Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1950-ben rendezett utoljára felnőtt asztalitenisz-világbajnokságot Budapest. Az akkori eseményen kétszer is felcsendülhetett a magyar Himnusz, hisz a férfi párosok vetélkedésében a Sidó Ferenc – Soós Ferenc, a vegyes párosoknál pedig a Farkas Gizella – Sidó Ferenc duó nyert. Ilyen sikerben ma már nem reménykedhettünk, ennek ellenére nagy várakozásokkal tekintettünk az újabb hazai rendezésű vébé elé. Klubunk szakmai stábja leginkább ifjú tehetségünk, András Csaba szereplésére volt kíváncsi, aki sokak meglepetésére a szövetségi kapitánytól és a szövetségtől is lehetőséget kapott, hogy élete eddigi legnagyobb versenyén kipróbálhassa magát.
Megszoktad már, hogy Te is világbajnoki résztvevő voltál?
- Még most is nehéz belegondolni, hogy ott állhattam az asztal mellett, hogy bemondták a nevemet, s hogy a közönség nekem szurkolt. Hihetetlenül jó érzés volt vébérésztvevőnek lenni, nagyon büszke vagyok rá, hogy ott lehetettem.
Sok időd nem jutott a vébére való hangolódásra, hisz csak három és fél héttel a rajt előtt tudtad meg, hogy te is játszani fogsz.
- Mint utólag megtudtam, a március eleji felnőtt országos bajnokságon nyújtott teljesítményemmel győztem meg a válogatott és a szövetség vezetőit. Akkor a nyolc közé jutásért Szudi Ádámtól szenvedtem nagy csatában 4-3-as vereséget.
Bár számodra nem volt ismeretlen a hazai felnőtt mezőny, hisz immár harmadik éve szerepelsz már az Extra Liga-csapatunkban, de azért ez a felnőtt világbajnokság kicsit más volt.
- Hajjaj, izgultam is rendesen! A verseny előtt alig aludtam. Ez az izgalom az első meccsemre is kihatott, amikor egy jordániai fiút vertem 4-2-re. Majd jött az aktuális belga bajnok, aki ellentétben az én 741. helyezésemmel körülbelül a hetvenedik hely környékén áll a világranglistán, és úgy érzem, végig pariban voltam az ellenfelemmel, aki rutinosan kihasználta a lehetőségeit, de játékban nem tudott fölém kerekedni. Az igazság az, ez volt a realitás, de sikerült megnehezítenem a dolgát, amire természetesen büszke vagyok.
Aztán jött a páros, ami a Te egyik nagy fegyvered? Ugyanakkor nehezítette a dolgodat, hogy nem a klubtársaddal, megszokott párospartnereddel, Both Olivérrel, hanem a korábbi BVSC-s, jelenleg Ausztriában légióskodó Juhász Patrikkal neveztek a vébére.
- Olivérrel összeszokott párost alkotunk, de úgy érzem, hogy Patrikkal is sikerült összhangot teremtenem. A selejtezőben jól játszottunk, svájci és maláj ellenfeleinket magabiztosan vertük, így a fő célunkat a főtáblára való feljutást sikerült teljesítenünk. Ott azonban a 2013-as tajvani világbajnok páros várt ránk, akik ellen nem sok esélyünk volt. Ennek ellenére nagyon élveztem a játékot, és jó érzéssel búcsúztam a világbajnokságtól.
Gondolom, azért követted a további fejleményeket?
- Igen, majd minden nap kint voltam, bár edznem is kellett. Sok jó meccset láttam, különösen a férfi egyes egyik elődöntője tetszett a svéd és a dél-koreai fiú között.
Milyen tapasztalatokat szereztél a vébén?
- Hogy még többet kell edznünk annak érdekében, hogy megközelítsük az ázsiaiakat. Én biztos, hogy a jövőben még egy lapáttal rá fogok tenni annak érdekében, hogy fizikálisan és taktikailag is erősebb legyek.
Mennyi időd van a világbajnokság utáni pihenésre?
- Semennyi. Mint mondtam, már a vébé alatt edzettem, mert április utolsó napján a spanyol ifjúsági nemzetközi bajnokságra utazom, ahol egyéniben, párosban és csapatban is játszom majd. Remélem, majd ott is vébéformámban tudok játszani, mert akkor eredményes lehetek!
Kép: Magyar Asztalitenisz Szövetség
