Menü

Játékosportré: „Már az első nap a kapuban kötöttem ki”

2020. Március 12
1186
Játékosportré: „Már az első nap a kapuban kötöttem ki”

Amióta elindult csapatsportágaink játékosait bemutató sorozatunk, a Játékosportré, először jártunk női kézilabdázóinknál, hiszen az előző hónapban a férfiakat látogattuk meg. Ezúttal a női együttes egyik kapusát, Márity Laurát faggattuk.

 

Nálad hogy kezdődött a kézilabda iránti szeretet?

Igazából mindenképp labdasportot szerettem volna űzni, mivel egész kiskoromtól kezdve labdáztam. Aztán a szüleim elvittek egy edzésre 8 éves koromban és már az első nap a kapuban kötöttem ki.

 

Akkor nem is próbáltad meg, hogy esetleg mezőnyben játsszál?

Ez egy vicces történet, mert igazából sosem voltam az a futkározós gyerek. Mivel az első edzésen futottunk, az nem tetszett egyáltalán, aztán kiszámolóval kerültem a kapuba véletlenszerűen. A második edzésre aztán sírva mentem, hogy én nem szeretnék futni. Az akkori edzőm pedig mondta, hogy álljak be a kapuba és ott is maradtam.

 

Nem csak a kapuban, hanem a kézilabda pályán is maradtál. Mi az, ami itt tartott a sportág mellett?

Az, hogy nagyon szeretem a csapatsportokat. Egyéniben nem is tudom magamat elképzelni. Továbbá nagyon szeretem a meccseket és a meccsszituációkat, valamint, hogy egymásért küzdünk a pályán. Ezek tartottak itt.

 

Más csapatsportágban nem gondolkoztál?

Nem, mivel a kézilabda annyira megtetszett. Azonban edzéseken nagyon szeretek focizni, vagy a testnevelés órákon korábban a kosárlabdát és röplabdát is kedveltem. Tulajdonképpen mindent, ami a labdához kapcsolódik.

 

Mi szerinted a legnagyobb erősséged a pályán?

Egy kapusnak nehéz ilyet mondania, mert az a célunk, hogy mindent kivédjünk. Ha mégis egyet ki kell emelni, akkor a reflexet mondanám. Úgy érzem, hogy ebben jó vagyok.

 

Hogy látod a csapat céljait?

A legfontosabb, hogy mindenképpen felkerüljünk az NB II-be. Nyár óta nagyon rögös volt az út, amin eljutottunk idáig, mert teljesen új volt mindenki számára ez a helyzet, mind az ifisták, mind a felnőttek részéről. Szóval nehéz volt kicsit összeszokni, de úgy érzem, hogy azóta nagyon jó kis csapat lettünk.

 

Van-e a kapusok között példaképed vagy kedvended?

Nincsen kimondottan. Mikler Rolandot nagyon szeretem, de nehéz igazából, mert minden kapusnak más a védési stílusa. A mentalitást viszont el lehet lesni.

 

 

Ha van szabadidőd, akkor mit szeretsz csinálni?

A kézilabda mellett tanulok is. Gazdasági egyetemre járok, turizmus-vendéglátás szakon. Úgyhogy az elsődleges célom egy diploma megszerzése. Ha viszont mégis van egy kis szabadidőm, akkor szeretek moziba járni, olvasni és vásárolni is.

 

Mennyire nehéz összeegyeztetni a sportot és a tanulást?

Régebben sokkal nehezebb volt. Azért is választottam a BVSC-t, mert itt kevesebb volt az edzés és így jobban tudok az egyetemre is koncentrálni. Azonban ha megszereztem a diplomát, akkor minél többet szeretnék itt is edzeni. Ha szereted, akkor szerintem muszáj összeegyeztetned.

 

Mi a célod a kézilabda pályán?

Egyelőre az NB II-t célzom meg, aztán majd meglátjuk.

 

Említetted, hogy szeretsz filmet nézni. Ott van kedvenced?

Bármi, ami vígjáték, azt nagyon szeretem, illetve sorozatokat is sokat nézek.

 

És könyvek között?

Thrillereket szeretek olvasni, mert lehet rajtuk gondolkodni és kicsit félelmetesek is. De nézni már nem szoktam.

 

Milyen ételeket szeretsz?

Az ázsiai és olasz konyhát.

 

Italok közül?

Nem olyan tipikus, de a kávé a kedvencem.

 

Fotó: Ormos László

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz