Kós Hubert: Remélem, karácsony előtt mindenkinek adok majd egy kis boldogságot
Három év után karácsonyozhat ismét itthon olimpiai bajnok úszónk, Kós Hubert, aki már nagyon várja ezt. Azonban előtte még a Duna Arénában várnak fontos feladatok rá, hiszen a rövid pályás világbajnokságon is komoly céljai vannak!
Már eltelt pár hónap a párizsi ötkarikás játékok óta. Milyen volt olimpiai bajnokként visszatérni az Egyesül Államokba?
Nekem az volt az álmom kiskorom óta, hogy olimpiai bajnok legyek. Így, hogy elértem ezt a célt, még mindig fura magamra úgy gondolni, hogy olimpiai bajnok vagyok. Ezt nehéz volt felfognom. Igazából nem változott semmi. Talán annyiban mégis, hogy Bob kedvesebb lett egy fokkal. Azonban én, mint ember nem változtam meg. Ugyanúgy megvannak a motivációim, mint előtte. Remélem, hogy tudom majd folytatni azt a nyerőszériát, amit produkáltam az utóbbi időben az Eb, a vb és az olimpia megnyerésével.
És Bobnál miben nyilvánul meg ez a kedvesség? Gondolom nem abban, hogy 7 ezer méter helyett csak 6 ezret kell úszni.
Sőt, inkább ezért kell többet úszni. A viccet félretéve ő is kicsit jobban megnyugodott az olimpia után. Azt nem mondom, hogy hátra dőltünk, hiszen nekem ez a rövid pályás vb majdnem olyan fontos, mint az olimpia, ugyanis otthon lesz ez a világverseny. Viszont Bob egy nagyon kicsivel többet enged. Még azt is megengedte, hogy kihagyjak egy edzést, amikor egy lazac sütés során komoly sérüléseket szenvedett a kezem. Szerencsére azért nem volt vészes, de elsőre rosszabbnak tűnt. Akkor először hallottam tőle, hogy „you can be done, if you like” (akkor csináld, ha te is szeretnéd – a szerk.) egy edzésen. Viszont mondtam neki, hogy nem kérem a pihenőt, hanem beleálltam az edzésbe és valahogy tudtam vele úszni.
Az Egyesült Államokban többnyire rövid pályán készülsz. Ez mennyire jelenthet előnyt számodra a vb-n?
Az az érdekes, hogy sokan mondták, hogy nehezebb átállni rövid pályás yardról rövid pályás méterre, mint rövid pályás yardról hosszú pályás méterre. Ugyanis előbbieknél igaz ugyanannyi forduló van, de egy hossz alatt többet úszol yardban (1 méter megközelítőleg 1,0936 yard – a szerk.), míg utóbbi esetben ugye a fordulók száma is teljesen más. Bár otthon rövid pályás méterben többet úsztam, de az utóbbi időszakban a yardhoz szokott hozzá a testem. Ezért is megyek haza korábban, hogy próbáljak hozzászokni a 25-ös medencéhez és visszaállítsam a gondolkodásomat erre. Ha ez sikerül, akkor szerintem jó lehet a verseny. Az elmúlt hónapokban volt két komolyabb megméretésünk, és ezeken egészen stabilan szerepeltem háton. Úgyhogy bizakodó vagyok.
Még kicsit Amerikánál maradva. Az olimpia után váltottál és Arizona után Texasba követted edződet. Mennyiben más a két hely egymáshoz képest?
Texas teljesen más, mint Arizona. Van ez a mondás, hogy Texasban minden nagyobb. Ez igaz, mert az egyetem is sokkal nagyobb, mint amilyen a korábbi volt. De élveztem azt is, hogy elmentem Forma-1-es futamra. Egyébként itt látszik, hogy nincs olimpiai év, mert Bob elengedett ilyen eseményekre, amikre tavasszal biztos nem engedett volna. Azt is nagyon élveztem, amikor az amerikai foci mérkőzésen bemondhattam azt a szöveget és odaálltunk olimpiai érmesekként a meccs előtt. Tulajdonképpen pár hónap alatt annyi élményt kaptam, amit Arizonában 2 év alatt nem. Csupán annyi baj van, hogy nagyon sokan vezetnek, így kevés a parkoló. Sok olyan eset volt, hogy kb. 20 percet kellett sétálnom órára, mert közelebb nem tudtam letenni az autómat. Ezt a részét nehéz megszokni, de alapvetően minden jó.
Akkor lassan egy gyalogló vagy futóversenyen is elindulhatsz...
Az biztos, hogy a lábaim megerősödtek. 😊
Említetted korábban, hogy az olimpia után többször szeretnél focizni. Van lehetőséged Texasban az európai focit űzni?
Szerveztem egy társaságot, de még nem játszunk, nehogy a vb előtt megsérüljek. De remélem, hogy decemberben, amíg Budapesten leszek, összeszervezünk egy focit Németh Nándiékkal. Amikor az olimpia után nyáron játszottunk, akkor teljesen össze voltam esve, mert egy évig nem játszottam. Most viszont csak félév a kihagyás, így lehet, hogy kétszer olyan jól fogok majd teljesíteni.
A decemberrel kapcsolatban mit vársz jobban? A hazai vb-n a dobogó tetején állni vagy egy jó karácsonyi ebédet otthon?
Reméljük, mindkettő összejön. Az viszont nem titok, hogy számomra hatalmas cél a sportban, hogy hazai közönség előtt hallgathassam a magyar Himnuszt. Ezt már 2022-ben is szerettem volna elérni. Akkor robbant be Leon Marchand, én pedig „kirobbantam” a döntőben, csak hatodik lettem. Akkor nem kellett volna magamtól elvárnom érmeket, mert nem voltam olyan állapotban, hogy ez reális legyen. Így viszont, hogy olimpiát nyertem, ez már elvárás lehet és reális cél, hogy a magyarok előtt hallgathassam és énekelhessem a Himnuszt. Ez a célom 2017 óta, amikor láttam, hogy milyen versenyt tudnak itthon megszervezni. Szerintem máig az a legjobb úszóverseny, amelyet bárki rendezett. A közeljövőben van két esélyem, hiszen most a rövid pályás vb-n, majd 2027-ben a budapesti nagymedencés vb-n úszhatok. Bízom benne, hogy valamelyiken ez sikerülni fog.
Ezt egyébként mennyire éled meg teherként, hogy sokan tőled várják a kiemelkedő eredményt?
Én mindig magamra teszek hatalmas terhet. Vagyis tettem a múltban. Szerintem eleinte ezért nem sikerültek úgy a versenyek, mert annyi terhet tettem magamra, hogy jól teljesítsek. Ebben nagyon sokat fejlődtem, hogy ezt a terhet eltüntessem és próbáljam meg élvezni a versenyt. Az olimpián is ezt sikerült megcsinálnom és szerintem ez is fontos volt abban, hogy nyertem. Természetesen nehéz esélyesként odaállni egy versenyre, de ezekre nem figyelek annyira. Illetve az is segít, hogy kint vagyok Texas-ban, így kicsit könnyebb a helyzetem. Azt gondolom, hogy a fő célom az olimpia volt, innentől kezdve minden csak ajándék. Remélem így, hogy nem csak saját magamért, hanem a magyarokért is úszok, mindenkinek tudok majd egy kis boldogságot adni karácsony előtt. Az biztos, hogy nem csak magamért fogok úszni, hanem a szurkolókért és mindenkiért, aki ott lesz majd a Duna Arénában!
Hortobágyi Tibor
Fotók: MTI, Instagram / Kós Hubert
