A vívásnak és az anyaságnak is van helye az életemben – Márton Anna

Hosszú idő után térhet vissza a pástra olimpiai negyedik helyezett kardozónk, Márton Anna. Sportolónkkal többek között a sport és az anyaság egyensúlyáról, a térdműtét utáni rehabilitációról és az olimpiai célokról is beszélgettünk!

Régen beszélgettünk és azóta sok minden történt az életedben. Kezdjük a legfontosabbal, mennyire tanultál már bele az anyaszerepbe?

Szerintem egyre ügyesebb vagyok, meg egyre inkább ráérzek a ritmusára. Egészen jól összehangolódtunk már szerintem Vincével. Bár vele nagyon könnyű, mert egy kis angyalka. Azt érzem, hogy néha ő segít nekem, hogy lehetnék jobb anya. Úgyhogy nagyon élvezem. Természetesen vannak hullámvölgyek és nehézségek, de egyre jobban kezelem ezeket a helyzeteket. Ami nekem még viszonylag nehéz, hogy ott hagyom őt, vagy ha pár órán keresztül nem látom, akkor már nagyon sietnék haza. Ez azért még megvan, de szerintem ez így normális. Viszont kezd beállni az egyensúly az életemben. Mindkettőnek van helye benne, tehát a sportnak és az anyaságnak is. Úgyhogy jó úton haladunk.

Edzésen már meglátogatott téged?

Még csak egy-két alkalommal nézett be a vívóterembe, de edzésre nem marad ott, mert én úgy vagyok vele, ha edzek, akkor teljesen arra szeretnék fókuszálni, ha pedig otthon vagyok, akkor csak a babára. Tehát igyekszem a kettőt ebből a szempontból szétválasztani, mert a kettő egyszerre nem megy. De azért már jól ismerik az edzőtársak is és csak pislognak, ahogy látják mennyire gyorsan nő, hiszen már mindjárt féléves lesz.

Rákanyarodva a vívásra, nem csak a várandósság miatt, hanem az olimpia utáni térdműtét következtében is sokat kellett kihagynod. Hol tartasz jelenleg a visszatérésben?

A műtét után elkezdtem a rehabilitációt, de akkor már Vince is a pocakban volt, úgyhogy a várandósság és a rehabilitáció egyszerre zajlott, ami jó dolog, mert így a babavárás nem hagyta, hogy túl hamar olyan dolgokat csinálják, amelyek esetleg akadályoznák a műtét utáni felépülésemet. Az orvosom, Kállay Tamás is azt mondta, hogy ez így nagyon jól jött ki, mert tényleg fontos, hogy a műtét után egy évet ki kell hagyni, hogy teljesen felépüljek. A szülésnek úgy mentem neki, hogy a gyógytornásszal addig a munka nagyrészét elvégeztük. Most tartok ott, hogy végre elkezdhetek vívni. Már nagyon várom, hogy újra páston lehessek. Az iskolázások egészen jól mennek, úgyhogy a technika hamar visszajött, aztán meglátjuk, hogy az asszózás az mennyire lesz jó, de szerintem nem lesz vele probléma én úgy érzem.

A kard akkor már visszaszokott hozzád vagy te visszaszoktál a kardhoz?

Igen szerencsére. Az eleje azért vicces volt, kicsit olyan, mintha újra kellett volna tanulnom vívni, de egy-két hét alatt visszajöttek a dolgok és a kezem is sokat erősödött. Mivel nagyon speciális, amit csinálunk, ami nincsen benne a mindennapokban, így pár hétig komoly izomlázam volt. Ezen a nagyon nehéz időszakokon túlvagyok már, még egy kis munkát bele kell tenni, de utána már szerintem szépen menni fog magától a dolog. A nagy kérdés az lesz, hogy a versenyhangulatba mennyire tudok visszarázódni, de azt is várom már.

Mikor láthatunk ismét a páston, hogy tervezed a visszatérést?

Eredetileg a decemberi országos bajnokságot lőttük be, de egy picit bekavart, hogy bő egy hónapja ráműtöttek a térdemre. Mert kicsit rosszul hegesedett, ami előfordul és kellett egy kicsit tisztogatni. Ez pedig egy hónapot visszavett a munkából, ezért lehet, hogy az ob még kicsit korán lesz, de ezt akkor látom majd, ha elkezdek asszózni. Ha nem érzem azt a magabiztosságot, akkor felesleges kockáztatni, de a csapaton már lehet beállok, és akkor a BVSC-t erősítem kicsit, mert az viszont fontos lenne, hogy a versenyhangulatot érezzem. De azt sem tartom kizártnak, hogy egyéniben is visszatérek.

Ha már a csapatot említed, milyen volt nyáron kívülről nézve a női kardválogatott történelmi vb-aranyérmét?

Hatalmas élmény volt, jó volt látni a lányokon, hogy mennyire egységesek. Ez engem is motivált, hogy ilyen eredményt értek el. És ez nagyon jó, hogy úgy térek vissza, hogy szárnyalunk és az ellenfelek félnek tőlünk. Nagyon fontos az is, hogy a csapatnak önbizalmat adott ez a siker. Ezzel jól kell élni a következő versenyeken és bátran, magabiztosan odaállni, mert megmutatták a lányok, hogy bármire képesek. Nyilván az is nagyon fontos, hogy a tavasszal kezdődő olimpiai kvalifikációt honnan indítjuk a világranglistán. Remélem, hogy én is sokat hozzá fogok tudni tenni ehhez a csapathoz tavasztól. A legfontosabb versenyek nyáron lesznek a világ- és Európa-bajnokság. Ha ott jó formában vívunk és jó eredményt érünk el, akkor el is dőlhet a kvóta. Úgyhogy a csúcsformánkat ezekre a versenyekre kell időzítenünk mindenképpen.

Az olimpián akkor már egyértelmű cél lehet az érem?

Szerintem egy világbajnok csapatnak nem is lehet más célja. Kíváncsi vagyok, ha én is jó formában visszatérek, akkor mit tudunk ebből kihozni. Azért én még azt láttam a mezőnyön, hogy rajtam kívül több topversenyző is most szállingózik vissza. Többen is egyszerre szültünk 1-2 hónap eltéréssel. Úgyhogy még szerintem erősödni fognak a csapatok, de remélem, hogy a miénk is.

Sok sikert kívánunk sportolónknak a visszatéréshez!

Hortobágyi Tibor