A Nemzetközi Úszóliga (ISL) idei szezonjában Burián Katalin képviseli a BVSC-s színeket. Sportolónk az olasz Aqua Centurions csapatát erősíti majd. Vele beszélgettünk a következő hetek megmérettetéséről, amelyet a Duna Arénában „buborékban” rendeznek.
Gondolom már nagyon vártad, hogy újra versenyezzél. Viszont mennyire nehéz megszokni, hogy a következő hetekben a Duna Aréna és a hotel lesz az otthonotok?
Múlt vasárnap költöztünk be és igazából egyelőre nagyon élvezem, hogy ilyen „buborékban” vagyunk. Érdekes volt először, mert nagyon szigorúak a szabályok. Az első napon még nehéz volt ezt megszokni. Ellenőrizték is folyamatosan, hogy mindig legyen rajtunk maszk, tartsuk a megfelelő távolságot vagy például egy liftbe csak két ember szállhat be. Ez a része furcsa volt, de még jól bírom ezt a bezártságot, hogy csak az uszoda és a hotel között mozoghatunk buszokkal. Elvileg kapunk napi 90 perc sétát. Én még nem éltem ezzel a lehetőséggel, de biztosan fogok a következő napokban már.
A szobákban is egyedül vagytok?
Igen, ráadásul amikor elmegyünk enni, akkor is mindenki egyedül ül egy asztalnál, amelyek másfél méter távolságra vannak egymástól. Tehát semmilyen fizikai kontaktust nem tudunk egymással létesíteni. E miatt az első pár napban nem is volt családias a légkör, de már hozzászoktunk ahhoz, hogy például az asztalnál úgy beszélgetünk egymással, hogy szinte ordibálunk.
Az International Swimming League lényege, hogy bár az úszás egyéni sportág, de csapatok versenyeznek egymással. Mennyire lehet a szigorú szabályok mellett a csapatépítésre figyelni?
Annyira nem befolyásolja, mert vannak csapat megbeszéléseink, ahol erre is tudunk koncentrálni. Sajnos a mi csapatkapitányunk, Federica Pellegrini elkapta a koronavírust, így ő végül nem lehet jelen velünk a versenyen. Pár nap után kineveztünk egy új csapatkapitányt, így a jövőben lesznek majd olyan alkalmak, ahol a csapatépítésre is figyelünk. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy külföldi együttesbe válogattak be, de bevallom őszintén, nagy megtiszteltetés nekem az, hogy Pellegrini és az edzője beválogatott, mert előtte nem ismertek. Nagy dolog számomra, hogy az eredményeim alapján úgy érezték, én kellek a csapatba. Mindenki nagyon közvetlen, jókat tudunk beszélgetni, mintha már régóta ismernénk egymást. Örülök annak, hogy csapatversennyel kezdjük a szezont, ahol nem az időeredmények számítanak elsősorban. Itt egymásért is úszunk, hogy minél több pontot gyűjtsünk.
Mennyire vannak leosztva a szerepek, hogy ki, melyik számokban indul?
A csapatkapitány dönti el ezeket, és mivel sokan nem tudtak eljönni, így az is lehet, hogy más számokban is számítanak majd rám. Bár a csapat összetételét látva, nem biztos, hogy a háton kívül másban is el kell indulnom. 100 és 200 háton biztos fogok úszni, 50-en viszont szerencsére nagyon jó sprintereink vannak. Aztán meglátjuk, ha azt mondják, hogy 800 gyorsot ússzak, akkor beugrok és megcsinálom. Mivel sok verseny lesz, így előfordulhat, hogy néha más számokban is elindulok majd.
Van elvárás a csapattal szemben, így a verseny elején?
Nehéz megjósolni, hogy mire lehetünk képesek, mert rengetegen nagyon régen versenyeztünk. Sőt, az úszók 95 százaléka nem is nagyon versenyzett. Pár hete elindultam egy vidéki megmérettetésen 400 gyorson, de az is csak edzésnek volt jó. Abban reménykedek, hogy a hat hét végére jó formába lendülök. A csapatnak nincs elvárása, nyilván szeretnénk bejutni a döntőbe, de az elsődleges cél, hogy jól érezzük magunkat. Szerintem a miénk nem tartozik a legerősebb csapatok közé, főleg úgy, hogy Pellegrini mellett öt olasz úszó sem tudott eljönni végül. Meglátjuk, mert nem tudjuk a többi csapatot sem, hogy milyen állapotban van.
Ha jól tudom nem egyedüli magyarként erősíted az Aqua Centurions csapatát.
Igen, rajtam kívül két magyar versenyző is van nálunk: Verrasztó Evelyn és Szabó Szebasztián. Nagyon jó, hogy többen vagyunk magyarok. Tavaly Cseh Laci is ebben a csapatban volt, így vele is beszéltem az olaszokról.
A Duna Arénában mindig jó szokott lenni a hangulat, ezúttal viszont nézők nélkül rendezik a viadalt. Ez mennyire lesz furcsa?
Biztos nagyon más lesz. Inkább olyan a hangulata az egésznek, mint egy közös edzésnek. Ez által kicsit nehezebb, viszont tavaly indultam az ISL-en és Texasban nagyon kicsi volt a lelátó, ami miatt kevés néző lehetett jelen. Mégis olyan volt a hangulata az egésznek, mintha egy közös edzés lenne. Úgyhogy ez a része nem lesz annyira újdonság. Meglátjuk, mennyire fogom majd érzékelni a nézők hiányát. Nyilván nem a legideálisabb ez a helyzet, de még mindig jobb, mintha nem lehetne versenyezni.
Fotó: Instagram / Burián Katalin
