NB II-es labdarúgóink gőzerővel készülnek második Merkantil Bank Liga szezonjukra. A felkészülést már Csábi József irányításával kezdte az együttes és az eddigi találkozókon hibátlanul szerepelt az ő irányításával a csapat!
A másodosztályba tavaly egyetlen újoncként feljutó és ott a 13. helyen megkapaszkodó BVSC, az elmúlt két év komoly kihívásai után, újabb embert próbáló feladat elé néz, hiszen a 16 csapatosra szűkített második vonalban szerepelni, komoly tradícióval bíró együttesekkel vetélkedni, rangot jelent a honi futballban.
Ahogy a magyar labdarúgás legjobb 28 csapatába való kerülést eddig sem adták ingyen, úgy diadalmenetre számítani most is hiú ábránd lenne, de a vezetés, a szakmai stáb és a játékosok is azért dolgoznak, hogy eredményes 2024-2025-ös szezonja legyen a klubnak, amely – a sokszor kvalifikációs, fél szezonos, vagy a történelem vérzivataros időszakában félbeszakadt bajnokságok sorát figyelembe véve – a 49. másodosztályú szezonjára készül.
A cél mi más lehetne, mint a BVSC labdarúgó történelmének legfőbb állomáshelyét jelentő második vonalban való 50. szezon elérése. A szakmai stábot, játékosállományt, infrastruktúrát érintő változásokról már részben adtunk hírt, és a bajnoki rajtig is többször jelentkezünk majd, most viszont a felkészülés első felét vesszük górcső alá, nyáron kinevezett új vezetőedzőnkkel, Csábi Józseffel.
Az eddig lejátszott három felkészülési meccsét megnyerte csapatunk, de természetesen ezekből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet, hiszen a keretek is változnak, és a felkészülésben sem ugyanott tartanak a csapatok. Mindenesetre rögzítsük a tényeket. Az NB III-as ESMTK ellen 5-2-re győztünk, úgy, hogy Kelemen Patrik és Benkő-Bíró Norbert kétszer-kétszer, Májer Gergő egyszer volt eredményes. Az NB II-es Budafok ellen, szintén hazai pályán, 3-1-re nyertünk, Kelemen, Szilágyi Máté és Bacsa Patrik góljaival. Míg legutóbb a másodosztályba frissen feljutó, de a keretében jelentősen megerősödő Tatabánya ellen, Hidi Patrik jobb oldali szabadrúgását Vinicius bólintotta a hálóba a mérkőzés 4. percében, és a rekkenő hőségben az eredmény a későbbiekben már nem is változott a Grosics Gyula Stadionban.
Az megállapítható, hogy a meccsek első félidejében rendre a rutinos, alapcsapatból álló kezdő tizenegyünk építette fel az előnyöket, a második félidőkben pedig egy erősen megfiatalított BVSC vette fel a harcot az ellenfelekkel. A Vasutasokat a kilencvenes évek aranykorában játékosként erősítő Csábi Józsefet faggattuk, hogy alakuló, de még korántsem teljes keretünk, hol tart a felkészülésben?
Kellős közepén tartunk a felkészülésnek, az egyik legnehezebb héten, amire még az időjárás is rátesz egy lapáttal, így fáradtabban, tompábban mozogtunk, de nagyon becsületesen, nagy akarattal, a taktikát betartva, amit kértem tőlük azt megcsinálva játszottak a fiúk. Szokták mondani nem az edzőmeccseken kell nyerni, de nem baj, ha ezekből a meccsekből hitet és önbizalmat tudnak meríteni a játékosok.
Kívülről is feltűnő volt, hogy nagy hangsúlyt fektettél a labda nélküli védekezés leoktatására, és próbálják ezt kottából elsajátítani a játékosok.
Örülök, ha ez látszik, mert sokat gyakoroljuk az elmúlt időszakban, de természetesen tudjuk, hogy a futball nem csak védekezésből áll, a Budafok ellen például a támadójáték is jól működött az első félidőben. Itt most egy ugyanolyan rendszerben futballozó csapattal találtuk szembe magunkat, mint a miénk, és ezek ilyenkor gyakran kioltják egymást, ahogy most is történt, de ami a lényeg, hogy a szervezettség látszódott a csapaton.
Kívülről-belülről ismered az NB II-t, és most már játszottunk is néhány leendő ellenféllel, ezekből érdemes bármilyen következtetést levonni?
Még nagyon alakulnak a keretek, a Tatabánya most is gyakorlatilag sort cserélt, mi pedig még kevesebben vagyunk, és próbálgatjuk a fiatalokat, nem számoltam ki, de a második félidőben elég alacsony volt az átlagéletkorunk.
Tavaly begyűjtöttük a rutinos Patrikokat, most meg úgy tűnik az ország összes fiatal Marcell keresztnévre hallgató játékosa itt van?
Igen, és mivel a Marci keresztnévre is hallgatnak, néha valóban nehéz különbséget tenni közöttük, de a lényeg, hogy szeretek fiatalokkal dolgozni és hiszek abban, hogy teher alatt nő a pálma. Visszatérve a másodosztályra, az elmúlt két évben négy csapattal csökkent az NB II mezőnye, amit én személy szerint érthetetlennek tartok, mert így is nagyon szűk, mindössze 12 csapatos az elit, és a legjobb 28 csapat közé tartozni büszkeség, de egyben a követelményrendszer is sokkal nagyobb mind az edzők, mind a játékosok felé, nem beszélve arról, hogy a két évvel ezelőttihez képest 100 játékossal kevesebb kap most szerződést ebben az osztályban.
A bejelentés óta, hogy átvetted a BVSC első csapatának irányítását, az első hónap elteltével érdekelne, hogy eddig mennyire nyerte el a tetszésed a váltás, hiszen bizonyára maradhattál volna a korábbi csapatodnál, amellyel sikeres voltál Kazincbarcikán, te mégis a BVSC-t választottad?
A döntésemben szerepe volt annak, hogy egy olyan közegbe térek vissza, amelyről jó emlékeim vannak, és valamennyire ismerem, még ha az élmények nem is frissek. Én ugye az edzői pályámat is itt kezdtem 2000-ben, az U14-es csapatnál, belegondolni is nehéz, hogy ennek már 24 éve. Az vezérel, hogy hozzá tudjak tenni ahhoz a felfelé ívelő pályához, családias légkörhöz és ahogy a vezetők is szeretnék, jól kivehető BVSC-s karakterhez, amin a klubnál fáradoznak. Sok-sok év után került vissza a másodosztályba a BVSC, így mindig adódnak olyan helyzetek, ahol talán jól jöhet az, hogy az elmúlt években ebben az osztályban sokat tapasztaltam. Az ambíció abszolút érződik és azon dolgozunk, hogy a tavalyi bennmaradáshoz képest, idén ne kelljen az utolsó fordulókig izgulniuk a szurkolóknak. Most még azért látni kell, hogy a keret alakul, de soha nem voltam olyan helyzetben, hogy verjem az asztalt a vezetőknél, hogy nekem ez, vagy az a játékos kell, hanem mindig abból az alapanyagból próbáltam főzni, ami a rendelkezésemre állt.
Az elmúlt két évről elmondható, hogy a két legnagyobb kihívást jelentő szezonban sikerült visszajutnia és megkapaszkodnia a BVSC-nek abban az osztályban, ahol a legtöbbször megfordult fennállása során, de 22 évet kellett erre várniuk a szurkolóknak, hogy ez sikerüljön. Azt látod magad előtt, hogy miként lehetne a körülményekhez képest nyugodtabb ez a szezon?
Az biztos, hogy a kiegyensúlyozott teljesítmény magával hozza az eredményességet. Ha nagy hektikusság van, akkor sok csapat beleeshet egy tartós sikertelenségbe, egy ötmeccses vereségszéria pedig egy 16 csapatos bajnokságban senkinek sem fér bele. Ha az előző évből indulok ki, akkor a Kazincbarcika teljesítményénél azt sikerült megoldani, hogy nem voltak nagy kilengéseink, és ez vezetett oda, hogy viszonylag nyugodtabb szezonunk volt.
Talán pont ellenünk volt a legnagyobb hullámvölgy, amikor 3-0-ra sikerült nyernünk hazai pályán?
Így van, az a meccsünk nagyon rosszul nézett ki, de tartósan ebben sem maradtunk benne, hanem a következő meccsen már tudtunk nyerni otthon, és a hazai teljesítményünkre a bajnokságban nem lehetett panasz. Ami nekem szintén nagyon fontos, hogy játékosképzésben is legyenek sikerek, tavalyi csapatomból hat ember igazolt az első osztályba, ketten pedig az U21-es válogatottba is bekerültek, Dobozi Krisztián és Tóth Balázs, vagyis ne csak pontokban gondolkodjunk, hanem értéket is teremtsünk a BVSC-ben. Ezért is van most ennyi fiatal a keretben, mert hiszek az ő fejlődésükben, ami a klubnak is a feladata, mindamellett, hogy kellenek melléjük Hidik, Viniciusok, rutinos játékosok.
Ha már fiatalok, hogy kezelik ők azt, hogy ebben az időben nekik nem a strandon, vagy a Balatonon van a helyük, hanem 40 fokban a futballpályán, hozzátéve, hogy a ti időtökben még az is természetes volt, ha júliusban fejeződött be egy bajnokság? A BVSC legsikeresebb idényében, megnéztem, szinte a nyár kellős közepén, az 1996-os foci EB elődöntőjét rendezték már, amikor számotokra a balul sikerült Honvéd elleni kupadöntővel befejeződött az idény.
Ez a profi sportolóvá válás nélkülözhetetlen eleme, amit áldozatvállalásnak is hívhatunk. Ez így volt a mi időnkben, meg most is. Nem reklámképpen, de éppen most nézek egy jeles magyar riporter youtube-csatornáján egy generációkutató által készített hat részes sorozatot, amely pont azt vizsgálja, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a különböző generációk tagjai, a veteránoktól, baby boomerektől, az x, y, z, alfa generációkig, ez szerintem a futballedzőknek is hasznos lehet, a játékosokhoz való viszonyuláshoz, mert fel kell azt mérnünk, hogy én nem indulhatok ki abból, hogy mi volt például 1996 nyarán, mert több generáció felnőtt azóta, amely egy teljesen más világba született. Nyilván e mellett voltak és mindig is lesznek szabályok az öltözőben, amit nekem edzőként hitelesen kell képviselnem.
Az látszódik rajtad, hogy egy edzőmeccsen is kijönnek belőled az érzelmek, feszült vagy, fel alá járkálsz az edzői zónában és legszívesebben beállnál játszani.
Azt azért leszögezem, hogy a játékosoknak a munkához való hozzáállása kiváló, de igen, én az az edzőtípus vagyok, amit mondasz. Hozzáteszem még nagyon az elején vagyunk a közös munkának, és úgy érzem helye van annak, hogy „joystickozzam” a játékosokat, hogy rájöjjenek melyik szituációban, mit kérek tőlük. Remélem később, amikor már mindenki fogja tudni, hogy a különböző játékhelyzetben mi az elvárásom, nem kell ilyen látványosan irányítanom, de én valóban nem az a típusú edző vagyok, aki leül a padra és végignézi a meccset. Így azt tartom, hogy el kell találni annak az arányát, hogy történjen valami az oldalvonal mentén, vagy sem, és mi az, ami jó hatással van a pályán lévő történésekre.
Csapatunknak kitartást és eredményes felkészülést kívánunk a bajnoki rajtig, amely július 28-án az elmúlt években még elsőosztályú Mezőkövesd otthonában lesz. A hátralévő edzőmeccsek közül, a szombati Vasas elleni találkozó zárt kapus lesz, de megmérkőzünk még az Iváncsa és idegenben a Bicske csapatával is a rajtig.
Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos
