A BVSC a budapesti klubok közül elsőként kezdte meg újra működését a második világháború után és hamar jöttek az újabb sikerek. Sőt, az 1956-ig tartó időszak az egyik legeredményesebb évtized volt a klub életében, többek között hét olimpiai aranyéremmel.
A II. világháború a BVSC-nek sem kegyelmezett, hiszen a sportolók és vezetők létszáma, közel a felére csökkent és a létesítmények is tönkrementek. Mégis, a háború után a klub a budapesti sportegyesületek közül elsőként kezdte meg újra a működését. A 110 éves sztorik korábbi részeiben már írtunk a birkózók és ökölvívók újrakezdéséről, ráadásul mindkét szakosztály hamar szép sikereket ért el. Aztán hozzájuk csatlakoztak a súlyemelők, majd a Csepeli Papír SE úszóinak, műugróinak és vízilabdázóinak az átigazolásával, továbbá 1949 végén a vívószakosztály újjáalakulásával elkezdődött az egyesület aranykorszaka.
A kiváló eredmények mellé remek edzők is hozzátartoztak. Elsősorban Sárosi Imre, Laky Károly, Bay Béla, Duronelly László vagy éppen Nagy Árpád rengeteget tett a sikeres korszakért. 1950-ben egyébként az egyesület 14 szakosztályában 750 fő sportolt és megjelentek a sakkozók, valamint az asztaliteniszezők is.
Az 1945 és 1956 közötti időszak a névváltoztatások koraként is jellemezhető, hiszen 1945-ben a BVSC fuzionált a MÁV Előrével és így Budapesti Vasutas Előre Sport Club lett a hivatalos név. Alig két évvel később már MÁV Konzum Budapesti Vasutas Előre SC-re változott a megnevezés, majd 1948 tavaszán megalakult a Vasutas Szakszervezet sporttitkársága és nem sokkal ezután létrehozták a vasutasok központi sportegyesületét, a Budapesti Lokomotív Sport Egyesületet.
Nem kellett sokat várni az újabb átalakításra sem. Hiszen 1955. március 19-én a Bp. Lokomotív, az Előre és a Postás új egyesület megalakításáról döntött, ez volt a Budapesti Törekvés Sportegyesület, amely az ország egyik legnagyobb egyesülete lett 18 szakosztállyal.
A folyamatos névváltoztatás nem hatott ki a sportolók szereplésére. Ebben az időszakban három olimpiát is rendeztek és Londonban, Helsinkiben, valamint Melbourne-ben nem csak a magyar, hanem a BVSC-s olimpikonok is nagyszerű eredményeket értek el. 1948-ban Bóbis Gyula és Papp László, négy évvel később Gyenge Valéria, Littomeritzky Mária és Székely Éva, míg 1956-ban Keresztes Attila, valamint Magay Dániel is olimpiai bajnoki címet szerzett. A hét elsőség mellett öt második és egy harmadik helyet is ünnepelhettek sportolóink az olimpián.
Nagy szerepet játszott a sikerekben a folyamatosan megújuló infrastruktúra is. Ekkor készült el többek között az új labdarúgó stadion, a 25 és 50 méteres uszoda és a korszerű vívóterem is.
