Sokszor kisebb fény vetül azokra, akik kevesebb szerephez jutnak a játékperceket figyelembe véve. Teljesítményük ugyanakkor nekik is elévülhetetlen egy-egy sikerben!
A DVSC II elleni 2-0-s győzelem után adta volna magát, hogy a tizenegyest kiharcoló és bravúrgólt szerző Kelemen Patrikot faggassuk, vagy ismét azokat a játékosokat szólaltassuk meg, akik már többször is nyilatkoztak. Ahogy azonban a vezetőedző is fogalmazott, itt mindenki csapattag, mindenki ugyanolyan fontos és a szezon végi tablóképen sem úgy fog szerepelni a neve, hogy „xy kiemelten fontos játékos”.
Fisli András és Horváth Roland ötödször voltak kezdők a bajnokságban, és csereként ugyan szinte mindig szóhoz jutnak, a kezdőtizenegybe a posztjukon inkább Tóth Milán vagy Tamási Zsolt neve olvasható a kezdőben. Őket is meglepte, hogy a meccs után hozzájuk fordultam, sőt a csapat „stabilizátora”, Fisli András amennyire szereti a párharcokat a pályán, annyira utálja, ha erről, vagy bármi másról nyilatkoznia kell, de azért velünk most kivételt tett, a külső szemlélőként nem éppen vasárnapi babazsúrnak tűnő meccs után.
„Én nem éreztem annyira keménynek ezt a meccset. Fiatalok voltak a túloldalon, futottak rendesen, de tettük a dolgunkat, és egyben volt a csapat. A szerepköröm tetszett, azt kérte Flóri, hogy főleg a labdaszerzésben segítsek, ha olyan a helyzet mivel négy védővel játszunk csússzak hátra ötödiknek, de volt lehetőség arra is, hogy támadást indítsak, vagy felérjek lövéshez.”
A pályafutása során lejátszott több mint félezer meccsen kereken 100 sárga lapot begyűjtő játékost a pályán mindig ugyanaz vezérli, szerepeljen bármilyen poszton is.
„Én úgy nevelkedtem, hogy semmiben nem szeretek kikapni, társasjátékban sem, utálom, ha nem én nyerek. Így azután nem kímélem magamat és mindent megteszek a győzelemért. Itt úgy érzem adottak a körülmények, hogy elérjük a célunkat, fel vagyunk készítve a meccsekre és mindig akad valaki a csapatban, hogy ha a másiknak nem úgy megy a játék, akkor hozzátegyen valami extrát.”
Azzal persze nyilván nem könnyű megbarátkozni, ha jobbára csereként kerül a pályára az ember, de játékosaink ezt a helyzetet is megtanulták kezelni.
„Aki örül neki, hogy nem játszik, az inkább hagyja abba. Senki nem örül annak, ha nincs ott a kezdőcsapatban, de tudjuk, hogy 11 játékos nem képes lejátszani a bajnokságot, ezért lehet, hogy aki most éppen csere, az legközelebb már kezdőként lép pályára.”
Fisli márpedig szinte minden poszton bevethető, legtöbbször a középpályán tűnik fel, de belső védőt is játszott már többször, sőt felkészülési meccsen még támadót is. A Hévíz csapatában nőtt fel, és nem számít nagy vándormadárnak, hiszen huzamosabb időt töltött Csepelen és most már a BVSC-nek is azóta tagja, amióta a csapat az NB III-ban szerepel.
„A csapategységen kétségkívül sok múlik, ez a tavalyi évhez képest, ha csak azt nézzük, hogy a gólok is mennyivel jobban eloszlanak, egyértelműen javult. Sikerült már pályafutásom alatt NB III-as bajnokságot nyerni a Hévízzel, igaz akkor 17-18 évesen, nem játszottam sokat, de így is emlékezetes szezon volt. Szeretném, ha megélhetném itt is a feljutást és az NB II-ben eltölthetnék néhány szezont.”
Horváth Roland is alaposan megizzadt a pályán töltött idő alatt a DVSC ellen, előretolt ékként, neki kellett leginkább őrlődnie az ellenfél védői között, de állta a sarat.
„Az átlagosnál keményebb, brusztos meccs volt, masszív, kellemetlen ellenféllel, amelyhez alkalmazkodnunk kellett, ami miatt persze kevesebb volt sajnos a foci is, elsősorban a küzdeni tudásra volt most szükség, de ha a játékra került a sor, akkor azért abban kijött a különbség a javunkra. Túl sok lapot kaptunk ez kétségtelen, de a meccs alakulását elnézve, kellett most néhány tekintélyt parancsoló belépő.”
Azon az úton haladva, ahová csapatunk jelenleg tart, elkerülhetetlenek ezek a meccsek, és az ilyen találkozók után a győzelem is édesebb.
„Ezek a meccsek sokat érhetnek a célkitűzésünk megvalósításában, mert ha odakerülünk, akkor egy alsóházi NB II-es csapat ellen is erre a harcmodorra lesz szükség. Be kell bizonyítanunk, hogy nem csak fociban, kreatív támadások építésében, vagyunk jók, hanem ha kell, akkor kibrusztoljuk a győzelmet.”
Horváth Rolandot a szezon első felében sérülés is hátráltatta, de amikor lehetőséget kapott, általában Tóth Milánt váltva, mindig próbált kellemetlen pillanatokat okozni az ellenfél védőinek, és hasznára lenni a csapatnak.
„Nem szoktam agyalni vagy megsértődni azon, hogy én játszok, vagy a Milu játszik, az a fontos, hogy csereként, vagy kezdőként, de éljünk a lehetőséggel. A-tól Z-ig bárkit mondhatnék, itt senki sem Cristiano Ronaldo, hogy kiszoríthatatlan lenne. Voltam már pár öltözőben az évek során, szerencsére olyanban nem, ahol kimondottan rossz lett volna a hangulat, de a legfontosabb, hogy jó embereket válogass egy csapatba és találj 20 embert, aki egy felé húz. Nálunk működik, hogy a siker érdekében mindenkinek be kell állnia a sorba és nem férnek bele a sztárallűrök.”
Roland a legeredményesebb, a korábban az NB III-ban szereplő és feljutó Csákvár színeiben volt, és ez adta meg a lendületet, hogy azután huzamosabb időt eltölthessen az NB II-ben, még ha ezt összesen 6 különböző csapat színeiben is tette.
„Komoly lökést adott a pályámnak, amikor 19-20 évesen gólkirály voltam az NB III-ban Csákváron, ezenkívül egy Covid miatt félbeszakadt csonka bajnokságot emelnék ki, amikor feljutottunk az NB I-be a Budafokkal, és ha hangulatában a mostani időszakot hasonlítanom kellene valamihez, akkor a volt BVSC-s Bognár Gyuri által vezetett Budaörsnél töltött éveket mondanám. Talán ott volt ehhez hasonló családias, klikkektől mentes a légkör.”
A legfontosabb persze, hogy a jó hangulat, eredménnyel is párosuljon, ennek az egyensúlya megvan itt és Roli szerint ez fent is tartható, úgy, hogy akár komolyabb hullámvölgybe kerülne a csapat.
„Természetes rivalizálás van, azáltal, hogy mindenki játszani szeretne, de itt tényleg A-tól Z-ig baráti a viszony a játékosok között. Azt is tudjuk, hogy mindennel együtt, több mint 40 meccset lejátszunk a szezonban. Olyan játékos, aki végig tudja játszani az összes meccset, nagyon kevés van, így pedig mindenkire szükség van. Ha pedig beletesszük a munkát és mindenki kellően eltökélt, akkor meg tudjuk valósítani a szezon előtt magunk elé kitűzött célt.”
A végső cél elérése felé a következő feladat vasárnap délelőtt 11 órától a Vasas II elleni idegenbeli mérkőzés lesz, majd március 5-én délután a DVTK-t fogadja csapatunk a Szőnyi úton. Mindenkit, minél nagyobb számban várunk a lelátókra, hogy buzdítsák a sárga-kékeket. Hajrá BVSC!
Léderer Ákos
