A koronavírus-járvány miatt egyelőre még nem tudjuk, hogy meddig kell várnunk egy újabb rangadóra vagy jó meccsre, így kihasználva a szünetet, új sorozatot indítunk honlapunkon. „Legendás mérkőzések” rovatunk első részében 1999-be utazunk vissza…
Három bajnoki cím után már-már megszokott volt a Szőnyi úton a 90-es évek második felében, hogy a férfi vízilabdázók OB I-es szezonja a BVSC sikerével zárul. Mégis, az 1999-es bajnoki finálé első mérkőzése az alapszakaszgyőztes Ferencváros diadalával indult. Ezt követően kétszer is a BVSC nyert, így 1999. június 13-án hazai medencében harcolhatta ki Gerendás György együttese az újabb bajnoki aranyat. A BVSC egy nappal korábban drámai körülmények között, hosszabbításban nyert, így a lélektani előny mindenképp csapatunknál volt.
„Az utóbbi évek legjobb döntőjét játszottuk. A keménység, a küzdelem, a színvonal jól szolgálta a sportágat” – Dabrowski Norbert az aranyéremmel záruló találkozó után így jellemezte az összecsapást.
De most tekintsünk vissza, hogy a Nemzeti Sport miként tudósított a bajnoki finálé negyedik mérkőzéséről. A napilap két játékos különleges pillanatára hegyezte ki a beszámolót.
„Nyolc másodperc volt hátra a bajnoki döntő negyedik meccsének harmadik negyedéből. És Tóth Frankhoz került a labda. Hozzá, aki korábban a Vasassal zsinórban hét (!) finálét veszített, aki talán már nem is hitt abban, hogy még ebben az évezredben kézbe veheti a bajnoki trófeát (…) A kapuban pedig Kósz Zoltán. Ő, aki korábban a Vasassal zsinórban hét (!) finálét vesztett, aki talán már nem is hitt abban, hogy még ebben az évezredben kézbe veheti a bajnoki trófeát. Azért ment a Fradiba – Tóth pedig a BVSC-be –, hogy végre bajnoki aranya legyen” – írta a Nemzeti Sport.
Ekkor 7-6-ra vezetett a BVSC, és ha Tóth gólra váltja ezt a helyzetet, akkor a zárófelvonásra kétgólos előnnyel fordulhatott a vasutas csapat. Az Európa-bajnok játékos pedig nem hibázott, egy védővel a nyakában, kiszorított helyzetből csavarta a labdát a felső sarokba. Így a félidei 5-5-ös döntetlen után 8-6-ra módosult az eredmény. Ráadásul az utolsó negyedben Kiss Csabát végleg cserével kiállították a játékvezetők, Varjas pedig megszerezte a BVSC kilencedik gólját.
A parázs hangulatot jól jellemezte, hogy Gyarmati Dezső, a vendégek vezetőedzője piros lapot kapott, majd egy műanyag szék is landolt a vízben a Fradi szakosztályvezetőjének, Wiesner Tamásnak a jóvoltából. Ezek után már nem volt kérdés, hogy ezen a napon ismét a BVSC játékosai ünnepelhetnek bajnoki címet. Végül 10-8-ra nyert csapatunk, így sorozatban negyedik alkalommal is a Szőnyi úton kötött ki a bajnoki serleg!
„Ezerkilencszázkilencvenkilenc júniusának tizenharmadik napján, kora este immár zsinórban a negyedik bajnoki címüket szerezték („Ez volt a negyedik!” – szólt a kórus). A Benedekkel felálló nagy Újpest háromig jutott. A vasutasok négyig. Pedig nekik nincs Benedekjük, nincs Vinczéjük.
Csapatuk van.
Négyszeres bajnokcsapatuk” – tudósított a Nemzeti Sport.
Bár a bajnoki döntő a következő két szezonban is összejött, az 1999-es diadal volt férfi vízilabda együttesünk eddigi utolsó bajnoki aranyérme.
BVSC-Brendon–FTC-Vitalin 10-8 (3-2, 2-3, 3-1, 2-2)
Szőnyi út, 2200 néző
BVSC: Szécsi – Tóth F. 3, Dala 1, Monostori, Ibolya, Märcz, Varjas 2. Cserék: Dabrowski, Tiba 1, Mészáros Cs., Petik 2, Dávid, Németh Zs. 1. Edző: Gerendás György, Ambrus Tamás
FTC: Kósz – Székely 2, Péter, Fodor 1, Balogh G., Steinmetz B. 1, Steinmetz Á. 2. Cserék: Takács A., Matajsz, Kiss Cs. 2, Dodog, Hesz, Nyéki. Edző: Gyarmati Dezső, Vad Lajos
Gól – emberelőnyből: 9/4 ill. 12/6
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Nemzeti Sport, 1999.06.14. 160. szám