A zuglói nyárban elúszott a 441 napos veretlenség

Egy hete Győrben a 41 meccses veretlenség, most pedig hazai pályán a több mint egy éves sorozatunk szakadt meg, a látottak alapján azonban korántsem volt egyértelmű, hogy a Soroksár 3 ponttal távozik Zuglóból.

A kelleténél és az ideális labdarúgó időnél jóval melegebb, igazi strandidő fogadta a csapatokat és a hőség ellen, szurkolóként mindhiába hadakozó, a napos oldalon helyet foglaló BVSC drukkereket. 776 néző választotta Szoboszlai Dominik liverpooli bemutatkozó mérkőzése helyett a Merkantil Bank Liga 3. fordulójának fővárosi rangadóját. A sárga-fekete „Sori” drukkerek hűsölhettek valamelyest az acéltraverzek és az 1996-ban VIP lelátóként emelt stadionrész árnyékában, de üdítő látványról, ami a csapatuk első félidejét illeti, nem beszélhettek. Meglepő módon kivárásra rendezkedett be a vendégcsapat, és a BVSC kezdte valamivel bátrabban a mérkőzést. A 6. percben a „Vasutasok” két nyári szerzeménye játszott össze egy rögzített helyzetnél, Mitrovics beadás helyett Hidit választotta, aki elemi erővel lőtt kapura, de Holczer, aki egy hete is méltán lett a Soroksár–Gyirmót találkozón a meccs embere, bravúrral ütötte a felső lécre a labdát. Az első félidő végéig azután komoly gólhelyzetekről nem lehetett beszámolni, veszélyes beadások és próbálkozások akadtak ugyan, de hazai oldalon leginkább Kelemen, a vendégeknél pedig Lovrencsics és Dobos jóvoltából, eredménytelenül. A félidő záróakkordjaként több százan ugrottak talpra Horváth, a BVSC-t az NB II-be lövő csatár fejes góljánál, de a játékvezető lökés miatt nem adta meg a találatot.

A második játékrészben a Soroksár próbált sebességet váltani, de az átütőerő ekkor még nem a pályán, hanem a kapu mögötti melegítő részen lakozott. És mihelyt úgy érezte, a vendégek mestere Lipcsei Péter, hogy eljött az idő, bő óra elteltével pályára küldte a Hajdú-Sipos kettőst, ez a páros pedig végül nyerőnek bizonyult, a becserélésüket követően egy perccel ők hozták össze a dél-pestiek vezető gólját, sőt a hajrában is megvillantak. Mindeközben Mitrovics megszerezte az első BVSC-s gólját, és a nyílt sisakos meccsen az egyre emelkedő hangulat és pollenszint mellett az is benne volt a levegőben, hogy a hazaiak, ahogy két hete a Haladás ellen Vernes révén megnyerték a meccset, akár most is ismételhetnek. A mindent eldöntő találatot azonban a 78. percben Hajdú vitte be, és miután az egész meccsen magabiztos, védőivel csak egyszer, de akkor jó hangosan veszekedő Holczer, a ráadásban ismét olvasott a sorok között, és hárította Hidi bombáját, a két csapat fennállásának első meccsén a vendég Soroksár örülhetett a 2-1-es győzelemnek.

Az NB II-őt veretlenül indító Soroksár egy 441 napos zuglói sorozat végére tett pontot, legalábbis bajnokin ennyi időn keresztül nem kapott ki a Merkantil Bank Ligát egy győzelemmel és két vereséggel indító csapatunk. A korábbi válogatott játékos trénerek meccsét követően, hiszen a Lipcsei-Urbán páros együtt közel százszoros válogatott, a BVSC vezetőedzője Urbán Flórián, így összegzett.

„Mint Győrben, megint csak az egyéni hibákkal nehezítettük meg a saját életünket. Úgy tűnik tényleg idő kell ahhoz, hogy ez a több helyen újjáalakított csapat összeérjen, a kérdés csak az, lesz-e erre idő? Az első hazai mérkőzésen is egyenrangú partnerei voltunk a Haladásnak és most sem lehet azt mondani, hogy lefocizott volna bennünket az ellenfél. Gondolkodásban gyorsabbnak, helyezkedésben pontosabbnak kell lenni, ezek a hibák ezen a szinten eldöntik a pontokat, pedig a lehetőségek megvoltak, és a meccsbe is visszajöttünk az egyenlítéssel. Most nem kell egy hetet várni arra, hogy javíthassunk, mert három nap múlva itt van a következő mérkőzés, és a lehetőség is, hogy pontot, vagy pontokat tudjunk szerezni.”

Az NB II-ben erőltetett menet vár a csapatokra, így ránk is, szerencsére azonban a világ egyik, ha nem a legszebb városából nem kell kitenni a lábujjunkat sem, hiszen az első budapesti derbink után, szerdán jön a második, amikor a bő két éve még első osztályú Budafok otthonába látogat csapatunk, a vasárnapi nemzeti ünnep miatt, pedig kivételesen szombaton, a feljutás egyik esélyesét a Szegedet fogadjuk a Szőnyi úton.

Szerdai ellenfelünk a nagy múltú BMTE lesz, ahol nyár óta egyelőre úgy tűnik felettébb eredményesen, a kisvárdai évek után, úgy fest nagyobb alkotói szabadsággal rendelkező egykori kiváló középpályás, Erős Gábor mozgatja a szálakat. A budafokiak az első körben ünneprontóak voltak, hiszen a Mészöly Kálmán 3-as számú mezét a szezonnyitányon visszavonultató, az első osztálytól nyáron búcsúzó Vasas, Fáy utcai otthonában nyertek, majd a tavalyi év NB II-es meglepetés csapata az Ajka ellen zsebelték be a három pontot. Egyetlen kapott góljukra a szezonban, Gyirmóton is válaszoltak, így 7 ponttal másodikként várják, a bennmaradó, 13. helyen álló BVSC elleni mérkőzést.

Ha a jelent nézzük akkor érdemes megemlíteni a túloldalon a BVSC-s kötődésű szakembereket, az örökifjú és talán nem sértődik meg, ha eláruljuk 81 esztendős Dr. Szilágyi Györgyöt, aki klubunk legsikeresebb időszakában hat évig volt labdarúgóink csapatorvosa, és a kapusedzőt Vezér Ádámot. Vezért 17 éves egészségügyis szakközépiskolásként, hazai pályán 1991. november 24-én televíziós mérkőzésen, matiné időpontban, egy UTE elleni 1-1-es rangadón, Gáspár József kiállítása után csereként, az első félidő 41. percében az a Kisteleki István állította be először az NB I-es BVSC kapujába, aki most a klub szakmai vezetője és aki év végén a következőképpen emlékezett a szép emlékű Budafok–BVSC meccsekre.

„Az első emlékeim a hetvenes évek közepére nyúlnak vissza a BVSC-vel kapcsolatban, amikor az ellenfél játékosaként a Budafok színeiben komoly rangadókat vívtunk egymás ellen a másodosztályban. (A Budafok akkoriban két ízben is 3. lett és éppen, hogy csak lemaradt az élvonalról, a BVSC pedig a Volánnal vagy a Vasas Izzóval (Tungsram) karöltve a dobogósokat ostromolta – szerk.) Emlékszem olyan Szőnyi úti mérkőzésre, amikor 9-10 ezer ember volt a lelátókon és még a kapu mögötti karéjok is megvoltak és megteltek. Rangos klubnak számított a BVSC, ahol remek szakmai munka folyt, egy karakán csapattal (1974-ben került például Újpestre Törőcsik András szerk.) Az első meccsen ők nyertek, a visszavágón Budafokon pedig, ahol jó 3-4 ezren voltak kint, ott mi. Olyan edzők vezették a két csapatot, akik azután a magyar válogatott élén évekkel később együtt is dolgoztak, a BVSC kispadján Mezey György, a Budafokén pedig Mészöly Kálmán ült.”

Amúgy soha rosszabb mutatót, mint ahogy a Promontor utcaiak ellen állunk, idegenben négy győzelemmel, összességében pedig 13-mal. A két csapat a hatvanas és nyolcvanas évek között, kivétel nélkül ugyanebben az osztályban, 29-szer találkozott egymással és a budafokiaknak összesen hat győzelme van. Folytatás szerdán 17:30-tól Budafokon, tehát a 23. kerületi dél-pestiek után, jöhetnek a 22. kerületi dél-budai srácok! Hajrá BVSC!

Merkantil Bank Liga, 3. forduló

BVSC-Zugló–Soroksár SC 1-2 (0-0)

BVSC: Kovács B. – Lénárt (Májer 81.)., Vinícius, Benkő-Bíró, Király – Hidi, Csősz (Szilágyi M., 73.) – Szalánszki (Mészáros A., 65.), Mitrovics, Kelemen (Vernes, 65.) – Horváth R. (Balogh M., 81.)

Soroksár: Holczer – Kaján, Króner, Valencsik, Pintér D. – Vass Á. (Németh E., 72.), Gálfi (Hajdú R., 61.) – Katona M, Köböl (Sipos Z., 60.), Dobos (Vogyicska Balázs, a szünetben) – Lovrencsics B. (Dragóner F., 81.)

Gólszerzők: Mitrovics (72.), ill. Sipos (62.), Hajdú (78.)

Fotók: TSH Photo / Szűcs Attila

Léderer Ákos