A tegnapi napon Szentpáli Gábor, klubunk ügyvezető elnöke egy fontos feladatának tett eleget. Az irodájában fogadta műugró szakosztályunk vezetőjét, Benyák Andrást, aki tegnap töltötte be hatvanadik életévét. Az alkalmat kihasználva mi is megszólaltattuk a jubilánsunkat.
Gratulálunk! Ebből a hatvanból hány év is kötődik klubunkhoz?
- Köszönöm a gratulációkat. Bevallom, meglepett ez a kedves fogadtatás. Hány éve vagyok már BVSC-s? 55 éve. Nagyjából ötéves lehettem, amikor Gerlach István, a korszak nagy műugróedzője meglátott a Margitszigeten, és kiválasztott engem a sok ugráló gyerek közül.
Te magad is kiváló – többszörös országos bajnok – műugró voltál, de edzőként még nagyobb sikereket tudtál elérni. Meddig tudsz így lelkesedni a sportágadért?
- A lelkesedésem töretlen, és igyekszem ezt a lendületet a tanítványaimba is átplántálni. Mivel mentálhigiéniás tréningekkel is foglalkozom, nemcsak a szakmai, hanem a lelki tényezőkre is nagy hangsúlyt helyezek az edzéseken.
Hány olimpikon tanítványod volt az elmúlt évtizedekben?
- Számot ne kérdezz, de mindjárt sorolom: Lengyel Imre két, Pintér Orsolya két, Barta Nóra négy, Kormos Villő három és Haász Katalin egy olimpián szerepelt. Az ő felkészítésükben egyaránt szerepem volt.
Akkor az 1988-as szöuli olimpia óta a Benyák-tanítványok állandó szereplői az ötkarikás versenyeknek. Tokióban is folytatódik majd ez a hagyomány?
- Ennél időszerűbb kérdést nem is kaphattam volna. Nagyjából másfél hónapja kezdtem el együtt dolgozni Bóta Botonddal, akiben a jelenlegi magyar mezőnyt ismerve, benne lehet az olimpiai szereplés. Az elkövetkezendő időszakban megpróbálunk mindent ennek a célnak alárendelni.
Árulj el egy titkot, te mikor ugrottál utoljára?
- Hivatalosan, trambulinról 2006-ban. A margitszigeti EB-re csináltak egy versenyugróállványt, melyet szerettem volna elsőként kipróbálni. Ezért az egyik hajnalon kimentem, és leugrottam róla. Azóta maximum a tengerparton ugrottam, de ott nem derült ki, hogy műugró vagyok.
Emlékszel még a Szőnyi úti ugrótoronyra? Onnan hányszor ugrottál?
- Mi azt sosem használtuk. Emlékeim szerint életemben egyszer ugrottam onnan, egy vasutas napon rendezett bemutató alkalmával, soha többet. Mi mindig a margitszigeti uszodában edzettünk, a Szőnyi úti medence túl hideg volt, ráadásul akkoriban nagyon nyitott, emiatt nagyon szeles volt a terület, ami szintén nem kedvezett a toronyugróknak.
Tegnap voltál hatvanéves, a sportágad köszöntött téged?
- A műugrás egy speciális sportág, olyan, mint a műkorcsolya, egy pici jégfelületen a kevés versenyző is soknak számít. Hiába van ma már nyolc aktív műugró egyesület az országban, ha ezek mind egy létesítményben – elsősorban a Duna Arénában, de, ha ott rendezvény van, akkor a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodában – vannak, ahol a versenyzők még edzésidőben is ellenfelei egymásnak. Egy ilyen közegben nem szokás egymás születésnapjait megünnepelni. A BVSC-Zugló azonban egy merőben más, sokkal családiasabb közeg. Jól bizonyítja ezt, hogy az elnök úr nem feledkezett meg az én születésnapomról sem. Ha nem is ezért, de mindenképpen jó idetartozni.
