Menü

A kvóta után az olimpiai érem a cél

2021. Január 27
651
A kvóta után az olimpiai érem a cél

Nem sokat pihenhettek újdonsült olimpiai kvótásaink a hétvégi siker óta, hiszen jövő héten már Euroliga vár a női vízilabdázókra. Gyöngyössy Anikót és Leimeter Dórát kérdeztük az olaszok elleni kulcsmeccsről és a tokiói célokról is.

 

Gondolom, nem sokat pihentetek a kvótával és győzelemmel záruló olimpiai selejtező óta, mégis, hogy telt ez a pár nap?

Gyöngyössy Anikó: Hétfőn este viszonylag későn értünk haza, így egy napot pihenhettünk, mert ma reggel már edzettünk, hiszen jövő héten fontos Euroliga mérkőzések várnak ránk a BVSC-vel.

Leimeter Dóra: Igen, hétfőn még az utazással telt a nap. Tegnap aztán kaptunk egy pihenőnapot Matyitól (Petrovics Mátyás – a szerk.), akkor igyekeztem pihenni, de ma volt egy vizsgám, úgyhogy főleg tanultam inkább. Majd talán hétvégén még lesz idő pihenni.

 

Mennyire sikerült megünnepelnetek kint az olimpiai kvótát?

Gy. A.: Nagy buli nem volt, inkább beszélgettünk és bohóckodtunk, amivel kikapcsoltunk kicsit. Hiszen mindenkinek a válláról lejött a stressz.

L. D.: Az olaszok elleni siker után koccintottunk a sikerre, de nem vittük túlzásba az ünneplést, mivel másnap volt még egy meccsünk, amelyet szintén szerettünk volna megnyerni. Vasárnap este pedig kikapcsolódásként Just Dance-et játszottunk. Úgyhogy ott az volt az ünneplés, hogy táncpárbajt tartottunk.

 

Ha visszakanyarodunk az olaszok elleni elődöntőre, ami a kvótáról is döntött, akkor miként emlékeztek vissza arra a napra?

Gy. A.: Én már nagyon vártam azt a mérkőzést, hiszen az elmúlt nyolc hetet, amelyet közösen dolgoztunk, ennek az egy találkozónak rendeltük alá. A csapaton azt láttam, hogy iszonyatosan nagy tűz van bennünk. Már 19 éve játszom, de talán ilyen jó még nem volt a csapategység, mint most.

L. D.: Mindenki nagyon koncentrált volt és magas hőfokon égett. Régen láttam így élni a csapatot a kispadon. Konkrétan a játékvezetőnek kellett ránk szólni, hogy kicsit fogjuk vissza magunkat, mert annyira örültünk minden blokknak, labdaszerzésnek vagy gólnak. Talán most volt először, hogy mindenkiből egyszerre jött ki az, ami benne van, és így csapatszinten nagyon jól tudtunk játszani.

 

 

Ez a tv előtt ülve is látszódott rajtatok. Viszont a házigazda olaszokat mintha elbizonytalanította volna a jó kezdésetek. Ti ezt hogy éreztétek a vízből?

Gy. A.: Úgy láttam, hogy nagyon magabiztosan játszottunk, mindenki tudta, hogy mi a feladata és ezt be is tartotta. Nem is figyeltem, hogy mennyi pontosan az eredmény, minden negyedet úgy kezdtünk, mintha 0-0 lenne az állás és teljes erőbedobással harcoltunk. Az olaszok meglepettsége talán annak tudható be, hogy ilyen jól és agresszívan kezdtük a találkozót. Utána pedig nem is adtunk esélyt, hogy elkapják a fonalat.

L. D.: Nekem az tűnt fel, hogy kicsit olyanok voltak, mint mi a görögök elleni csoportmeccsen. Mintha nem égtek volna olyan magas hőfokon és nem éreztem azt az átütőerőt a játékukban. 3-0 után kicsit mintha elengedték volna a meccset és nem láttam rajtuk, hogy elhiszik, lehet itt még keresnivalójuk.

 

Amikor pedig zárkóztak, akkor mindig volt valaki a magyar csapatban, aki újabb lendületet adott és sikerült ismét ellépni tőlük.

L. D.: Amikor egy gólra feljöttek, akkor sem az volt most, hogy megijedtünk a vezetéstől. Sajnos többször előfordult már hasonló, de ezúttal nem ijedtünk meg attól, hogy esetleg kiegyenlíthetnek. Végre úgy álltunk hozzá, hogy bár lőttek egy gólt, semmi gond, majd mi is szerzünk elől. Nagyon jókor jöttek Aldától a védések vagy a blokkok, elől pedig nyilván Keszinek az extrateljesítménye. De mindenki mástól is egy jó centerpassz vagy jó lövés. Ezeknek is köszönhető, hogy ezúttal minden összejött.

 

Egy interjúban olvastam, amelyben Magyari Alda nyilatkozta, hogy Anikó, te adtál neki tanácsokat, köszönhetően a kapus múltadnak. Hogy zajlott ez pontosan?

Gy. A.: Vele voltam egy szobában és többször kérdezgetett tőlem dolgokat. Az ötméteresekkel kapcsolatban pedig elmondtam, hogy anno én mit figyeltem meg kapusként. Aztán ezeket a tippeket megfogadta és mondta, hogy ennek is köszönhető volt, hogy sikerült védenie.

 

Most már tervezhettek Tokióra, ahova talán kijutni nehezebb volt, mint ott majd jó eredményt elérni. Hogy látjátok, milyen esélyekkel várhatja a csapat az ötkarikás játékokat?

Gy. A.: Nagyon várom már, akár kezdődhetne is már az olimpia. Azért ott lesznek tengerentúli csapatok, amelyek fizikálisan erősek. Ellenük azért az izom is ütközni fog. De szerintem esélyünk van egy jó helyezésre.

L. D.: Eddig mindenki a kvalifikációig tekintett, most már viszont lehet előre nézni. Nyilván sok múlik a sorsoláson, de ha úgy játszunk, mint az olasz meccsen – márpedig addig még sokat fogunk együtt edzeni és ha szerencsénk van, akkor kétkapuzni is tudunk másokkal, ami most azért hiányzott –, akkor úgy gondolom nagyon összeszedett csapat leszünk, és egy jó eredményt is elérhetünk.

 

Akár a magyar női vízilabdázók első olimpiai érme is meglehet szerintetek?

Közösen: Igen, ez a cél és ez benne is van a csapatban.

 

Sok sikert kívánunk lányok!

 

Fotók: MVLSZ

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz