Legendás játékos és ha lehet, még sikeresebb mesteredző. Berczik Zoltán irányításával a Jónyer-Klampár-Gergely trió a magyar sport történetébe is beírta magát. Klubunk korábbi sportolóját és edzőjét mutatjuk be a Zuglói Hősök következő részében.
1937. augusztus 7-én Újvidéken született Berczik Zoltán és 1944-ben költözött a szüleivel Magyarországra. Békéscsabán kezdett asztaliteniszezni, majd 1950-től a Gyulai Vörös Lobogó, 1955-től pedig a Budapesti Lokomotív sportolója volt. Utóbbi helyén már országos ifjúsági bajnokságot nyert, míg egy évvel később első lett a Tízek-bajnokságon. Az egyesület megszűnését követően a Vasútépítő Törekvésben folytatta pályafutását. 1965 és 1969 között a BVSC játékosa volt. A magyar válogatottban 145 alkalommal szerepelt. Világbajnokságon hatszor állhatott dobogóra, 1957-ben és 1959-ben a csapattal, míg két évvel később párosban is ezüstérmes lett Sidó Ferenc oldalán. Ugyancsak három alkalommal vb-bronzérmet szerzett.
Az Európa-bajnokságokon hat aranyérmet gyűjtött be, ebből kétszer az egyest nyerte meg. Az 1958-as budapesti kontinensviadalon az egyes mellett vegyes párosban és csapatban is diadalmaskodott. 1963-ban tagja volt a BEK-et nyert csapatunknak, és klubunk versenyzőjeként 23 magyar bajnoki címet szerzett.
A Testnevelési Főiskolán 1971-ben asztalitenisz-szakedzői oklevelet szerzett, míg két évvel később mesteredzői címet kapott. Már 30 évesen elkezdett edzőként dolgozni. Két évig a BVSC játékos-edzője volt, majd egészen fiatalon, 1969-ben a válogatott vezetőedzője lett. A csapatot előbb 1984-ig, majd 1989 és 1996 között irányította. Munkásságának legnagyobb eredménye, hogy a Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor alkotta válogatottat a világ legjobbjai közé vezette. Az összes siker közül kiemelkedett az 1979-es asztalitenisz-világbajnokságon szerzett csapat aranyérem. A tanítványok a phenjani vb döntőjében 5-1-re legyőzték a verhetetlennek hitt Kínát.
Edzősködött Japánban is a Butterfly cégnél, majd 1985 és 1989 között visszatért a BVSC-hez, ahol bajnoki címig vezette az együttest. Berczik Zoltán végig szoros kapcsolatot ápolt klubunkkal. A válogatott vezetőedzőjeként is hosszú távú célja volt az egyesületbe visszatérni.
Híres volt arról, hogy kemény munkát követelt tanítványaitól és számos módszertani újítást vezetett be, többek között megtanította a pörgetést játékosainak.
2001-ben a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnökévé, majd tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. 1998-ban Gyula város díszpolgára, 2015-ben pedig – posztumusz – az Asztalitenisz Hírességek Csarnokának tagja lett.
2011. január 11-én hosszú betegség után hunyt el.
Fotók: MTI
