Sosem hálás feladat vereség után nyilatkozni, de kapusunk Kovács Benedek állta a sarat, ahogy ígértük, a Győrben elszenvedett 4-0-s vereség után, az öltözőfolyosón állítottuk meg Benit. Természetesen már a Soroksár elleni mérkőzés is szóba került!
Kapusunkról érdemes tudni, hogy baranyai, a Kozármisleny és a PMFC korosztályos csapatainál nevelkedett, az MLSZ adatbázisa 7 éves kora óta követi pályafutását és ez alapján élete első NB II-es meccse, amelyet a Haladás ellen kapott gól nélkül hozott le, kereken a 400. volt. A még mindig csak 22 esztendős futballista a BVSC-nek két éve az első számú kapusa. Eddig kereken 80 bajnokin állt a kapuban és ezek több mint felén 44-szer egyetlen gólt sem kapott.
A győri meccs után az is érdekelt bennünket, mennyire hálátlan a kapussors, amikor úgy kap az ember négy gólt, hogy egyáltalán nem tehet azokról, és, hogy egy ilyen pofon mennyire nevelő célzatú annak, akinek BVSC-mezben ebben még nem volt része. Kovács Benedekről tudjuk, hogy semmiképpen sem a magasságával tűnik ki a mezőnyből, lábbal viszont egészen biztosan kitűnik onnan. Atletikusság, gyorsaság, kiváló reflexek és mezőnyjátékosokat megszégyenítő rugótechnika jellemzik, vakmerősége olykor hajmeresztő helyzeteket teremt, és a szurkolók többsége szinte biztos benne, hogy a mezőnyben is megállná a helyét Beni, aki bizonyította az elmúlt két évben, hogy a csapat biztonságban érzi magát, ha ő van mögöttük.
Peched van, mert amióta itt vagyok te léptél ki elsőként az öltözőből, mondjál valamit, lezárult a 41 meccses veretlenségünk, a különbség minek tudható be, mi hibáztunk többet a kelleténél, vagy tényleg egy ennyire jó csapattal kerültünk szembe?
Követtünk el hibákat, amiket azonnal megbosszultak és ez a harmadosztályban, nem feltétlenül volt jellemző, itt viszont ez hatványozottan kijött. Nyilván minőség is van az ellenfélben, de sok helyzetet tálcán kínáltunk nekik.
Mikor kaptál ennyi gólt tétmeccsen, emlékszel rá?
Itt a BVSC-ben biztos, hogy még nem, Rákosmentén, amikor az RTK-ban védtem az NB III-ban, ott egyszer kaptam egy ötöst. (Három éve augusztusban a Körösladány ellen volt az-az 1-5-ös mérkőzés – a szerk.)
Azzal nem lehet vádolni a győrieket, hogy leálltak volna, pedig elég korán megszerezték a vezetést.
Számítottunk rá, hogy nem veszik le a lábukat a gázpedálról és kiélvezik hazai pályán minden percét a meccsnek, biztos volt, hogy a legtöbbet akarják kihozni ebből. Attól függetlenül, hogy korán hátrányba kerültünk, én bíztam benne, hogy talpra tudunk állni. Mentünk, csináltuk a dolgunkat, ebből a szempontból mindenki próbálta megtenni a tőle telhető legtöbbet, a könnyelműsködés azonban nem fér bele.
Az ellenfél kapusának sem volt könnyű dolga, főleg a végén. Kétszer is bravúrral kellett védenie. Egyáltalán meccs közben mennyire figyeled a túloldalt?
Figyelem a szituációkat, amikor mi támadunk, akkor sem a lelátót vizslatom, hanem próbálom a helyezkedést nézni. Nagy arányú vezetésnél jellemző, hogy lankad egy csapat védelmének a figyelme és ilyenkor helyt kell állnia a másik kapusnak, most is ez történt.
Amikor a túloldalon folyik a játék és mondjuk gólt lövünk, azt te hogy éled meg, mert látunk olyan kapusokat, akik ilyenkor végig sprintelik a pályát, hogy ne maradjanak ki a gólörömből, te viszont még az osztályozón a 89. percben szerzett gólnál is a kapudban maradtál.
Ha egyszer egy utolsó perces győztes gólt szerzünk és a bíró lefújja utána a meccset, akkor természetesen én is előre futok majd, de amíg nincs meg a biztos győzelem, addig előhozhatnám egyik kedvenc mondásomat: A tyúkokat este számolják! Én is örülök, ha gólt lövünk, de egyrészt nem hiányzik oda-vissza a kétszáz méter sprint, másrészt praktikusabb, ha inkább frissítek ilyenkor a kapunál lévő kulacsból.
És amikor gólt kapsz, akkor mennyire teszel különbséget, hogy ez most az én hibámból született, bravúrral védhettem volna, vagy mint a Győr ellen, nem volt igazán esély a hárításra?
A kapusoknál nem számít, hogy milyen gólt kapsz, mindegyikbe belehalsz egy kicsit, de ennek csak néhány másodpercig szabad tartania, utána fel kell állni, minél hamarabb középre rúgni a labdát, rendezni a gondolatokat, és biztatni kell a társakat.
Hogy érzed két meccsen vagyunk még csak túl, de mennyire lehetségesek akár szakadéknyi különbségek ebben az osztályban?
4-5 csapat egyértelműen a feljutásban gondolkodik és közülük biztosan lesz olyan, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, a többi tízegynéhány csapatnak meg meggyőződésem, hogy sokáig élet-halál lesz ez a szezon, és csak a tavasz közepén, de inkább vége felé, fog körvonalazódni, hogy kik lehetnek azok, akik a kiesés elől közvetlenül megmenekülnek. Csak kevesen lesznek a középmezőnyben, akik majd biztosan felfelé tudnak nézelődni, mert szerintem hátul sokan lesznek, szerzett pontok tekintetében kis különbségen belül.
A mi helyzetünket, hogy kell most kezelni ezután a meccs után?
Nekünk most csak az lehet a megoldás, ha minél hamarabb átlendülünk ezen a tapasztalaton. Nem szabad túldramatizálni a dolgokat, meg kellene az egész szezon alatt tartani az egyensúlyt. Ahogy győzelem után sem szabad mennybe menni, úgy most sem szabad depresszióba zuhanni, egyensúlyban kell maradni, mert a munkát ezután is el fogjuk végezni.
Egy masszív csapat következik, nagy NB II-es rutinnal, a Soroksár látogat hozzánk, vissza kell szerezni az önbizalmunkat?
Jó csapattal fogunk játszani, fel fogunk készülni belőlük, a hibáinkból tanulni kell, tisztességesen kell a héten dolgozni, az önbizalmat viszont ettől a vereségtől nem szabad elveszíteni. Ebben a meccsben is voltak pozitív dolgok, még ha nem is annyi, mint amennyit szerettünk volna. A mostani eredménytől függetlenül jó játékosok alkotják a keretünket, akiknek a nagy részével sokáig veretlenek voltunk, úgy, hogy gödörről nem lehet beszélni.
Vasárnap 17 óra 30 perctől tehát a Szőnyi úton a Soroksár csapatát fogadjuk. Az ezredforduló környékén újjáalakult egyesület ellen nincs regisztrált tétmérkőzésünk idáig, így közös múltról nehéz lenne beszélni. A dél-pesti, 23. kerületiek viszont egyik ikonikus csapatává nőtték ki magukat a labdarúgó NB II-nek. Eddig egy negyedik hely a legjobb szereplésük, de a tavalyi ötödik hely okán sincs szégyenkezni valójuk. Szóval a magyar labdarúgó másodosztály betonbiztos indulója, amely jubileumi 10. szezonját kezdte meg ebben a kiírásban, egy ajkai döntetlennel, és egy Gyirmót elleni hazai győzelemmel indított. Az 1-0-s hazai mérkőzésen egy megpattanó lövésnek köszönhetően érték el a három pontot jelentő találatot a soroksáriak, de mindemellett egy kiváló, sok helyzettel tarkított meccset játszottak a győri csapat ellen. Az NB II elmúlt éveit elnézve – amely ne kiabáljuk el, de eddig idén talán tapasztalható ebben elmozdulás – tipikus stílusjegyein túlmutató futballra törekednek, leegyszerűsítve, erőfutball helyett, szeretik a labdarúgás játékos oldalát előnyben részesíteni.
A földrajzi közelségnek és a partnerkapcsolatnak köszönhetően ferencvárosi berkekben, csak „Kis Fradiként” emlegetik a sárga-feketéket. Az összefonódásnak köszönhető az is, hogy az elmúlt években jó néhány játékos került a kooperációs-szerződésnek köszönhetően akár szezon közben is, a „Soriból” a Fradiba. Elég Pászka Lóránd, Lisztes Krisztián, vagy a nyáron átkerülő Halmai Ádám nevét említeni, és a mostani keret is bővelkedik ferencvárosi kötődésű játékosban, a legutóbbi meccsen bravúrosan védő Holczer Ádám, a 18 éves Kaján Norbert, vagy a Kecskemétről visszarendelt Katona Máté is lehúzott éveket zöld-fehérben. Ezen kívül a kerethez tartozik – az 5 évig a klub sportigazgatójaként dolgozó és játékosként a BVSC-ben is megforduló Dragóner Attila fia – Dragóner Filip, vagy a szintén ex-ferencvárosi válogatott középpályás Vincze Ottó fia, a győri nevelésű 20 esztendős Vincze Ádám.
A jelenlegi sportigazgatót Szűcs Mihályt sem kell senkinek sem bemutatni, és az NB II-es edzőmezőny messze legrégebb óta ugyanannál a csapatnál dolgozó vezetőedzőjét a 7. szezonját kezdő ferencvárosi ikont Lipcsei Pétert. A jelenlegi keretben lassan „ős” soroksáriként említhető Valencsik Dávid és Lovrencsics Balázs, de a csapat tagja a Várhidi Péter kapitánykodása alatt 11-szeres magyar válogatott, Vass Ádám is. Számunkra azonban a legpikánsabb a csapat belső védőjének Króner Martinnak a jelenléte, akinek ugyan közvetlen BVSC-s kötődése nincs, de édesapját senkinek sem kell bemutatni, a jelenlegi szakmai vezetésben dolgozó Króner Péter, remélhetőleg tud még hatással lenni a fiára…
Léderer Ákos
