Menü

Most már az unokák vannak középpontban – interjú Garaba Imrével

2019. Október 29
2334
Most már az unokák vannak középpontban – interjú Garaba Imrével

Négyszeres magyar bajnok, kétszer szerepelt világbajnokságon és 82 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Garaba Imre a BVSC-ben fejezte be pályafutását, de a korábbi kiváló hátvéd nem szakadt el a klubtól, most már unokái meccseire jár a Szőnyi útra.

 

1987 és 1992 között külföldön játszott, majd a BVSC-ben fejezte be pályafutását. Miért klubunkat választotta, miután hazatért?

Akkor még Bognár Gyuri itt volt játékosként és rajta keresztül érdeklődtem, hogy a BVSC-hez tudnék-e igazolni. Itt volt számomra viszonylag közel, és első osztályú klub is volt. A Honvédban akkor már nem merült fel a nevem, úgyhogy így igazoltam a zuglói együtteshez.

 

Az 1992-93-as szezonban, amikor itt játszott, a csapat kiharcolta a bennmaradást az NB I-ben. Hogy emlékszik vissza arra az idényre?

Nagyon jó emlékeim vannak a klubnál eltöltött egy évről. Egy baráti társaság jött össze remek játékosokból. Ebbe a közegbe sikerült beilleszkednem, viszonylag gyorsan elfogadtak. A többség tőlem azért fiatalabb volt, de akadt egy-két játékos, akivel még játszottam együtt a válogatottban is. Úgyhogy nem volt nehéz a beilleszkedés. Jó barátságok alakultak ki, így nagyon jó szívvel emlékszem vissza arra az időszakra.

 

Aztán pár mérkőzés erejéig játékos-edzőként is dolgozott a BVSC-nél.

Valóban, az utolsó hat mérkőzésen én lettem az edző. Sikerült kiharcolnunk a bennmaradást az első osztályban. Utána jött egy váltás, ami után már nem tartottak rám igényt, így befejeztem az edzői karrieremet. A civil életben megtaláltam a számításaimat, jól éreztem magam és onnantól kezdve már nem volt vonzó számomra az edzői pálya.

 

Aztán unokái révén mégis visszakerült a klubhoz, immár szurkolóként.

Garaba Domán igazolt játékosa a BVSC-nek, illetve a kisöccse Milán, bár még nincs leigazolva, de a futball szeretete nála is megvan és kijár a bátyja edzéseire. Úgyhogy valószínűnek tartom, hogy hamarosan ő is a BVSC színeiben játszhat. Lányomnál is van két fiúunoka, közülük Ádám kézilabdázik, míg Botond szintén focizik – egyébként ő is a BVSC-ben kezdett –. Nagyon sokszor meglátogatom mindannyiuk edzéseit, valamint mérkőzéseit is. Néha bajban vagyok, ha egy időben vannak ezek a programok, de nagyon szívesen járunk ki feleségemmel a meccseikre.

 

 

Kérnek esetleg nagyszülői jó tanácsot a fiatalok vagy most már a szurkolás az elsődleges?

Mind a kettő megvan. Ha ott vagyok, természetesen szurkolok nekik, de nem véresszájú drukkerük vagyok. Nem is szeretem, ha a szülők csak mondják a magukét. E mellett pedig mérkőzés előtt és után is azért pici kis jó tanácsokkal el vannak látva. Hála Istennek vevők ezekre. Fontosnak tartom, hogy ne csak a jót mondjam nekik, hanem őszintén felhívjam arra is a figyelmüket, hogy min kell változtatniuk, mert így fejlődhetnek.

 

Akkor nem szakadt el a labdarúgástól.

A futballt bármilyen szinten szeretem nézni. Ha erről van beszélgetés, akkor nem számít az idő, illetve a helyszín, erről mindig szívesen beszélek. Kilátogatunk feleségemmel a válogatott, valamint a Honvéd meccseire is. Utóbbin ott van az egész család, aminek nagyon örülök, továbbá ahogy említettem, az unokák mérkőzésein is ott vagyunk.

 

Ha már a válogatott szóba került. Védőként nem a gólszerzés volt a fő feladata a nemzeti csapatban, de háromszor így is eredményes volt. A spanyolok ellen ráadásul győztes találatot szerzett. Van-e esetleg kedvenc a három közül?

Az nem annyira megszokott, hogy egy védő rugdossa a gólokat, úgyhogy az a három találat, amit szereztem, az számomra felejthetetlen. Nem beszélve arról, hogy a spanyolok ellenivel nyertük meg azt a mérkőzést, míg az angoloknak is betaláltam, pedig éveken keresztül nem sikerült ellenük gólt szereznünk. Sajnos utóbbin kikaptunk, de az is jó emlék, ahogy a törökök ellen fejelt is. Azt a találkozót végül 5-0-ra nyertük meg.

 

 

Fotó: MTI

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz