A Kotor és Recco meccs volt a fordulópont az idényben

A Szolnok elleni három magabiztos győzelemmel zárult az idény férfi vízilabdázóink számára, így a BVSC-Manna ABC 21 év után állhatott dobogóra az OB I-ben. Varga Dániel vezetőedzőnkkel értékeltük az évet, de már az új célokra és igazolásokra is kitértünk!

Bő egy hete zárult le a szezon, amelyben Magyar Kupa-ezüst és bajnoki bronzérem mellett Eurokupa nyolcaddöntő jött össze. Hogy értékeled már pár nappal az OB I vége után ezt az idényt?

Jók voltak a célkitűzések a szezon elején, de az idény közben kellett rájönnünk arra, hogy igazából milyenek is vagyunk. Mik az erősségeink és mik azok, amelyek alapján sérülékennyé válik ez a csapat. Mivel ezen az úton túlvagyunk, a következő év annyiban mindenképpen jobb lesz, hogy jobban ismerjük már magunkat. Tudjuk, hogy milyen mentalitásra van szükségünk ahhoz, hogy az újabb céljainkat is elérjük. Amikor egy évvel ezelőtt arról beszéltünk, hogy hova szeretnénk a bajnokság végére megérkezni, akkor a magam nevében beszélve, nem vettünk figyelembe bizonyos tényeket. Ez a BVSC 21 évvel ezelőtt nyert legutóbb magyar bajnoki érmet. A 14 játékosból 8 még egyszer sem állt bajnoki dobogón. Ha összeadjuk a játékosaink válogatottságai számát, akkor nagyjából 50 környéki ez a szám. A meghatározó játékosaink jelentős része 23 éves vagy annál fiatalabb. Jansik Dávid kivételével nem volt olyan, aki klubszinten mindent megélt volna. Ősszel idő kellett ahhoz, hogy a saját karakterünket megismerjük és azt a vízben meg tudjuk jeleníteni. Ennek a felismerése komoly munka volt mindenkinek a részéről. Február környékén elindult egy olyan belső folyamat, amely ráállította a csapatot egy olyan pályára, ami a legközelebb esik a saját karakteréhez. Ennek az eredménye lett az, hogy egy nagyon jó tavaszt tudtunk produkálni.

Sokszor beszéltünk arról a szezon során, hogy hullámhegyek és hullámvölgyek jellemzik a csapatot, akár egy meccsen belül is. Te hogy élted meg ezt a kétarcúságot?

Valóban voltak szélsőséges rossz teljesítmények, akár a miskolci vereség, akár a 33 kapott gól két meccs alatt a Kotor ellen. Vagy a hazai medencében elszenvedett döntetlen a Szegeddel. Viszont tudtommal mi vagyunk az egyedüli külföldi csapat, amely a Reccót megverte, ráadásul öt góllal! Mi vagyunk az a csapat, amely a Fradi ellen a Magyar Kupa-döntőben a harmadik negyedben még vezetett és a negyedikben is sokáig döntetlenre állt. Továbbá azok is mi vagyunk, akik hatból ötször legyőzték a jó erőkből álló Szolnokot. A csapat kettőssége megmutatja a csapatban rejlő potenciált és a sebezhetőséget is. Ez a szezon nem csak arról szólt, hogy milyen eredményt tudunk elérni a három fronton, ahol elindulunk. Hanem arról is, hogy egy év alatt ki tudunk-e alakítani egy olyan kultúrát, amiben a játékosok sokat tudnak fejlődni és a következő idényt már egy magasabb szintről tudjuk elkezdeni. Így összességében azt mondhatom, hogy ez egy nagyon jó szezon volt, még akkor is, ha a céljaink között a magyar bajnoki döntő is szerepelt. De látni kell, hogy az egészéves teljesítmény alapján a Fradi után a Vasas a második legjobb csapat idén. Mi viszont ott vagyunk stabilan a harmadik helyen és minden okunk megvan arra, hogy jövőre hasonló célokat tűzhessünk ki és azokat el is érjük.

Melyik volt számodra az év meccse, ami elsőként eszedbe jut?

Ami a legjobbat tette nekünk, az a második Kotor elleni meccs volt, amikor 17-16-ra kikaptunk, ami viszont a legrosszabbat tette, hogy megvertük a Reccót.

Nem fordítva volt?

Nem, mert ha ősszel nem verjük meg a Reccót a Szőnyi úton, akkor tavasszal szerintem legalább 6 ponttal többet szerzünk a bajnokságban. Viszont, ha Kotorban továbbjutunk az Eurokupában, akkor lehet, hogy nincs ilyen tavaszunk, mert nem mutatja meg a csapat hibáit és sebezhetőségét az a meccs. Pont ez a lényeg: az eredmények és azoknak a hatásai különválnak, viszont mindkettőt értékelni kell. Ősszel nem kezeltük a helyén a nagyszerű nemzetközi eredményeinket. Érzésem szerint, minden olyan potenciális teljesítmény megmutatkozott a BL-ben és az Eurokupa hazai rendezésű fordulójában, amiről mindenki fantáziált, amikor ez a csapat összeállt. De a valóság az, hogy a csapatnak igenis vannak gyengepontjai is. Ezeket láthattuk az említett bajnokikon, ahol értékes pontokat veszítettünk. A vereségek okainak megtalálása nem volt olyan egyértelmű. Sokat dolgoztunk azon, hogy értelmezni tudjuk mi történik velünk. Itt jön képbe a klubkultúra kérdése. Milyen kommunikációt és eszközöket vet be a vezetőség, ezt hogyan integrálja az edző a mindennapokba, illetve a mérkőzésekbe és végtére is a legfontosabb: milyen teljesítménybe és viselkedésbe fordul ez át a játékosoknál. Ehhez idő kellett, sok-sok tapasztalás és reakció. A csapat karaktere a vereségek és a győzelmek tégláiból épült fel 8-9 hónap alatt. És bár tényleg jó eredménynek tartom az idei két érmet – ami a Fradin kívül más csapatnak nem sikerült –, számomra a legfontosabb eredmény, hogy a következő szezont már a megszerzett tapasztalatok és egy érettebb karakterrel kezdjük majd el. Ehhez kelleni fog, hogy a játékosok emlékezzenek és továbbra is dolgozzanak azokért az értékekért, amit együtt értünk el idén. Ha elfelejtenék, én emlékeztetni fogom őket. 

Szezon előtt említetted azt, hogy minél több ifi játékosnak is szeretnél lehetőséget adni. Sok példát láthattunk erre, de te mennyire vagy elégedett a „fiatal percekkel”?

Valóban tudtam nekik lehetőséget adni, de többet szerettem volna. Az volt a szezon eleji elképzelésem, hogy a csapat van olyan erős, hogy a közvetlen riválisok ellen felvegye a versenyt és győzzön, és van olyan erős, hogy az alsóházi csapatok ellen jóval nagyobb rotációval tudok fiatalokat beépíteni. Ez többnyire sikerült, de mivel voltak váratlan pontvesztések, ezért az én bátorságom is kicsit alábbhagyott a tavaszi szezonra. Fontos kiemelni, hogy nem a fiatal játékosokkal voltam elégedetlen, amikor nem játszottak, hanem a felnőtt játékosokkal.

Kicsit rákanyarodva a következő szezonra. A szerdai sajtótájékoztatón kiderült, hogy a keret csak minimálisan változik. Hogy értékeled az új érkezőket, visszatérőket?

Szerettem volna egy fontos változást, mégpedig, hogy legyen külföldi játékos a csapatban. Ugyanis szerintem ennek nagyon sok pozitív hozadéka van. Nem beszélve arról, ha egy olyan jó játékosról van szó, mint Nika Susiasvili, aki a grúz válogatott egyik legjobb játékosa. Jó helyeken játszott, volt a Novi Beogradban, Görögországban, legutóbb Kotorban. Én őt már két évvel ezelőtt is kerestem, hogy jöjjön az OSC-be. Elől, hátul és mentalitásban is sokat fogunk tőle kapni.

Batizi Benedek ős-BVSC-s, de szerintem nem ez a legjobb tulajdonsága, hanem, hogy a gyorsasága, a munkabírása, a mentalitása nagyon passzol a jövő évi BVSC-hez. Ráadásul szerintem a kispályát az ilyen típusú játékosoknak találták ki, mint Beni. Ő is nagyon sokat fog tudni segíteni a csapatnak.

Benedek Mórral és Simon Balázzsal a klub és én is hosszútávon tervezünk. Mindketten olyan potenciális tehetségei a magyar vízilabdának, akik előtt komoly jövő állhat. Ehhez azonban nem csak fizikálisan kell megerősödniük, hanem a játék gyorsaságát is adaptálniuk kell. Nekik kiváló fejlődési lehetőséget adhat a BVSC, de türelem is kell a részükről. 18-19 évesen fontos, ha nagyok a vágyak és ambíciók egy játékosnál, de az érettséghez nem csupán türelem, hanem rengeteg tanulás, ebben siker és kudarc is szükséges. Az ő integrációjuk a szezon elejétől kezdve folyamatos lesz, de hogy mennyi játéklehetőséget kapnak majd, az ő fejlődési ütemükön fog leginkább múlni.

A csapat egy részének következik a nyári szünet, de a felnőtt és korosztályos válogatottakban is többen érdekeltek. Mikor kezditek a felkészülést?

Június 23-án várom a csapatot az első edzésre, de addig is kapnak otthoni munkát majd azok, akik nem készülnek a válogatottal.

Addig is szép nyarat és majd jó felkészülést kívánunk! Hajrá, BVSC!

Hortobágyi Tibor