A tavaszt bravúrgyőzelemmel, BVSC-s edzői karrierjét, pedig értékes pontszerzéssel kezdő Szekeres Tamás, gyorsan megtapasztalta azt is, milyen, amikor vereséget mutat az eredményjelző. Ugyanakkor hazai pályán eddig két mérkőzésből két győzelem a mérleg a decemberben kinevezett vezetőedzővel.
Szekeres Tamás nem rejtette véka alá mennyire megviseli egy-egy mérkőzés a pálya mellől, és hogy még nem tapasztalta ki azt a pótcselekvést, amivel a meccsek alatt enyhíteni tudná a benne felgyülemlő feszültséget. A zuglói csapat trénere azt is elmondta – még ha a számok nyelvén egyelőre 2 győzelemmel, 1 döntetlennel, és 2 vereséggel is áll 5 tétmeccs után –, hogy ugyan egy rossz szava nem lehet csapatára és játékosai hozzáállására, de ha valaki megkérdezné, hogy mit tekint élete álom melójának, akkor valószínűleg nem az edzősködést jelölné meg válaszként. Annyira idegőrlő tud lenni az edzői szakma, hogy nem véletlenül nyilatkozta azt egy-egy csapatsportág jeles képviselője, mint például legutóbb a világbajnok horvát pólósok szövetségi kapitánya, hogy egy világverseny alatt simán lefogynak 5-7 kilót is az edzők a stresszfaktornak köszönhetően.
Kezdhetnénk azzal is a beszélgetést, hogy a Győr elleni bravúrgyőzelem után, a második hazai meccsed is három pontot hozott a konyhára, de inkább az érdekelne előbb, hogy az elmúlt egy hét, két vereségén, hogyan tettétek túl magatokat?
Amikor ennyire gyorsan következnek egymás után a meccsek, akkor nincs más út, mint gyorsan levonni a tanulságokat, és utána egyből a következő feladatra koncentrálni. Ezúttal három napunk volt csak a regenerálódásra és a felkészülésre, de mindenki láthatja, hogy áll a tabella, ezért minden meccsen az életünkért játszunk, és ennek megfelelően álltak hozzá ehhez a mérkőzéshez is a játékosok. Fizikálisan meg tudtuk oldani a találkozót; ahogy a Győr ellen, úgy most is jól néztünk ki ezen a téren, a csereként beállók szintén jól dolgoztak. A csapatmorállal elégedett voltam, félidőben elmondtam 2-0-nál, hogy nem lehet belekényelmesedni a meccsbe, de ezzel nem is volt baj, mert ott folytattuk, ahol az első félidőt abbahagytuk. Azután kaptunk ugyan egy szerencsétlen gólt, amivel a végén felhoztuk őket és volt elég izgalom a levegőben, de összességében a második félidőben is azt kaptam, amit látni szerettem volna. Számítottam arra, hogy ez a meccs sem lesz sétagalopp, izgalmakból és őszülő hajszálakból lesz bőven, de ez már a kinevezésemkor eldőlt.
Akkor, ha a fenti Petőfi idézet még ha nem is teljesen igaz rád, azt gyorsan leszögezhetjük, hogy nem ez a világ legkényelmesebb melója?
Szeretem az izgalmakat, a kihívásokat, szeretek versenyezni, de a tétmeccsek egy általam eddig nem tapasztalt idegfeszültséggel járnak, és bevallom erre nem voltam teljesen felkészülve. Meg kell majd találnom mi a gyógyír erre, de meg fogom találni a módját a feszültség levezetésének. Nagyon más embernek kellett volna születnem ahhoz, hogy egy-egy ilyen meccset a kispadon ülve kibírjak.
Korábban szóba került már a fiatalok rutintalanságából fakadó egy-egy rossz megmozdulás, ezúttal egy ártalmatlannak tűnő beadás utáni labdakiejtésből szépített az ellenfél. Gondolom ezek okozzák az ősz hajszálakat, mert a második félidőben amúgy nem nagyon volt benne a meccsben, hogy itt a Budafok gólt lő.
Ezekre a típusú hibákra felkészülni nem lehet, de ahogy mondtam, a fiatal játékosoknak vannak fantasztikus mérkőzéseik, és lehetnek ilyen érthetetlen rövidzárlataik is. Bárcsak ezek a hibák mindig ilyen állásnál jönnének és akkor nem kerülnek pontokba! Remélem a szarvashibákat ezzel le is tudtuk erre a szezonra.
A két vesztes mérkőzésen is úgy tűnt, működnek a dolgok, Soroksáron például közel 80 percig, Szombathelyen pedig a második félidőben, amióta edző vagy, talán kijelenthető, hogy a legmarkánsabb teljesítményét akkor nyújtotta a csapat.
Kielemeztük ezeknek a meccseknek a sarkalatos pontjait. Soroksáron az első kapott gólnál nagyon sokan hibáztak, és az ellenfél pontrúgásaira adott reakciók egyébként is a vesszőparipáim közé tartoznak. Nagyon rosszul viselem, ha ebből gólt kapunk. Ott volt egy remek kapu mögötti felvétel, amely rávilágított alaposan a helyezkedési hibákra, és amúgy arra is, hogy az egy les gól volt, miután a kapufárol visszapattanó labda ellövésének pillanatában az ellenfél játékosa lesen tartózkodva egyértelműen akadályozta a kapusunkat a kilátásban. Mondjuk attól csak még feldúltabb lettem, hogy három nap múlva nekünk Szombathelyen 0-0-nál meg érvénytelenítettek egy olyan találatot, amely köszönőviszonyban sem volt ezzel a szituációval, de elfogadom, hogy VAR nélkül ezeknek a helyzeteknek a megítélése a játékvezetők számára nagy kihívást jelent és többször is tévedhetnek.
Ha nem is számolatlanul, de megindult a góllövés is, először nyert úgy meccset a csapat a bajnokságban, hogy kapott gólt, a téli új szerzemény Bacsa Patrik pedig duplázott.
Nagyon fontos, hogy elől ne egy játékoson álljon vagy bukjon a góllövés, hanem legyen három-négy ember, aki tud gólt rúgni, ezért is volt lényeges, hogy Tóth Milán, és Ihrig-Farkas Sebestyén után Bacsa Patrik is betalált. Nagyon remélem, hogy többen is elkapják a fonalat, és ha rúgnak fejenként négy-öt gólt az már fél siker. Nem tűztem ki teljesíthetetlen célt azzal, hogy az őszi 12 rúgott gólt mindenképpen túl kell szárnyalnunk.
Most is azt mondod, mint a Győr meccs után, hogy nincs mit ünnepelni?
Ha megnézzük a tabellát, jól látszik, hogy a győzelem ellenére, nem tudtunk előrébb lépni. A hétközi forduló miatt, látszott azért a csapatokon a fáradtság, de a mi játékunk meggyőzőbb volt, és nyilván örültünk a győzelemnek. Úgy látom vevők a játékosok a kemény munkára és a csapatkohézióval sincs probléma.
Attól nem tartasz, hogy hosszú távon felemésztheti a csapatot, hogy úgy tűnik végig harcban kell majd állni azért, hogy a célkitűzést elérjük, úgy, hogy olykor azt sem tudjuk ki az üldöző és ki az üldözött?
Nincs ebben meglepetés, a hátralévő három hónapban is ugyanúgy kell összpontosítani, mint eddig, aki előbb elfárad, aki a gyengébb, az fog kiesni, ez ilyen egyszerű. Mi részünkről folyamatosan sulykoljuk a játékosokba, hogy egy pillanatra sem lehet kiengedni kényelmesebbé válni, de ezt ők is érzik. Eddig egyszer éreztem a csapaton, hogy nem elég koncentrált, a Soroksár meccs utolsó 25 percében, amikor talán tudat alatt elhitték, hogy ezt a meccset is gond nélkül lehozhatjuk. Óriási erőfeszítéseket tesz minden csapat az NB II-es tagság megőrzéséért, hiszen, igen szép kihívás, ha egy 18 csapatos bajnokságban 4 direkt kieső van.
Végezetül beszéljünk következő ellenfelünkről a Szegedről, amely ellen ősszel maximálisan egyenragú ellenfelek voltunk, végül azonban mégsem gazdagodtunk ponttal. Kispest és Szombathely után, ismételten olyan stadionban és körülmények között játszhat a csapat, amiről néhány évvel ezelőtt csak álmodhatott.
A Győr elleni bravúrunkra egy ország kapta fel a fejét, és most is hasonlóra készülünk. NB II-es szinten egy nagyon jó csapat a Szeged, roppant szervezett a védekezésük, ezáltal kimondottan nehéz ellenük helyzetbe kerülni. Bár nem stadiontúrára megyünk, de játékosként is nagy élmény lesz ismét egy ilyen gyönyörű arénában pályára lépni, amelyhez korábbi munkámból kifolyólag még üzemeltetési tanulmányt is készítettem. A szegediek a korábbi 13 meccses veretlenségi sorozatuk után, most kissé megtorpantak, éppen ezért, ha ragadni akarnak az élmezőnyre, akkor nyerniük kell. A helyzet ugyanakkor az, hogy a mi céljaink megvalósításához, nekünk szintén 3 pontra van szükségünk.
Vasárnap, tehát a Tisza partja felé veszi az irányt csapatbuszunk. A másodosztály legkevesebb gólját kapó szegediek évek óta az élvonalba vágynak, és a Nyíregyháza mögött, a második feljutó pozíció elérésére, még van is valamennyi esélyük. A tavaszi három mérkőzésüket viszont, a Vasas, az Ajka és a Gyirmót ellen egyaránt rúgott gól nélkül hozták le Alekszander Sztevanovics tanítványai. Vasárnap 17 órától a Szent Gellért Fórumban, nem lenne ellenünkre, ha ez a sorozat hazai oldalon még egy mérkőzés erejéig tovább folytatódna.
Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos
