Az elmúlt hetek BVSC-s interjúiban többször feltűnt már, hogy milyen ihletet adott például a névadásban Tóth Keve, de középpályásunknak eddig, nem a pályán betöltött szerepével foglalkoztunk. Ezúttal viszont ez is szóba kerül!
Egy olyan játékost szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz, akire a játéktéren posztjából kifolyólag, a siker, fény, csillogás hármasból kevesebb fény vetül, de ettől még ugyanolyan fontos alkotórésze a csapatnak. A Vasas és a Puskás Akadémia neveltje, visszatérő a BVSC-ben, hiszen a klub első NB III-as szezonjában szerepelt már korábban sárga-kékben. A 24 éves futballista, a játékos karrier mellett legalább akkora hangsúlyt fektet a tanulásra is. A Kevével folytatott, amúgy nem túl hosszú beszélgetésünk, vágatlanul akár egy rádióadásban is felhasználható lehetne, legalább is, akiknek megmutattam ezt a felvételt azt mondták, Tóth Keve nevével még biztosan találkozunk majd, és könnyen lehet, hogy nem csak a pályán, hanem a sportdiplomácia területén is.
Szereted a nevedet?
Igen, nagyon.
Kelemen Patrik említette, hogy nemrég született kisfia nevét illetően igazi keresztapa vagy, gondolom jól esik neked ez a szerep?
Először azt hittem viccelődik csak, de amikor kiderült, hogy kisfiú lesz, akkor egyből mondta, hogy Kevének fogják hívni, és nagyon örültem neki. Régebben még különlegesnek számított a nevem, de mostanában egyre gyakoribb, sőt a Vasasnál az egyik edzőmnek szintén annyira megtetszett, hogy ő is ezt adta a kisfiának, akivel azután amikor 5-6 éves lett találkoztam is, és ott rohangált a futballpályán a kis Keve. A labdarúgásban pedig van még egy Tóth Keve, akiről voltak, akik azt hitték sokáig, hogy az apukám. Volt is egy olyan vicces történet, hogy amikor a Vasasnál bemutatták az új edzőket, akkor bejelentették, hogy Tóth Keve az U16 edzője, én csak néztem körbe gyanútlanul, majd mondták nekem, hogy álljak fel, mert te vagy az, azután persze belépett az öltözőbe az igazi edző, akit szintén Tóth Kevének hívtak és volt nagy nevetés.
Visszatérve rád és a felnőtt karrieredre, minek volt köszönhető, amikor először ide kerültél a BVSC-be és azután az, amikor egy év múlva visszajöttél?
Amikor három éve először ideigazoltam, akkor egy sérülés utáni felépülésben voltam, viszont volt még szerződésem az NB II-es Budaörsnél. Bognár Gyuri volt akkor ott a vezetőedző, aki jó viszonyban volt Horváth Gáborral a BVSC akkori szakmai irányítójával. Nyáron játszottunk egymás ellen edzőmeccset és Gyuri javasolta, hogy nem akarnak-e átvenni, mert a felépülésemhez kellenének a meccsek és nem baj, ha NB III, de kerüljek újra játékba. Pont keresett a középpályára játékost a BVSC, és így lett belőle egyezség, hogy egy évre kölcsönbe idekerülök.
Az végül egy sikeres szezon volt, hiszen első éves NB III-as csapatként második lett a BVSC, te vissza is kerültél az NB II-es csapatodhoz, majd egy év múlva újra a BVSC-t választottad, miért?
2021 nyarán már szerette volna Kisteleki István, hogy folytassam itt, és szívesen maradtam is volna, de a szerződésemből volt még egy év a Budaörsnél. Végigjátszottam a szezont az NB II-ben, végül sajnos kiestünk ott viszont már a szezon vége felé megkeresett ismét Pista bácsi, hogy visszajönnék-e, mert szeretne feljutni a csapat. A feljutás tavaly végül nem sikerült, de szerették volna így is, hogy visszajöjjek. Kaptam jó pár ajánlatot az NB II-ből, és Szlovéniából is, de őszintén mondom jobban tetszett nekem az a koncepció és ajánlat, hogy milyen csapat épül itt, mint bármelyik másodosztályú együttesé, amely megkeresett. Ugyanakkor a labdarúgás mellett a tanulás is nagyon fontos szerepet játszik az életembe, amit Budapesten jobban össze tudok egyeztetni. A Corvinus Egyetemen van egy alapdiplomám nemzetközi tanulmányok szakon, most pedig a TF-re járok szakirányú továbbképzésre sportdiplomácia területen.
Ezek szerint akkor több minden szólt amellett, hogy újra ideszerződj, gondolom nem bántad meg?
Nem, semmiképpen sem. Nagyon-nagyon jól lett emberileg összerakva ez a csapat, a régi mag is valamilyen szinten még megvan, és olyanok jöttek köré, akik ugyanúgy be tudtak épülni a közösségbe, épp ezért nem csak a pályán, de azon kívül is erős csapatnak gondolom a miénket. Az erősségünk abban mutatkozik meg, amit a mester is említeni szokott, hogy 20-22-en vagyunk, mikor mennyien, de bárkit kicserél és beállít kezdőként vagy csereként, az illető, ugyanannyira motivált, és tudja azt a szintet hozni, mint mondjuk az a játékos, aki kezdett ötször zsinórban, de utána csak csere.
Most már minden jel arra mutat, hogy eljut a csapat addig a két meccsig, amely majd sok mindent meghatároz a jövőt illetően, te aki játszottál a közelmúltban NB II-ben sejted-e, hogy azokon a találkozókon mi vár ránk?
Beszélgettünk róla már az öltözőben játékosok, hogy előbb-utóbb eljutunk azokig a meccsekig. Nem gondolnám, hogy bárki játszott valaha osztályozót ebből a csapatból, így ez mindenki számára új szituáció lesz. Nagyon nagy a merítés most még a szóba jöhető ellenfelekből, és amíg nem tudjuk kivel játszunk, addig ezt nehéz lemodellezni. Nyilván hátrány lesz, hogy színvonalában mi nem NB II-es erősségű meccseken edződünk a szezon közben, viszont lelkileg meg ér annyi plusz bennünket, hogy egy sikeres szezonból jövünk. Amit biztosan tudok, osztályozótól függetlenül, hogy ezt a csapatot egy-két erősítéssel én már most bátran oda merném engedni a másodosztályba és megállná a helyét.
Az interjú elkészítése óta tudjuk, hogy jelenlegi 33 meccses veretlensége a csapatnak a klub történetében több mint három évtized szünet után a nemzeti bajnokságok tekintetében újabb aranyérmet jelent. Ahogy azt is, hogy a Hajdúszoboszló elleni győzelemmel biztossá vált, hogy legalább egyszer minden csapatot legyőzött a 2022-23-as szezonban a BVSC. És sajnos azt is láttuk, ahogy a hétvégi hazai mérkőzés 9. percében egy földrevitel utáni szerencsétlen érkezésnél súlyos vállsérülést szenvedett Keve, amely miatt kórházba kellett őt szállítani. Ezúton is mielőbbi felépülést kívánunk játékosunknak.
Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos
