97 kiló voltam.
Mire számítottál a súlycsoport klasszisa, az orosz Jevlojev ellen?
Ismertem már korábbról, hiszen a 2017-es párizsi vb-n, ahol végül bronzérmes lettem, vele kezdtem. Igaz akkor is kikaptam, de az egy szoros mérkőzés volt. Azóta viszont eltelt négy év és a súlycsoport koronázott királya lett, hiszen két vb-t nyert és az Eb-ken sem talált legyőzőre. Már úgy néz ki a 97 kiló, hogy van Jevlojev és a többiek. Az elmúlt másfél évben azt hiszem pontot sem csináltak rajta az ellenfelek, ami mindent elmond. Ennek ellenére úgy mentem oda, hogy szeretném megverni őt. Volt egy olyan bírói döntés, amit azóta sem értek. Hiszen annak ellenére, hogy támadószellemben mentem fel, másfél perc után megintettek, főleg úgy, hogy volt két akciókísérletem. Azonban végül leküldtek, és onnan már úgy álltunk fel, hogy vége lett a mérkőzésnek. Bár tudtam, hogy mi vár rám, de olyan erővel támadott, ráadásul úgy csinálja az akcióit, hogy ha az egyik oldal nem jön össze, akkor a másikra megcsinálja a pörgetést. Teljesen tisztában voltam vele, hogy mi után mi következik, de mégsem tudtam kivédeni, mert ő teljesen más dimenziót képvisel. Nyilván nem ilyen befejezésre számítottam, hogy tussal kikapok, de az a helyzet, ha most újra felmennék, akkor sem tudnék máshogy cselekedni. Egyszerűen jobb nálam.
A döntő után viszont volt egy nyilatkozata, amelyben téged legendának nevezett. Ez miként érintett téged?
Már amikor felálltunk ott a helyszínen, akkor megemelte a kezemet. Ilyet nem éltem meg az egész pályafutásom alatt, főleg nem orosz versenyzőtől, akik nagyon sáfárkodnak az elismerő szavakkal és pillantásokkal is. Amikor pedig felemelte a kezemet és azt mondta, hogy „You are legend!”, megmondom őszintén erre nem számítottam. Ez egy nagyon nemes gesztus volt a részéről, amely nekem nagyon jól esett. Már csak azért is, mert ő egy olyan szintet képvisel, hogy nagyon magasan fogja szerintem megnyerni az olimpiát, hacsak sérülés nem fog történni. Aztán váltottunk pár szót és mondtam neki, hogy nagyon sok orosz versenyzővel birkóztam, akik olimpiai- és világbajnokok voltak, de őket sikerült megvernem. Mind közülük viszont őt tartom a legnagyobbnak, mert minden kvalitásában a legmagasabb szinten van.
És hogyan tovább, már nem is jársz az edzésekre?
De igen, még segíteni szeretnék a válogatott társaknak a felkészülésben, nagyon örülök, hogy Alexnek sikerült megszereznie a kvótát. Továbbá készen is állok, ha esetleg be kell ugrani. Tehát még nem állok le azért az edzésekkel. Ráadásul a BVSC színeiben is szeretnék még hazai versenyeken elindulni. Lesz veterán világbajnokság is, illetve ha a Bundesligában találok magamnak csapatot, akkor szeretnék ott levezetni. Azonban nyilván most előtérbe kerülnek majd a szakosztály körüli teendők. Ez lesz most a prioritás.
Illetve az apaság is, hiszen hamarosan bővül a család.
A civil életben valóban ez lesz most az első, ugyanis már két héten belül beindulhat a szülés. Ebből a szempontból is nagyon jól jött ki az Európa-bajnokság, de ez igaz az elmúlt 1,5-2 évemre, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Azt kell, hogy mondjam, a tenyerén hordoz a sors vagy a Jóisten. Tavaly ugyanis sikerült még megházasodnunk és nászútra is el tudtunk menni, majd az elsők között sikerült a fogantatás. Bár az olimpiai kvalifikáció, de érmes lettem az Európa-bajnokságon. A babával is minden rendben, úgyhogy nagyon hálás vagyok ezért.
Miként várod az apai szerepet?
Nagy kihívás, de próbálunk minden információt magunkba gyűjteni ismerősöktől, rokonoktól és lehetőleg mindenre felkészülni. Persze tudjuk, hogy ezt nem tudjuk teljesen megvalósítani, de azért megpróbáljuk a lehető legjobb feltételeket megteremteni. Nagy izgalom van bennünk.
Lehetséges, hogy a jövőben ő is a szőnyegen köt majd ki?
Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a birkózást válassza. Abban teljes mértékben egyetértünk a feleségemmel, hogy az úszást és a szertornát alapszinten elsajátítsa, mert az alapkészségeket ezek fejlesztik a legjobban. Ezeket érdemes tovább a legkorábban elkezdeni. Utána viszont ha megtetszik neki vagy eredményes, akkor majd ő eldönti, hogy mit választ. Egyet szeretnénk, hogy sportoljon, tehát mozogjon. Nálam bevált, hogy nem az a koncepció, hogy élsportolót csináljanak belőlem. Mi is ezt szeretnénk, hogy élvezze a mozgást és jó közösségben legyen. Ha pedig eredményes is, az persze nem hátrány. De nem az a cél, hogy a Nándiból, követve a szülők és nagyszülők hagyományait, mindenképpen profi sportoló legyen. Persze örülök majd neki, ha ezt választja, de nem fogom erőltetni, azt viszont megígérhetem, hogy BVSC-s lesz!
