Fiatal centerünkkel folytatjuk a tehetséges vízilabdázóinkat bemutató sorozatunkat. Ezúttal a 21 éves Ágh Györggyel beszélgettünk, aki azt is elmesélte, hogy bár keresztapukája a Fradi legendás labdarúgója, miért választotta mégis a vízilabdát.

Múlt héten az universiade kerettel készülhettél, milyen volt a válogatottal közös munka?

Bármelyik magyar válogatottban ott lenni, az nagyon jó érzés, és azt is megtiszteltetésnek fogtam fel, hogy ezúttal az universiade csapattal készülhettem. Szerencsére a keret nagyrészét ismertem, illetve az edzőket is. Horváth Jani bácsival és Keszthelyi Tibi bácsival is dolgoztam már különböző korosztályos válogatottaknál. Egy kemény, fizikális héten vagyunk túl, mivel sok felmérőt kellett teljesítenünk, amelyeket Cseh Sándor utánpótlás-vezető szabott ki. Illetve volt egy edzőmeccsünk a felnőtt válogatott ellen, ahol szerintem így elsőre nem játszottunk rosszul. Reményeink szerint az universiadén is lehet keresnivalónk majd, ahol kimondva is az a célunk, hogy megnyerjük a viadalt.

Mi az, amiben úgy érzed, hogy az elmúlt hétben tovább tudtál fejlődni a válogatottnál?

A taktika szempontjából mi is a felnőtt válogatott útján haladunk, ezáltal Märcz Tamás, ha félszemmel is, de nyomon követi az universiade-keret sorsát. Szerintem mindenképpen sikerült a múlt héten sokat fejlődnöm. Keszthelyi Tibi bácsitól is sokat lehet tanulni centermozgásokban is, illetve azt is fel tudtam mérni, hogy az úszástudásom még nem kopott meg, mert a felmérőket is jól tudtam abszolválni.

Kicsit a válogatott után térjünk át a kezdetekre. Mennyire volt egyenes utad ahhoz, hogy vízilabdázó legyél?

Igazából semennyire. Annyira nem, hogy a családomban van olyan is, aki nem tud úszni. Továbbá mivel keresztapukám Lipcsei Péter, így a család másik fele teljesen futballszerető, és a foci így természetesen az életünknek is a része a mai napig. Azonban a nyári kerti focizásoknál már kiderült, hogy ott nem a legjobb a tudásom. Viszont az egyik barátom a BVSC-be jött le úszni, és mivel az anyukáink jóban voltak, mondták, hogy ajánlják nekem is a klubot. Így itt kezdtem el úszni a tanmedencében még 4 évesen. Aztán kínkeservesen, sírások árán, de ez sikerült. Amikor pedig bekerült a vízbe a labda, akkor már egyértelmű volt, hogy melyik sportág lesz az enyém. Végül pedig a közeg az, ami miatt még most is itt vagyok. Illetve a tavaly tragikus körülmények között elhunyt nevelőedzőmnek, Kuncz Laci bácsinak köszönhetően megszerettem a vízilabdát. Továbbá megtanultam, hogy a játék az játék, de munka nélkül nem sokáig lehet ezt játszani.

A BVSC sajátnevelésű játékosaként jutottál el a felnőtt csapatig. Hogy emlékszel az itteni bemutatkozásodra?

Ez még Märcz Tamásnál volt, amikor második éves gimnazistaként, 16 évesen kaptam a hírt tőle, hogy a kupában az OSC ellen lesz egy találkozó hazai medencében és mivel sok a sérült, ezért beír engem is. Természetesen nagyon izgultam, hiszen azokkal a játékosokkal, akiknek tisztelettel köszöntem, akkor egy padon ülhettem velük. Aztán kaptam is egy kis szerepet, amelyet próbáltam kihasználni. Tapasztalatszerzésnek ez egy remek motiváció volt. Az első bajnoki mérkőzésemet pedig Tatabányán játszottam a felnőtt csapatban, amikor a buszon megszeppenve ültem hátul és hallgattam a nagyokat. A vízben ismét kaptam egy kis lehetőséget és volt is pár jó passzom, amelyeknek akkor nagy értéke volt. Ezek az emlékek segítettek később a szürke hétköznapokban, hogy ne adjam fel és menjek tovább előre, mert ebből még kisülhet valami jó dolog.

Az idei szezonból is kisülhet még valami jó eredmény, hiszen remekül szerepel a csapat. Hogy értékeled az idény eddigi részét?

Szerencsére jól fut a szekér. A szeptemberi kezdeti döcögés ellenére nagyon összeért a csapat és az eredmények jöttek egymást követően. A nagyobb csapatoktól csak szoros mérkőzéseken kaptunk ki, a közvetlen riválisok elleni rangadókat pedig megnyertük. Aztán az Eurokupában is veretlenek voltunk és jól szerepeltünk. A 2021-es esztendőt pedig egy remek eredménnyel, a Szolnok elleni döntetlennel kezdtük, és aztán az OSC-vel szemben is támadhattunk az ikszért. Ma pedig a Ferencvárost szeretnénk meglepni. Tudván, hogy a Fradiban sérülések és betegségek miatt lesznek hiányzók, remélem vérszemet kapunk és pontot tudunk majd szerezni.

Ha kicsit a távolabbi jövőbe tekintesz, akkor milyen céljaid vannak?

Amennyiben az idei nyarat nézzük, akkor szeretnék bekerülni mindenképp az universiade-keretbe és ott lenni a csapattal Kínában. Ha előrébb tekintünk, akkor úgy érzem, hogy a felnőtt válogatottban az olimpia után centerposzton lesz egy fiatalítás, amelyre akár én is jó eséllyel pályázhatok, ha jól teljesítek. Természetesen a legnagyobb álmom, hogy ott legyek Párizsban és olimpiai bajnok legyek. Ez persze az azt követő ötkarikás játékokra is vonatkozik!

Sok sikert kívánunk sportolónknak!

Az előző részben Sugár Péterrel beszélgettünk.

Fotók: Kohári Péter