Ahogy korábban beszámoltunk róla, birkózóink nyári táborát az olimpiai bajnok Lőrincz Tamás is meglátogatta. A KIMBA szakmai igazgatójaként dolgozó klasszis az utánpótlás-nevelés legfőbb céljáról is nyilatkozott nekünk!
Manapság sokat megfordulsz fiatalok körében. Számukra biztos nagy élményt jelentenek ezek a találkozások. Te hogy éled meg ezeket?
Valóban sokat vagyok fiatalok és gyerekek között. Amióta hivatalosan is visszavonultam, azóta a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián dolgozom szakmai igazgatóként. Úgyhogy a fő területem az utánpótlás-nevelés. Nagyon szívesen fogadok ilyen jellegű felkéréseket, mint amilyen itt a BVSC-nél is volt. Az olimpia óta számtalan hasonló eseményen voltam, ahol kicsit az életemet is bemutatva, a gyerekeknek élménybeszámolót tartottam nekik. Bár számukra már kevésbé kell vonzóvá tenni a birkózást, hiszen már itt vannak, de azért nem minden nap lát az ember olimpiai érmet. Esetleg ez lehet nekik is plusz motiváció. Ez nagy harc a magyar birkózásban, hogy a gyerekeket becsábítsuk az edzőterembe és utána megtartsuk őket. Jól látszik, hogy itt a BVSC-ben is milyen fantasztikus munkát végeznek. Hiszen a nyár elején még hatványozottabban nehéz a gyerekeket edzőtáborban tartani. Otthon belemarkoltam az aláírókártyákba. Szerintem hoztam legalább 60 darabot, de nem lett elég, olyan sok gyerek van. Nagyon aranyosak voltak, és ez nagy öröm számomra, hogy tényleg ennyien itt vannak az edzőteremben.
Ilyenkor előjönnek fiatalkori emlékek belőled, amikor te találkozhattál példaképekkel?
Akkor kevesebb ilyen lehetőség volt, én jóval később találkoztam nagy bajnokokokkal, példaképekkel. De amikor egy-egy budapesti világversenyre felvitt minket az edzőnk, az nagyon nagy élmény volt számomra. Ott tudtam aláírást szerezni például Farkas Pétertől vagy Repka Attilától. Azt sajnálom, hogy azóta ezek nincsenek meg, de meghatározó élmény volt ez a pályafutásomban nekem is.
Legutóbb Tokióban magasra tettétek a lécet a remek eredményekkel. Hogy tapasztalod, ennek hatására többen kezdtek el birkózni?
Egy sikeres olimpiának a sportágban mindig nagy bevonzó ereje van és ezt kell jól meglovagolni. Erre kell egy jó stratégiát építeni. Ez most is így történt. Biztos vagyok benne, hogy e miatt a sportág jóval több gyereknek keltette fel az érdeklődését. Csak sajnos ez a lendület hetekkel, hónapokkal később megkopik. Itt jön a szerepe a nevelőedzőknek és a jó szakembereknek, hogy ezt a hullámot megfelelően lovagolják meg. Utána pedig más motivációt adjanak a gyermekek kezébe, hogy jól érezzék magukat. Mint ahogy itt is látjuk, hogy mennyi mosolygós, jókedvű fiatal van, akik szívesen jönnek ide. Ez ennek a lényege, nem pedig az, hogy kiből, milyen bajnok lesz. Kár is erről beszélni ilyen korban. Az a fontos, hogy milyen közösséget tudunk építeni, a gyerek hogyan érzi magát, a szülő milyen szívesen adja oda a legféltetteb kincsét egy idegen embernek. Ez a nehéz feladat, amit jól kell megcsinálnunk. Ha ez megvan, akkor lehet nagyon komoly utánpótlásbázisunk. Mi is ezen dolgozunk, igaz egy szinttel már fentebb, mivel hozzánk 14 éves kortól csatlakoznak a gyerekek. De sok hasonlóság van benne. Egy olyan bizalmi kapcsolat ez a szülőktől felénk, amit nem lehet eljátszani. Nyilván az az elsődleges cél, hogy bajnokokat neveljünk, de mindemellett olyan embereket, akik az élet bármely területén megállják a helyüket. Nekünk nagyon fontos, hogy jó emberek is legyenek.
