Egyesületünk ifjú tehetsége, a mindössze 16 esztendős Szűcs Luca nemrégiben a lengyelországi Torun-ban rendezett kadet vívó-világbajnokság egyik legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy megnyerte a női kardozók versenyét. A szakma szerint viszont Luca győzelme nem is volt akkora meglepetés, mert szerintük a fiatal vívótehetség a jövő egyik nagy ígérete, aki rövid időn belül a felnőtt válogatottnak is erőssége lehet. Lucával nem sokkal a világbajnoki győzelmét követően beszélgettünk.
Gratulálunk az aranyérmedhez! Sikerült már feldolgoznod, hogy abban, amit csinálsz, jelenleg a világ legjobbja vagy?
- Jó érzés világbajnoknak lenni, ezt még most is többször el kell ismételnem magamnak. De nem akarok elégedett lenni, hisz szeretnék a junior és a felnőtt korosztályban is maradandót alkotni.
Mondhatjuk azt, hogy idén robbantál be a nemzetközi vívómezőnybe?
- Az idei évem nagyon jól sikerült. Ez annak ellenére is igaz, hogy a Foggia-i kadet Európa-bajnokságon „már” a 16 között búcsúztam. ott ugyanis a csapattal sikerült Európa-bajnoki címet nyernünk, ráadásul úgy, hogy a döntőben az oroszokat vertük meg.
Köszönhetően a Te szenzációs vívásodnak.
- Szerencsére jól ment a vívás, nagyon akartam a győzelmet, de az az Európa-bajnoki cím a csapat diadala volt.
És akkor jött a Torun-i vébé? Hogy érezted, mire leszel képes az év versenyén?
- Tudtam, hogy csak egy számban, a kadet egyéni versenyben lépek majd pástra, hisz a vébén kadet korosztályban nem rendeznek csapatversenyt, a junior világbajnokságról meg egy hajszállal lemaradtam. Ezért egy számra kellett koncentrálnom, ami megkönnyítette, de meg is nehezítette a feladatomat, hisz, ha hibázok, nem lett volna lehetőségem javítani.
Szerencsére azonban nem hibáztál.
- Pedig, ahogy a barátnőm, Pusztai Liza, úgy én is beteg lettem a vébé rajtjára. Szerencsére nem a kadet, hanem a junior egyéni versennyel kezdődött a program, így első nap „csak” szurkolnom kellett Lizának. Ám, úgy fájt a torkom, hogy már ettől is elfáradtam. Ezek után másnap úgy léptem pástra, hogy már „van egy mentségem”, így akár nyugodtan is vívhatok. Ez pedig bejött, mert asszóról asszóra magabiztosabban vívtam.
Az eredményeket nézve tényleg úgy tűnik, hogy leiskoláztad a mezőnyt, de azért volt egy kritikus pontja is a versenynek.
- A nyolc között egy francia lánnyal vívtam, és ott bizony, tényleg remegett a léc. Az ellenfelem ugyanis már 14-10-re vezetett, azaz mindössze egyetlen találatra volt az éremtől. Szerencsére sikerült váltanom, és öt találatot adva megfordítottam az asszót. Ez pedig akkora lendületet adott, hogy az az elődöntőn és a döntőn is átrepített.
A világbajnoki dobogón is beteg voltál?
- Azt hiszem annyi adrenalin szabadult fel bennem, hogy az meg is gyógyított. Már nem emlékszem pontosan, de szerintem innentől kezdve már nem foglalkoztatott a betegségem.
Volt nagy ünneplés?
- Aznap este még nem, hisz a junior lányok, köztük a szobatársam, Pusztai Liza másnap még versenyeztek, ám az ő győzelmüket követően már önfeledten ünnepeltünk. A házigazdák az olaszok voltak, ők rendezték a bulit, melyen több nemzet vívói is részt vettek.
Túl vagy az év versenyén, nézzünk egy picit előre! Mi vár rád még idén?
- Gyakorlatilag a szezon érdemi része lezárult. Még lesz a jövő szempontjából két előválogató, melyeken jól kell vívni, aztán már csak a következő szezonra fókuszálunk. Nekem ez a vébé volt a búcsú a kadet korosztálytól, így jövőre már az erősebb junior mezőnyben kell maradandót alkotnom. Tavaly már volt egy junior világkupa-negyeddöntőm (nyolcadik helyem), ezt az eredményt kéne minél többször megismételni, esetleg túl is szárnyalni. A mestereimmel, Bódy Istvánnal és Bódy Benjaminnal mindenesetre ezen leszünk.
